– Megszokta már Ljubljanát?
– Most már jól érzem magam – mondta Zácsik Szandra. – Furcsa is, főleg ahhoz képest, hogy nem is akartam kijönni, és már belegondolnom is nehéz volt, mi várhat rám. De szerencsére kedvesen fogadtak, jöttek az edzések, a meccsek, így könnyebb volt elfogadni a helyzetet.
– Szóval már nem fordul meg a fejében, hogy jobb lenne Magyarországon?
– Mostanra túltettem magam ezen. Nem mondom, az elején, amikor néztem az interneten a Fradi egyik meccsét, az járt a fejemben, hogy nekem is ott kellene lennem a pályán, meg honvágyam is volt, hiszen amióta idejöttem, egyetlenegyszer mentem haza - a válogatottba. De a hétvégére most is eljöttek a szüleim, egyébként pedig interneten, telefonon tartom a kapcsolatot az otthoniakkal.
Az interjúban Zácsik beszámolt ljubljanai élményeiről, és elmesélte, hogy a vasárnapi BL-mérkőzésen a fanatikus szlovén szurkolók fel akarták rángatni a lelátóra, néhány puszira...
Azért a szakmai jellegű kérdéseket sem kerülte meg a gólerős, fiatal kiválóság, így megtudhattuk tőle, hogy milyen sebességbeli különbséggel találata szembe magát Szlovéniában: „a lányok rohannak, mint az őrültek, és az edzőnő ordít velük, hogy ez semmi", vonta meg személyes tapasztalatának lényegét.
Nem érzi tehernek és gondnak, hogy azonnal a mélyvízbe dobták, és komoly feladatokat bíztak rá már eddig is, de amikor megkapta a kikérőjét a kínai világbajnokságra, illetve azt megelőzően az edzőtáborra és a két Eb-selejtezőre, azért saját bevallása szerint is libabőrös lett.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!
