A kézilabda nyelvét itthon is sokkal jobban beszéltük a finneknél

Eklemovics Nikola sérülése miatt a magyar válogatott már Finnországba is csak egy irányítóval utazott el, a „visszavágó” előtt azonban ez az egy játékmester, Császár Gábor is kidőlt a sorból (belázasodott).

Az első negyedórában nem látszott meg a klasszikus irányító hiánya, a nem túl nagy játékerőt képviselő finnek hamar jelentős hátrányba kerültek. A vantaai találkozón is remeklő Putics Barna ezúttal sem fogta vissza magát, hetesből és átlövésből egyaránt többször bevette az ellenfél kapuját.

A Barcelonával hírbe hozott átlövő mellett a szélsőink (Gulyás Péter, Törő Szabolcs) és a karmesteri pálcát megkapó Ilyés Ferenc is lövöldözte a gólokat, így tíz perc után már 8–2 volt az állás.

Putics újabb találatával a 13. percben már 13–6-ra vezetett a magyar csapat, amelynél ezt követően kicsit csökkent a koncentráció, aminek következményeként nyelvrokonaink felzárkóztak három gólra (13–10).

Eddig és ne tovább! – gondolhatták a mieink, akik megnyomták a szünetig hátralévő kis időt, és újra elhúztak ellenfelüktől, így a második félidőt 17–11-ről kezdhették a csapatok.

A finnországi találkozón kilenc gólig jutó Ville Kangas ezúttal nem villogott, helyette Teemu Tamminen volt a vendégek ügyeletes gólszerzője, ám a szünet után sem ő, sem társai nem tudtak mit kezdeni a magyarok védekezésével. Az első gólt a második játékrészben a 15. perc (!) végén lőtték, 26–12-re alakítva az állást.

A folytatásban a finnek körülbelül annyiszor találtak még be összesen a magyar kapuba, ahányszor a mieink kínai és egyéb trükkös figurákkal próbálkoztak, és a végén már csak az volt a kérdés, hogy meglesz-e a húszgólos különbség a két fél között. Nos, nem lett meg, „csak” 19-cel, 34–15-re nyertünk.

A magyar válogatott a következő Eb-selejtezőjét június 10-én, Szlovákia ellen játssza.

A csoport másik mérkőzésén: Görögország–Szlovákia 27–24 (16–10)