Peking után meghódították Zágrábot is: Franciaországé a vb-cím

A két csapat 15. alkalommal találkozott nagy tornán, a mérleg eddig 7:6 volt a franciáknak, míg egy meccs döntetlenre végződött. Vb-döntőt egyszer játszottak korábban egymás ellen, és az 1995-ös izlandi finálét a gallok nyerték meg.

Mindkét csapat meggyőző formát mutatott a mostani torna alatt: a horvátok mind a kilenc mérkőzésüket megnyerték, és a franciák is csak a házigazdáktól kaptak ki, egy gyakorlatilag már tét nélküli középdöntőbeli összecsapáson. Az elődöntő egyik csapatnak sem jelentett gondot.

A horvátok mindenképpen visszavágtak volna a pekingi vesztes elődöntő miatt is, amelynek következtében az olimpián nem maradt esélyük megvédeni athéni ötkarikás címüket (pedig az övék lehetett volna az első nemzet a sportágban, amelynek ez sikerül).

Ahogy az várható volt, erre a mérkőzésre „még a halottak is feltámadtak poraikból”, a franciáknál Didier Dinart, a horvátoknál pedig Ivano Balic egyaránt vállalni tudta a játékot.

Gyors horvát góllal indult az első félidő, Ivan Cupic értékesített egy ellene elkövetett szabálytalanság miatt megítélt hétméterest. Ezután azonban visszavettek a felek a gólgyártásból, fej fej mellett haladva 5–5 állt csak az eredményjelzőn a játékrész felénél.

Meglepetésre bekerült a csapatba a horvátoknál az eddig kevesebbet játszó Goran Sprem, aki két góllal nyitott, ám utána már nem tudott túljárni Thierry Omeyer eszén. A jobb szélen is remekelt Ivan Cupic, aki a hétméteresek lövését is magára vállalta. Ivano Balic a 15. perc táján lépett először a pályára, de igazán lendíteni nem tudott az együttes játékán.

Nem úgy, mint Daniel Narcisse, aki a félidő utolsó 10 percében négy góllal terhelte meg a horvát kaput. Ezzel a szintén négy találatig jutó Michael Guigou mellett a franciák legeredményesebb játékosa lett.

A tét nagyságához képest végig sportszerű keretek között zajlott a találkozó, a bíróknál sem lehetett érezni, hogy a hazaiak felé lejtene a pálya. Átlövésből gyakorlatilag képtelenség volt gólt szerezni (az All Star-csapatba is bekerülő Nicola Karabaticnak sem sikerült), a találatok többsége szélről vagy betörésből született. A kiegyenlített állás megmaradt a félidőre is, 12–11-es horvát vezetés állt ekkor az eredményjelzőn.

A második játékrészben is folytatódott a nagy küzdelem és a szoros állás: egy gól ide, egy oda. Karabatic is megszerezte az első találatát, de a döntő továbbra sem róla szólt. Sokkal inkább Guigouról, aki a 44. percben már kilencedszer volt eredményes. Nem sokkal ezután Balic balhézott össze a szerinte túl keményen védekező Karabaticcsal, de nagyobb összetűzés szerencsére nem lett a dologból.

18–18-as döntetlennel érkeztünk el az utolsó tíz perchez. Fáradni látszottak a horvátok, hárommal elmentek a franciák – ekkora különbség nem volt eddig a meccsen. Érthető módon siettetniük kellett a hazaiaknak a támadások befejezését, ezekbe viszont több hiba is csúszott, így pedig nem tudtak örömöt szerezni az őket támogató zágrábi közönségnek. Ekkor már az indulatok is kicsit elszabadultak, a nézők dobálózni kezdtek, Igor Vorit pedig a játékvezető inzultálásáért kiállították.

Győzelme révén Franciaország párhuzamosan birtokolja az olimpiai és a világbajnoki címet is.

Sokáig nem maradunk minőségi kézilabda nélkül, folytatódnak ugyanis a BL küzdelmei, majd pedig az Eb-selejtezők.