Orvosi tanács Pálingernek: pihenj!

– Mit mond az orvos?
– Azt, hogy pihenjek, aztán a jövő hét elején újra megvizsgál, s akkor kiderül, hogyan kezelik tovább a fájós lábam.

– Valójában most a Randers elleni meccsről kellene beszélgetnünk, de így...
– A mérkőzést azért megrendezzük, szerintem meg is nyerjük, és még az sem biztos, hogy csak a lelátóról nézem a küzdelmet.

– Hogyan képzeli a védést fájós lábbal?
– Ó, védtem én már sérült bokával. Mostanában viszont rám jár a rúd, a múlt héten fejen talált a labda, agyrázkódást szenvedtem, ezen a héten meg a lábamat vitte el egy nagyon erős Amorim-lövés az edzésen.

– A kapusok a lövések legalább felét lábbal hárítják.
– Nincs is gond, ha számít az ember a labdára, de ezúttal, úgymond, nem voltam tónusban. Csütörtökön sérültem meg, reméltem, hogy péntekre javul a lábam, de bevallom, még járás közben is fáj. A bokám szalagsérüléseihez korábban hozzászoktam, ezek egyike-másika olyan volt, hogy befáslizott lábbal beállhattam a kapuba.

– Most viszont...?
– Orvosunk nem javasolja, ez igaz, de ha a meccsig javul a bokám, talán megpróbálom.

– A Randers vérszemet kapott a Győr legyőzése után, ugyanakkor kikapott a hétközi bajnoki fordulóban az Esbjergtől. Ez jó előjel?
– Nincs nagy jelentősége. A dán bajnokságban az élcsapatok nagyon erősek, rendszeresen keresztbeverik egymást, vagyis egy-egy kisiklás nem meglepő. A mi októberi dániai vereségünkről meg annyit: egyetértek a beállósunkkal, Heidi Lökével, aki azt mondta, a BL-ben minden csapat, még a legjobb is belefut legalább egy vereségbe, mi most ezzel túl vagyunk rajta.

– Okult a Győr a randersi meccsből?
– Igen, de ez már egy hónapja volt, azóta csak sikereket értünk el. Az igazi arcunkat a BL-ben a Metz elleni két találkozón mutattuk meg, erre lesz szükség szombaton is.