Parádés játékkal bajnok a Győr

A Dunaferr edzője szintén készített meglepetést az ellenfélnek: nevezte a találkozóra a térdsérüléséből fokozatosan felépülő Nagy Ivettet, a válogatott balszélsőt, aki azonban legfeljebb végszükség esetén lépett volna pályára. Hiányzott a Dunaferrből az anyai örömök előtt álló Pigniczki. Utoljára szerepelt újvárosi mezben a pályafutását befejező Bohus és Pálffy, valamint a klubot váltó Pálinger és Cracana.

Djokics góljával és Herr bravúrjaival kezdődött a rangadó, majd Radulovicsot kellett ápolnia dr. Frank József csapatorvosnak. A túl szigorú védekezésért gyors egymásutánban kapták a sárga lapokat a játékosok, valamint így bűnhődött Róth Kálmán is, akinek a bírók ítéleteivel akadt némi gondja.

Gogirla és Djokics góljaira csak Radulovics válaszolt (4-1), miközben a vendégeket alig engedte helyzetbe kerülni a mozgékony, erőszakos győri védelem. Amikor pedig az újvárosiak nagy nehezen helyzetbe kerültek, a válogatott Herr parádézott. Még jobban elhúzhatott volna az ETO, ha Görbicz és Kovacicová nem teszi naggyá az amúgy is parádésan védő Pálingert. A válogatott hálóőrnek spanyol barátja, a Barcelona világklasszisa, Iker Romero is szurkolt, de ő is csodálkozva látta, hogy az újvárosi lányok ezúttal sem támadásban, sem védekezésben nem tudnak felnőni a győriekhez.

Pálinger mellett Herr is fantasztikus formában hárította a lövéseket, miközben együttese emberhátrányban is több gólt lőve 8-2-re elhúzott. A dunaújvárosiak időt kértek, mert támadásaikat szétforgácsolta a Győr, védekezésük pedig többnyire abból állt, hogy durván szabálytalankodtak a gyors, ötletes és fantasztikus akarattal küzdő hazaiakkal.
Görbicz kimaradó büntetője után Kindl talált be, így 9-2 helyett 8-3, majd - több kihagyott győri ziccert követően - 8-5 lett az állás. A hazaiak a saját feladatukat nehezítették meg kimaradó helyzeteikkel, amelyek láttán Róth Kálmán időt kért.

Úgy tűnt, kezd felocsúdni bénultságából a hibákat halmozó Dunaferr, és ébredésében főszerepet játszott a kellően nem dicsérhető Pálinger. A győriek egyre gyakrabban erőltették az egyéni akciókat, míg a vendégek kezdtek csapatként kézilabdázni. Bohus, Radulovics és Németh próbálta ráncba szedni a támadásokat, a győri védelem pedig többször szétnyílt vagy elmélázott (9-7). Pálinger tartotta a lelket a Dunaferrben, és ugyanezt tette a másik oldalon Herr, aki nem tehetett arról, hogy társai támadásban hullámvölgybe kerültek, és ebből nem is jöttek ki a szünetig.

Ferling gólja után (10-8) Radulovics büntetőt hibázott, de ezekben a percekben kiegyenlítettebb lett a csata. Igaz, nem sokáig. A győriek Juhász kimaradó ziccerei ellenére összeszedték magukat, és bár a Dunaferr pokoli erőfeszítéseket tett, hogy tartsa a lépést, a Győr fokozatosan elhúzott.

Pálinger továbbra is bravúrosan védett, támadásban pedig főleg az újvárosi belső játékosok próbálkoztak sokat, de a hazaiak új erőre kapva ismét erőszakosan és hatékonyan védekeztek, valamint Herr is csodásan védett. A fiatal kapus a mezőny legjobbja volt (19-10).

A Dunaferr fellángolásának elmúltával a folytatásban már csak az volt a kérdés, hogy a fantasztikusan kézilabdázó Görbicz, Gogirla, Bradeanu és a többi hazai csillag mekkora különbségű győzelemmel szerzi meg a Győri ETO KC első aranyérmét (győri női csapat, de nem az ETO KC jogelődje, 1957-ben és 1959-ben nyert bajnoki aranyérmet).

A végjáték 21-11-nél kezdődött, de ekkor a Dunaújváros már összeomlott, hiszen tudta, nem védheti meg bajnoki címét. A Győr viszont szárnyalt, és immár aranyérmesnek érezve magát pompásan szórakoztatta tomboló közönségét. A hajrában Petróczi állt az ETO kapujába, miközben a hazai közönség felállva ünnepelte a trükköző, szórakozva kézilabdázó kedvenceit (24-13). A Dunaferr messze elmaradt legjobb teljesítményétől, és ebben az évadban trófea nélkül maradt (a BL-ben elődöntőt, a Magyar Kupában a Győrrel finálét játszott). A bajnok győriek Szántó András MKSZ-alelnöktől vették át az aranyérmet. A második helyezett újvárosi lányok Kulcsár Anita képével díszített mezt viseltek az éremosztón.

Róth Kálmán:
Az EHF-kupa-döntőt elveszítettük, ám az MK-ban és a bajnokságban az élen végeztünk. Mondanom sem kell, fantasztikusan boldogok vagyunk. Sikerünk értékét fokozza, hogy az európai kupafináléban elszenvedett keserves kudarc után szereztük meg. Csapatom bizonyította, hogy van tartása és akarata.

Kiss Szilárd:
Együttesem mai teljesítményéhez pillanatnyilag nem tudok sokat hozzáfűzni. A Győr dicséretesen küzdött, nekünk pedig semmi sem sikerült. A tiszta helyzetek sorát hibáztuk el, és ezt lelkileg nem bírtuk ki. ---- Az évad legizgalmasabb és legkiélezettebb női bajnoki összecsapásának ígérkezett tegnap a házigazda Győri Graboplast és a Dunaferr NK összecsapása. Így gondolták ezt a két együttes lelkes szurkolói is, akik már a csata előtt heves hangpárbajt vívtak. A bajnoki aranyérem sorsát eldöntő összecsapás egyben a rájátszás utolsó találkozója is volt, vagyis ennél feszültebbé és fontosabbá nem is lehetett volna tenni a két BL-induló csapat végküzdelmét.
Az idény közben történt események - például a Győr MK-diadala éppen a Dunaújváros ellen vagy a Dunaferr pontlevonása egy balszerencsésen elkövetett adminisztrációs hiba miatt - tovább fokozták a két nagy vetélytárs közötti versengés élességét és presztízsét. A válogatottakkal teletűzdelt csapatok ezek után persze minden erejüket és tudásukat összeszedték az utolsó, a legfontosabb erőpróbára.

Játékosok és vezetők egyaránt fogadkoztak az aranyrangadó előtt, hogy mindent megtesznek a sikerért, valamint, hogy sportszerű körülmények között, becsületes eszközökkel fognak harcolni a győzelemért. Ezeknek a megnyilatkozásoknak azért volt fokozott jelentőségük, mert évad közben akadt néhány könnyen félreérthető, vagy félreértelmezhető esemény és jelenség, amely a tiszta játék, a sport eszményével nem százszázalékosan harmonizált.
A tegnapi találkozót a győriek - Vanyus Attila elnök szavaival élve - szerették volna minden tekintetben a sport nagyszerű ünnepévé varázsolni, az újvárosiak edzője, Kiss Szilárd pedig azt mondta, hogy a színesebb taktikai megoldások, az ötletesebb kezdeményezések és a jobb idegállapot dönti el az aranycsatát.

A fenti célok elérését volt hivatott szolgálni a külföldről hívott két bíró is, miközben a szövetség vezetői váltig állították: szó sincs arról, hogy a legképzettebb hazai játékvezetőket ne tartanák alkalmasnak a női bajnoki döntővel egyenértékű rangadó szakszerű és korrekt irányítására. Csak aztán akadjon, aki ezen döntés után visszagyömöszöli a szellemet a palackba!
A rangadó győri előkészítése és megrendezése minden igénynek megfelelt. Igaz, ez elvárható volt, hiszen az ETO KC és a sportcsarnok vezetőinek évtizedes a rutinjuk a kiemelkedően rangos nemzetközi és hazai sportesemények lebonyolításában. ---- Herr Orsolya: - Nagyon rákészültünk a találkozóra, mindenki nagyon akart, remekül küzdött. Védekezésünk csodálatos volt.

Vérten Orsolya: - Iszonyatosan jól játszottunk, védekezésünk fantasztikus volt, kapunkat pedig Herr Orsolya csodálatosan védte.

Mörtel Renáta: - Olyan frenetikus érzések vonulnak át rajtam, hogy ezt életem végéig őrizni fogom. Végtelenül boldog vagyok.

Borbás Rita: - Ezzel a mérkőzéssel elbúcsúztam Győrtől, ennél szebb végjátékot el sem tudtam volna képzelni.

Görbicz Anita: - Ha van földöntúli boldogság, akkor most abban lubickolunk. Ezért a diadalért, közönségünk fantasztikus biztatásáért, valamenynyiünk teljesítményéért úgy érzem, érdemes volt ennyit dolgozni, a sors ma alaposan megjutalmazott érte valamennyiünket.

Ana Djokics: - Hazámban, Szerbiában nemzeti és City-kupát nyertem, most már magyar bajnok is vagyok. Erre vagyok a legbüszkébb, mert ebben az országban rendkívül magas a kézilabda színvonala és erős a mezőny.

Bordásné Horváth Mariann, a Győr pályaedzője: - Most nem is tudok mást mondani, mint azt, hogy: ezután bárki jöhet hozzánk, mert fantasztikus csapatunk van.

Pálinger Katalin: - Rettenetes mérkőzést játszottunk, amelyen esélyünk sem volt arra, hogy megszorítsuk a Győrt. Ma sokkal jobb teljesítményt nyújtott az ETO.

Bohus Bea: - Nem vagyok elkeseredve, csak az bánt, hogy ilyen gyengén játszottunk az évad egyik legfontosabb mérkőzésén. Én ezek után is bajnoknak érzem magam…

Radulovics Bojana: - Nem is tudok mit mondani. Csúnyán kikaptunk, mert nem volt elképzelésünk a játékhoz.

Németh Helga: - Az lesz a legjobb, ha a csapatunk tagjai maguk között beszélik meg a vereség okait.