– Tulajdonképpen miért nem győri játékos többé?
– Nem szeretnék erről beszélni. Korrektül, békében váltunk el egymástól a győriekkel, felesleges most már a történteket boncolgatni. Inkább előre tekintek, a jövőmmel foglalkozom.
– Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, nehezen éli meg ezeket a napokat.
– Természetesen egyáltalán nem vagyok boldog, nincs is rá okom. Az elmúlt napokban rengeteg minden történt velem, sok volt a tennivaló, és csak most kezd lecsapódni bennem, mi is történt. De hiába is keseregnék, úgyhogy inkább próbálok az előttem álló feladatokra koncentrálni.
– Van, amit a mai tudásával már másképpen csinált volna Győrben?
– Az első két évem nagyon szép volt, minden rendben ment, jól is éreztem magam. A mostani évad már nem sikerült úgy, mint a korábbiak, de úgy gondolom, a hozzáállásom, az edzésmunkám és a játékom sem változott sokat a korábbihoz képest, megtettem mindent, ami tőlem tellett, hogy minél jobban szerepeljek. Ugyanakkor kétszer is meg kellett műteni az elmúlt fél évben, utána nem sikerült visszarázódnom a játékba. Márpedig ez nagyon fontos lett volna, mert az önbizalmam sem volt a régi. Hatalmas volt bennem feszültség emiatt, és amikor végre úgy sikerült egy-egy mozdulat a pályán, ahogy szerettem volna, ez néha a felszínre tört.
– Furcsa, hogy ezt mondja, mert amúgy mindig lazának, hogy ne mondjam, flegmának tűnik, ezt sokan a szemére is vetik.
– Ez csak a látszat, valójában kimondottan sokat szoktam rágódni azon, ami velem történik. Ha valami bánt, sokáig emésztem magam, gyakran maradnak bennem tüskék, még ha ez nincs is az arcomra írva.
– A mostani nehéz időszakban magára maradt?
– Szerencsére van néhány ember, akiben feltétel nélkül megbízom, ők mellettem állnak, velük bármit meg tudok beszélni, úgyhogy nem vagyok egyedül a gondjaimmal.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN OLVASHATJA EL.
