Görbicz Anita: Meg vagyok lepődve!

Görbicz Anita személyében sorozatban a harmadik, összességében már a negyedik magyar játékos nyerte el a világ legjobbja címet. A sort a dunaújvárosi beálló, Kocsis Erzsébet nyitotta még 1995-ben, majd csapattársa Radulovics Bojana folytatta, akit előbb 2000-ben, majd 2003-ban is a legjobbnak választottak. 2004 legjobbjának a 2005 elején tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt Kulcsár Anitát választották meg.

- Tudtam, hogy jelölt vagyok, de egyáltalán nem foglalkoztam a szavazással – válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Görbicz Anita. – Éppen ezért most igencsak meg vagyok lepődve, hogy végül engem választottak. De egyben boldog is vagyok, hiszen egy játékos pályafutásának szerintem ez egy örökké emlékezetes pillanata. Nem tudok és nem is akarok foglakozni azzal a részével, hogy reális-e vagy sem a szavazás, hiszen ez is szubjektív dolog alapján dől el. Tucatnyi, de inkább többtucatnyi játékost fel tudnék most kapásból sorolni itthonról és külföldről egyaránt, akiknek első helyezése senkiben nem váltana ki ellenérzést. Szerintem nagyon nehéz játékos és játékos között különbséget tenni, én éppen ezért nem is vállalkozok rá. Maradjunk annyiban: büszke vagyok erre a címre.

Sok öntömjénezésre egyébként sem lenne ideje válogatott klasszisunknak, hiszen szerdán a Ferencváros ellen a bajnoki címet eldöntő találkozón, majd hétvégén a KEK-döntő visszavágóján vár rá fontos szerep.

- Mozgalmas napok állnak előttünk, nem vitás – így a győriek kulcsjátékosa, a válogatott irányító. – A hétvégével most nem foglalkozunk, csak a Fradi elleni bajnokira összpontosítunk. Bár egy ponttal is meg tudjuk védeni a bajnoki címünket, hiba lenne döntetlenre játszanunk, kézilabdában ennek különben sincs értelme. Ellenfelünk egy fiatal, szakmailag remekül összerakott együttes, amelyben a játékosok éhesek a sikerre, rendkívül motiváltak. De ez a sikeréhség még önmagában nem lenne elég, ellenfelünknél nagyon képzett játékosok játszanak, akiket Németh András személyében kiváló szakember irányít. Az FTC-nek különben is mindig ütőképes csapata volt, tavaly szerintem pont ellenük, a Népligetben nyertünk meg a bajnokságot, amikor az EHF-kupa döntőjének csalódása után idegenben tudtuk legyőzni őket. Idén három góllal kikaptunk ferencvárosiaktól a rájátszásban, Debrecenben pedig egy góllal maradtunk alul. Nekünk ez nem jött annyira jól, de a sportág minden bizonnyal profitál ebből a végletekig kiélezett, nyílt csatából. Nincs mese, győznünk kell, hogy meg tudjuk védeni bajnoki címünket.

- Ha a szerdai bajnokin túlvagyunk, csak akkor jöhet a kupadöntő visszavágójára való felkészülés. A helyzeti előny ugyan nálunk van az idegenbeli döntetlent követően, de ez senkit ne tévesszen meg. Minket sem fog, ez ígérhetem. Nem lefutott a szerb-montenegrói Podgorica elleni döntő, és ezt egyáltalán nem a kötelező sportszerűség mondatja velem. Ellenfelünk rendkívül erős, még csak ezután elemezzük ki alaposan az első mérkőzésen tőlük látottakat, de azt már most látatlanban, szimplán átélve meg tudom mondani, mi önmagunkhoz képest sok hibával játszottunk. Védekezésben is, bár ott még úgy, ahogy összeállítunk, de támadásban jócskán maradt bennünk. Pontatlanok voltunk a lövéseknél és a passzoknál, nem jöttek a figurák. A vállalkozó kedvünk sem volt a csúcson, nem nagyon vállalkoztunk átlövésre. És ez igaz rám is, én sem villogtam.

Az 1983-s születésű Görbicz alapember volt a hazai rendezésű junior világbajnokságon ezüstérmet szerző csapatban. Ezt követően a felnőtteknél is szorgosan gyűjtötte az érmeket világversenyekről: őrizhet már otthon egy vb-ezüstöt, valamint egy-egy vb- és Eb-bronzérmet. Az athéni olimpián ötödik helyen végző csapat elsőszámú irányítója volt.

Görbicz bár irányítóként játszik, feladata elsősorban a társak kiszolgálása, rendre a csapat egyik legeredményesebb játékosa, akár a klubjában, akár a válogatottban lép pályára.