Az árnyékból a napfényre lépett a Barca

Xavier Pascual kétségkívül nyerő csapatot épített. Hozzátehetjük, a keret ehhez feltétlenül alkalmasnak tűnt, hiszen a Barcelona két világklasszis sort is képes volt kialakítani, amivel élt is a gránátvörös-kékek edzője: s a szezon végére sikerült porszemmentessé tenni a Barca gépezetét.

Pedig az ősz során a katalánok szekere olykor még látványosan döcögött, hiszen a BL-csoportkörben bukdácsolt a csapat, 5–3–2-es mérlege mellett több meglepő hazai pontvesztése is erre utalt. A tavaszra azonban nagyon belelendültek Nagy Lászlóék: a Veszprémet viszonylag simán, a Kielt oda-vissza megverve búcsúztatták. A hétvégi, kölni négyes döntő két meccse pedig bebizonyította, hogy jelenleg a Barca az a csapat, amely hatvan percen át a legmagasabb színvonalon képes kézilabdázni: a Löwen ellen gyakorlatilag a padról beszállóknak volt köszönhető a győzelem, a fináléban pedig a Ciudad Real nem tudott mit kezdeni védekezése kiegyensúlyozottságával és támadójátéka változatosságával.

„Borzalmasan csalódott vagyok, nagyon fáj a vereség. A Barca a sikert főleg Saric kapus bravúrjainak köszönheti. Játékosaimat mégsem okolom, mert remek ellenféllel szemben maradtak alul” – mondta a találkozó után Talant Dujshebaev, a Ciudad Real vezetőedzője, aki az elmúlt évek hangzatos sikerei után ezúttal kénytelen beérni a sikerek sorát a Spanyol Kupa-győzelemmel.

„Egyetértek Dujshebaev kollégámmal, hogy Saric kapus kiemelkedő teljesítménye volt a döntő. Ebben az évadban a napos oldalon álltunk, de a tavalyi elvesztett döntő alapján tudjuk, milyen is árnyékban lenni” – értékelt röviden Xavier Pascual.

A Barcelona csapatkapitánya, Nagy László pályafutása során másodszor emelhette magasba a BL-serleget. „Túlcsorduló boldogságot érzek, fantasztikus meccsen nyertünk. Ebben az évadban az a nagy álmom is teljesült, hogy a világ legjobb együttesének csapatkapitányaként vehettem át a spanyol bajnoki aranyat, itt, Kölnben pedig a BL-trófeát – mondta a Nemzeti Sportnak az átlövő.

„Sokan mondták, hogy esélyesként érkeztünk a négyes döntőre, nekünk is a végső diadal volt a vágyunk, ám arra kevesen számítottak, hogy a kitűnő Ciudad Reallal szemben ilyen nagyszerű teljesítménnyel győzünk a fináléban is. A szurkolók csodás hangulatot teremtettek, nem volt semmilyen negatív hatása, hogy a két német gárda a bronzért vívott, az aranyért pedig két spanyol csapat harcolt. A tavaly elveszett döntő után az idén javítottunk, s két nagyon értékes trófeával zárjuk az idényt. A pihenés nagyon ránk fér!”