Fazekasék a szegedi búcsúban bedarálták Bahreint

Rossz felvezetést kapott a csütörtöki mérkőzés, hiszen alapemberünk, Zubai Szabolcs belázasodott, így nem tudta vállalni a játékot, helyette infúziót kapott a szegediek nagy harcosa. A kezdés előtt egyperces néma felállással tisztelegtek a csarnokban lévők Klembucz Ferenc előtt, a válogatott – illetve a Békéscsaba női csapatának – korábbi gyúrója január 10-én, kedd hajnalban, hosszan tartó súlyos betegség következtében hunyt el, életének 57. évében. Emlékére a játékosok fekete karszalaggal léptek pályára.

1. félidő

Kapunkban Tatai Péter kezdett, beállóként Schuch Timuzsin, míg jobbátlövőként Krivokapics Milorad kapott lehetőséget először. Bizony akadozott a felállt fal elleni támadójátékunk, a bahreiniek nem nyitottak ki, mint ahogyan vártuk. Csak a harmadik akciónkból született meg az első gólunk – Császár Gábor lőtt át –, de azzal még csak szépítettünk. Utána viszont nem sokkal később már vezettünk (3–2), viszont támadásban hiába kezdtünk el felpörögni, a védekezésünk nem volt túl hatékony, így 6–6-ig jobbára csak kapaszkodtunk az ázsiaiak után.

A fordulat a 10. perc után jött el, és ez leginkább Tatainak volt köszönhető. Kapusunk sorra védett – a legnagyobbat akkor, amikor egy ziccer utáni ejtésbe visszatáncolva pöccintett bele nagyot nyújtózva –, a 20. percre már egyértelműen mi irányítottuk a játékot, és a vezetésünk is állandósult (9–7). Bahrein kilencperces gólcsendet iktatott be ekkor. Tatait a 20. percben Fazekas Nándor váltotta a kapunkban, csapatkapitányunk, Ilyés Ferenc pedig kényszerű mezcsere után – letépték róla – térhetett vissza percek után.

Az utolsó tíz percben a rutinos Mocsai Tamás, a bevállalós Katzirz Dávid és a gólerős Vadkerti Attila játéka dominált, az ellenfél eközben csak a balszélről tudott veszélyt kialakítani, igaz, onnan nagyon. Mahmood Ali Abdulkvader lehetetlen szögből berepülve sorra lepte meg Fazekast, akit csak az nyugtatott meg, hogy a többi bahreinivel rendre elbánt. A szélső mellett a vendégek kapusa, Hassan Mohammed Abdul teljesítménye emelhető ki, aki átlag felettit tett hozzá az első félidőben csapata teljesítményéhez (17–12).

2. félidő

A második játékrészt a vendégek úgy kezdték, ahogyan az elsőt abbahagyták: megnyitották a védekezésüket. Néha dadogott ekkor támadásban a labda a kezünkben, de sok mozgással ezt ellensúlyozni tudtuk, a beállósként egy az egy elleni harcot felvállaló Szöllősi Szabolcsot meg is találatuk labdákkal, ő pedig sorra szerezte a gólokat.

A 40. percben (21–16) érkezett harmadik kapusunk, Mikler Roland, együttesünk pedig egyre nagyobb előnyhöz jutott az akkor már fáradni is látszó bahreiniek ellen. Ancsin Gábor előbb kiállítást kapott, majd kiállítást harcolt ki, utóbbiban a bal felsőbe küldött bombával állt bosszút az őt ért sérelmen. Ellenfelünk játékát rossz lövések, eladott labdák, technikai hibák jellemezték, sorra lőhettük a „könnyű” gólokat.

Az 52. percben ennek eredményeként megvolt már a közte tíz is (29–19), Mocsai Lajos nem sokkal korábban egy időkérésnél azt kérte játékosaitól, hogy a hajrát teljes erőből nyomják meg. Legjobbjaink ennek meg is feleltek, ziccereket lőttünk, az ázsiai gárda teljesen szétesett – egy kínai figurát azért még emlékezetből előhúztak –, és volt lehetőségünk tovább növelni a különbséget, ám a végén meg kellett elégednünk a tíz góllal (34–24).

KRASZ EMIL