A találkozó előtt a hazaiak edzője, Mocsai Lajos arról beszélt, hogy saját mércéjük szerint a Magyar Kupa-siker után a bajnokság döntőjében is kötelező a győzelem.

A nagyszerű hangulatú találkozó elején Zvizej irányításával a szegedieknél volt az előny, ám a vendégek szélsőjének találataira mindig érkezett válasz, majd a sorozatban három bravúrt bemutató Perics védéseinek köszönhetően Iváncsik Tamás góljával már a hazaiak vezettek (4–3). Pericset egyébként a mérkőzés elején hangosan éltette a hazai közönség, mintegy reagálva a szerb kapus hétközi panaszára, hogy Fazekast jobban kedvelik, és zavarja az állandó „Nándizás”.

Terzic és Zvizej gólpárbajának köszönhetően fej-fej mellett haladtak a csapatok, és Stranovsky gyors egymásutánban szerzett három góljával a 18. percben vezetett a Pick-Szeged (11–12).

Ami ezután következett, az valószínűleg csak a vendégek rémálmaiban szerepelt, Vujin, Iváncsik Tamás és Pérez góljával kezdett ellépni a hazai csapat (14–12), ezért Djukics időkéréssel próbált operálni, mindhiába: a hazaiak futószalagon szállították a gólokat, miközben a vendégek teljesen tanácstalannak bizonyultak támadásban.

A szegediek következő góljára a félidő utolsó percéig kellett várni, ekkorra azonban már – a 10–0-s sorozatnak hála – hatalmas előnyben volt veszprémi gárda (21–13).

A 35. percben tízre nőtt a két csapat közötti különbség (24–14), számolt is a közönség. Pérez hatalmas góljaira elvétve érkezett válasz (27–16), Vujin büntetői elemi erejűek és mértani pontosságúak voltak, és bár Zvizej rendületlenül próbálkozott, még emberhátrányból is, kilencedik góljával is csak tízre tudta visszahozni csapatát (33–23).

A hátralévő időben mindössze az volt a kérdés, hogy mennyivel nyer az MKB, végül 41–31-re győzött, így az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcban 1–0-ra vezet.