Mikler a szegediekkel alszik el

"A veszprémi meccs volt alighanem a csúcs az eddigi pályafutásom alatt azok a meccsek közül, amelyeken viszonylag rövid ideig voltam a kapuban" – mondja a 21 éves kapus, aki ha így fejlődik tovább, még akár két évtizeden át meghatározó alakja lehet a magyar kézilabdázásnak. De túl lehet szárnyalni egyáltalán a legutóbbi teljesítményt? "Ha úgy gondolkodnék, hogy ezt nem lehet felülmúlni, nem lenne miért képeznem magamat. A múltkori extrém eset volt, azt mondják, negyven százalékkal már meccset lehet nyerni, ami afölött van, az kiugrónak számít."

Csupán két góllal maradtak alul az újvárosiak a Bakonyban. Ilyen jó a Dunaferr mostanában (ha igen, akkor hogyan tudott kiesni a török Besiktas ellen az EHF-kupából?), vagy ilyen rossz az MKB-Veszprém?

"Én azt veszem észre, hogy a Veszprém nagyon maga alatt van, Pérez nélkül Tatabányán is csak négy góllal győzött. De csupa klasszis alkotja, biztos, hogy összeszedik magukat. A Besiktas nagyon jó ellenfél volt, itthon szétszórtak voltunk, ők pedig ettől még magabiztosabbak lettek a visszavágóra."

A Pick-Szegedről egész más élményei vannak a fiatal hálóőrnek. "A tavalyi év vége felé kaptam először lehetőséget rá, hogy rangadókon beálljak a kapuba, és nagyon jók az emlékeim a csongrádiakról. Negyven százalékot tudtam hozni, számomra az egyik legnagyobb kihívás ellenük védeni. Krivokapics tavaly még a csapattársam volt, az edzéseken ment is a kölcsönös a szurkálás, ha megfogtam a lövését, akkor én kezdtem mutogatni neki, úgyhogy ellene különösen jó lenne, ha sokat védhetnék."

Ha igaz, hogy amit elképzelünk, azt nagyrészt ezzel már meg is valósítottuk, akkor Mikler Rolandnak nagyon jó szombat délutánja lesz. "Nekem már előző nap azon jár az eszem, hogy kinek mi a kedvenc lövésfajtája, ezzel fekszem, nehezen is alszom el. A másnap pedig már teljesen ekörül forog."