– Előbb essünk túl a nehezén.
– Mire gondol?
– A norvégok elleni mérkőzésre. Mi járt a fejében a találkozó alatt?
– Hogy miként tudnám fölrázni a lányokat, mit tehetnék, hogy elkerüljük az egyre súlyosabbnak ígérkező vereséget. Próbáltam sokat cserélni, hátha valaki színt tud vinni a játékba, és lendületet ad a többieknek is.
– Az nem fordult meg a fejében, hogy mit fognak szólni ehhez az eredményhez otthon?
– Meccs közben csak azzal foglalkozom, mit tehetnék, hogy jobbak legyenek a pályán a lányok. Utána az öltözőben én is végiggondoltam, mi történt. Arra jutottam, ez a hajó már elúszott: le kell zárni a történteket, és hamar valami kiutat kell találni, mert másnap jött a következő meccs a franciák ellen, akik hasonló játékerőt képviselnek, és ellenük bátran kellett kimenni a pályára.
– Ezt mondta a lányoknak is?
– Meg hogy nem szabad homokba dugni a fejünket: ezt a vereséget mi szenvedtük el. De ami történt, megtörtént, a másnapi meccset már tiszta lappal kell kezdeni, és mindenkinek saját maga és a csapat becsületéért kell harcolnia. Én csak annyit tehetek, hogy aki erre nem képes, és aki nem való a nemzeti együttesbe, azt legközelebb nem válogatom be.
– Talpra is állt a csapat, és nyolc góllal legyőzte a franciákat.
– Nagyon fontos volt, hogy sikerélménnyel zárjuk a tornát. Innen lehet folytatni, előre tekinteni – de le kell vonni a tanulságokat is.
A MÁTÉFI ESZTERREL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN!