Szlovákiát is legyőztük, hibátlan a Mocsai-csapat

A lettek ellen támadásban nem kezdett rosszul a magyar csapat, a védekezés azonban távol állt a tökéletestől, és kapusaink sem remekeltek az első húsz percben. A szünet előtt tíz percnek köszönhetően azonban sikerült meglépnünk, a pihenőre négygólos előnnyel térhettünk (18–14). A fordulás után egy darabig még tartotta magát a vendéggárda, ám a fonalat elkapó Mikler Roland védéseivel megléptünk, a találkozó idő előtt eldőlt: a hajrát már 11 gólos előnnyel kezdte a magyar válogatott, amelyből hét maradt meg a végére (32–25).

A számunkra oly' jól ismert – persze ez a dolog oda-vissza igaz – vasárnapi ellenfelünktől rutinos játékosok hiányoznak, így eleve esélytelenként tüntetik fel magukat. Szövetségi kapitányunk, Mocsai Lajos szerint azonban mindez csak altatás, hiszen a helyükre lépő helyettesek szintén nem kezdők a szakmában, így a magyar szakember úgy készül: nehéz meccs lesz, amelyen lehet, hogy vért kell izzadnunk a győzelemért.

1. félidő

1–5. perc: Az eperjesi csarnokban helyet foglaló négyezer néző kiváló hangulatot teremtett az első pillanattól kezdve, a fehér szerelésben játszó magyarok kezdték el a mérkőzést. Első támadásunk a hazai blokkon halt el, a szlovákok viszont betalálták Tatai Péter kapujába. Errekét gyors góllal feleltünk, és előnyünk kettőre is nőhetett volna, de Császár Gábor a kapufát trafálta telibe hetesből, majd Tatai védését követően Zubai Szabolcs hagyott ki ziccert. Eközben hagytuk az emberhátrányban játszó szlovákokat egalizálni (2–2).

6–10. perc: A kiegészülő szlovákok kötény góllal a vezetést is visszavették. Támadásban kapkodtunk, a szlovák fal pedig fegyelmezetten zárt. Guzy lövése után a labda Tatai lábáról pattant a kapunkba, míg Ilyés Ferenc a kiállítás sorsára jutott. Amíg nálunk Harsányi Gergely a szélről, Iváncsik Gergely ziccerből hibázott, ellenfelünk kihasználta védelmünk rendezetlenségét. De legalább kiegészültünk. Sok pontatlan befejezést egy nagyon pontos követett: Nagy László fórban játszva lőtte ki a bal felsőt (5–4).

11–15. perc Helyzetet emberelőnyben sem tudtunk kidolgozni, így Nagy László átlövésre vállalkozott, be is vágta a jobb alsóba. Viszont változatlanul csak kapaszkodtunk, hiszen jó tempójukból nemcsak védekezésben, hanem támadásban sem engedtek a házigazdák. Újabb fórhoz jutottunk, de a gólhoz egyéni vállalkozókedv, és felismerés kellett: a bal oldali átlövőnk, Putics Barna tört be. A magyar kapuba közben beállt Mikler Roland, de elsőre ő sem segített. Azért Iváncsik Gergelynek csak kijött a húzás szélre (8–7).

16–20. perc Szlovák kapufa után Ilyés kétszer is egyenlíthetett volna, de régi ismerősünk, Richard Stochl kétszer védett. A 17. percben mínusz kettőnél Mocsai Lajos úgy vélte: eljött az idő a sorok rendezésére, és kikérte az idejét. A különösen indiszponálnak tűnő Harsányi vállalta el a második hetesünket, de a négyesig előre merészkedő Stochl belekapott a labdába. Putics bombájával mozdultunk el a holtpontról, kár, hogy az átlövő a következő támadásnál kapkodott, és előkészületlenül tüzelt. A kapu fölé... (10–8).

21–25. perc Nagy kimaradt betörése, majd Schuch kiállítása hozta nehéz helyzetbe a mieinket, de Iváncsik Gergely irányítókat megszégyenítő passzát Nagy László beállóból tudta gólra váltani. A veszprémi jobbátlövő aztán a szlovák falat is átlőtte, emberhátrányban egalizáltunk. Igaz, csupán rövid ideig volt iksz az eredményjelzőn, mert Martín Stranovskyval nem nagyon bírtuk, de leginkább sehogy. Nagy rohanásba és kapkodásba torkolt a hazaiak játéka, mi viszont próbáltuk azt lassítani. Ebben az időszakban több lövőhelyzetet sikerült kialakítanunk, és vezetéshez is juthattunk volna egy kicsivel pontosabb, olykor szerencsésebb befejezésekkel (11–11).

26–30. perc Iváncsik Gergely egy csel után a harmadik magyar hetest már gólra tudta váltani, de vezetéshez csak nem jutottunk, hiába vitt Nagy Kornél remek ütemű labdaszerzés után ziccert. Stochl ugyanis lábbal védett... Ami késett nem múlt: Császár csapta be az ellent, és lőtt gólt. Ilyés még a szünet előtt összeszedte a második kiállítását, majd a megfogyatkozott magyar fal büntetőt érően szabálytalankodott. Mikler viszont védte Stranovsky hetesét, a félidő utolsó nagyobb momentumaként (12–13).

2. félidő

31–35. perc Emberhátrányban próbáltuk lassítani a tempót, viszont a szlovákok egalizáltak. Kiegyenlített volt a játék, már a házigazdák sem rohantak annyira, picit fáradni látszottak (14–15).

36–40. perc Zubai elzárását felismerve Császár tört be, mindez emberelőnyt és hetest jelentett nekünk, illetve lehetőséget a meglépésre. Iváncsik Gergely bepattintotta a büntetőt. Mikler újbóli védését követően Nagy újbóli átlövése jött, hárommal megléptünk. A két beállós játék vége Iváncsik Gergely gólja lett, amit szlovák időkérés követett (15–19).

41–45. perc A szlovákok emberelőnyben tudták bevenni a magyar kaput, de az idő sürgette az ellenfelünket. Mi viszont taktikusan, az előny tudatában lassítottunk, amennyire lehetett. Pedig a fáradó házigazdákon át lehetett volna végleg szaladni ebben az időszakban (16–20).

46–50. perc Beállt Krivokapics Milorad, majd Vadkerti Attila is, de hiába a friss erő, sokszor a passzív határát súrolva támadtunk. Igaz, belefért, még ezt is megengedhettük magunknak. Vadkerti Gábriel átlövésből Mikler lábai között talált a kapuba, jó figyelmeztető volt ez a kissé elkényelmesedő magyar válogatottnak. Ilyés a 48. percben megkapta a harmadik két percét, így a piros lapját is. Mocsai Tamás 10 méterről engedett el átlövést, amely meg sem állt a szlovák kapuig, de utolsó erőtartalékjaikat mozgósítva próbáltak felzárkózni a házigazdák (18–21).

51–55. perc Hagytuk magunkra feljönni picit az ellenfelet, de a szlovákok már csak lélekben kaptak vérszemet, fizikai erővel mindez nem párosult. A csurgói légiós, Vadkerti Gábriel jól mozgatta övéit, és bátran vállalkozott lövésekre, de egyéni megoldásainkra még bőven alapozhattunk: Császár előbb közbelőtt, majd elhajlásból talált be. A szlovák falban nagyot birkózó Zubai hetest harcolt ki, de Iváncsik Gergő ejtését Stochl állva húzta le egy kézzel (21–24).

56–60. perc A házigazda viszont gólra váltotta a saját hetesét, így kettőre csökkent a különbség. Harsányi Gergely beállóban való feltűnése azonban magyar gólt és szlovák kiállítást eredményezett, majd a megszerzett labdával elkezdtük ölni az időt. Miután Harsányi a szélről is betalált, három perccel a vége előtt közte négynél eldőlni látszott a találkozó. Az utolsó percben a Zubait a hatoson elgáncsoló Michal Kopco is kiállt – a szegedi beállót már korábban is ápolni kellett –, a végszót Vadkerti Attila mondta ki (24–28).