Kökény szerint a dobogóra kerülés már szép eredmény lehet
Vágólapra másolva!
2004.12.18. 21:38
Megosztás
Vágólapra másolva!
Címkék
A sportág egyik legfényesebb csillaga volt a kilencvenes években Kökény Bea. Ez az időszak a magyar női kézilabda új virágkoraként, pontosabban annak kezdeteként jellemezhető.
A sikersorozatban főszerepet játszó ferencvárosi irányító - aki a Bp. Építőkből került Németh András mester szintén népligeti együttesébe - négy éve befejezte az aktív sportolást, de az FTC menedzsereként továbbra is a kézilabda közelében maradt. - Mi volt a titka a kilencvenes évek magyar női válogatottjának? - kérdeztük az Európa-bajnoki aranyéremmel (2000) és harmadik helyezéssel (1998), valamint olimpiai ezüsttel (2000) és bronzzal (1996), továbbá világbajnoki ezüstéremmel (1995) büszkélkedő egykori klasszist. - A kilencvenes évek elején a nulláról, a C-csoportos világbajnokság mezőnyéből kellett elindulnunk a felfelé vezető úton - emlékezett Kökény Bea. - Az akkori csapatunk nagyon szerette volna bebizonyítani, hogy sokkal többre képes és ehhez lépésről lépésre kellett előre haladnia. Az évtized közepére visszajutottunk a nemzetközi elitbe és az osztrák-magyar közös rendezésű világbajnokságon a csúcs közvetlen közelébe jutottunk. - A bécsújhelyi döntőt azonban elveszítették Dél-Korea ellen. Mégis szép emlékei között őrzi azt a versenyt? - Igen, mert az első igazán jelentős torna volt, amelyen volt szerencsém szerepelni. Visszagondolva is érdekes, hogy akkor az ezüstérmet inkább sikernek éreztük, és nem az elveszített döntő miatt bánkódtunk.
A válogatott hajdani klasszis irányítója, Kökény Bea többnyire jót tudott mondani Kiss Szilárd tanítványairól (Fotó: Meggyesi Bálint)
- Bezzeg tavaly Zágrábban… - Érzésem szerint nem lehet összehasonlítani a két esetet. A mi csapatunk a semmiből jött, és annak fantasztikusan jó eredménye volt a világbajnoki ezüst. Ekkor lett Magyarországon az egyik legnépszerűbb játék a női kézilabda és azóta is tart ez a sikerhullám. Tavaly Zágrábban óriási várakozás előzte meg a lányok döntőbeli szereplését, mindenki aranyat várt. Ebben a felfokozott hangulatban egészen más volt kikapni a hajráig vesztésre álló franciáktól, mint annak idején nekünk a dél-koreaiaktól. - A kilenc évvel ezelőtti világbajnokság a legnagyobb sikerélménye a sportban? - Egyértelműen igen, pedig Európa-bajnoki aranyérmem is van. Akkor hazai világversenyen tudtunk sikeresen szerepelni, s ezt én többre értékelem még az olimpiai fellépésnél is. Persze az utóbbi is nagyra becsülendő. - Hasonlóan érezhetnek most Kiss Szilárd tanítványai? - Biztosan, hiszen az egész ország értük szorít és ezt nyilván ők is pontosan tudják. A tornán végig extra kiszolgálásban van részük, mind a szervezők, mind a sajtó és a közönség oldaláról, s ez az utolsó napra, a bronzmeccsre is bizonyára szárnyakat ad nekik. - Mit tart a csapat legfőbb erényének? - Ragyogóan támad, ötletes, gyors akcióival kimagaslik a mezőnyből. A kispadon is remekül képzett játékosok ülnek, akik már sok nagy csatában bizonyítottak. Emellett világklasszis kapusok állnak a védelem mögött. Az Európa-bajnokság többi csapatában a csoportmérkőzések végéig nem láttam hasonló kapusteljesítményt. - Mit lehetne még jobbá tenni? - Talán a védekezést, de ezt a keret szakmai irányítói sokkal jobban tudják nálam. - Mekkora a szerepe a sikerekben a vezéregyéniségeknek? - Ezt nehéz megmondani, mert csapatjátékról van szó. Az viszont kétségtelen, hogy Radulovics köré épül a csapat, amelynek azonban a többi tagja is a világ legjobbjai közé tartozik a maga posztján. Példaként Kulcsárt említhetem, aki rutint szerzett, a játéka bátor, érett, megfontolt lett, s ezt pompásan összehangolja a csapat érdekeivel. - Mi a véleménye a mezőny többi élcsapatáról? - Ha meglepő is, a horvátokkal kezdem, akik bár kiestek a csoportküzdelmekben, remek, fiatal játékosokkal jöttek a tornára. Egyetértek Németh Andrással, az FTC edzőjével, aki végigjárta az összes csoportot, s látta Horvátország csapatát is. Ô is megállapította, déli szomszédaink legjobbjai előtt biztosan fényes jövő áll. A dánok építkeztek ezen az Európa-bajnokságon, több fiatalnak adtak bizonyítási lehetőséget, de nem mondtak le a rutinos játékosokról sem, akik közül hét, Athént megjáró lány hiányzott a keretből. A legtöbb válogatott - így a sikerre kiéhezett norvég és a szlovén is - részben kísérletezett, vagyis sok tehetségnek adott bizonyítási lehetőséget. - Ez azt jelenti, hogy a második vonal szerepelt az Európa-bajnokságon? - Az elődöntőbe jutók erős keretet neveztek a tornára, s ezt a találkozók jó színvonala is bizonyította. - Mit gondol a magyarok éremálmáról? - A torna előtt azt mondtam, szép eredmény lesz, ha dobogón végeznek a mieink, s ezt most is tartom. Az elődöntőig remekül szerepeltek, s bár ott a norvégoktól kikaptak, de én hiszem, hogy a mieink Európa legjobbjai.