A csodás álmok ideje ezennel sajnos lejárt

A norvégok eddigi szereplése bizonyos fokú tiszteletet ébreszthetett a magyarokban, de arra senki sem mert gondolni, hogy a mieink gyakorlatilag ellenállás nélkül megadják magukat vetélytársuknak. Kiss Szilárd szövetségi kapitány is azt mondta az összecsapás előtt, hogy a csapat tiszteli ellenfelét, de egyik riválistól sem fél. A mester szerint Norvégia erős csapattal érkezett az Eb-re, de ő és tanítványai igyekeztek a lehető legjobban felkészülni az elődöntőre.
A hangulat már a mérkőzések előtt is fergeteges volt a Papp László Budapest Sportarénában, amit minden külföldi vendég egyértelműen dicsért, sőt csodált. Az egyik norvég tévétársaságnak dolgozó Kjersti Grini, a hajdani zseniális játékos a Nemzeti Sportnak elmondta. "Remekül érzik magukat a norvégok az Európa-bajnokságon, mindennel maximálisan elégedettek és ezt hallottam a többi csapat játékosaitól is. Már csak az kellene, hogy Norvégia bejusson a fináléba!"
Ezt azért nagyon sokan másként gondolták az Arénában.
A magyar együttesből ezúttal Balogh Beát és Szűcs Gabriellát hagyta ki a szövetségi kapitány.
A mieink közül néhányan könnybelábadt szemmel hallgatták a Himnuszt, amelyet a közönség is fennhangon énekelt, majd elkezdődött a csata a fináléba jutásért.

A vendégek első gólját alig fél perc eltertével Nyberg lőtte. Az ellentámadás idején majdnem szétvetette a masszívan megépített csarnokot a szurkolók buzdítása, és Kindl góllal hálálta meg a nézősereg segítségét.
A magyar lányok kissé megszeppenten kezdtek, pontatlan támadásaikat és védekezési hibáikat pedig könyörtelenül kihasználták a norvégok (1-4). Végre ébredni látszott csapatunk és Radulovics góljaival ott lihegett ellenfele nyakán. Ráadásul Pálinger is bemutatott néhány bravúrt, és 4-4-nél már-már felsóhajtottunk, fog ez menni!
Nem kapkodtak, nem idegeskedtek a mieink támadásban, de a védekezésük olykor elképesztően gyenge volt, ezért 4-6 után úgy kellett Radulovics büntetőből lőtt gólja, mint a falat kenyér. Abban reménykedtünk, hogy tovább gyorsul, javul a magyarok játéka, és ezt látszott igazolni, hogy nehezen tartotta előnyét Norvégia, amely pedig óriási lendülettel támadott. Ám az északiak egyre gyakrabban megtalálták a lyukakat a mieink védőfalán (5-8). Kulcsár és Radulovics találatai után valamivel többet hibáztak az északiak, ráadásul 7-9-nél emberhátrányba kerültek, mert Hammerseng letaglózta Radulovicsot (7-9). Lunde kapusnak nem volt sok dolga, mert a magyarok nehezen szánták rá magukat a lövésre, ugyanakkor emberhátrányban is hétméterest harcoltak ki és be is lőtték.

A közönség 7-11-nél is csodálatosan bátorította kedvenceit, akik megcsinálták ugyanazt a bravúrt, amelyet ellenfelük, emberhátrányban hétméterest harcoltak ki (Görbicz), majd be is lőtték. Radulovics vezérletével nagy akarattal, de kevés eredménnyel küzdött a magyar válogatott, amely védekezési taktikát változtatott. Az egysoros, úgynevezett hatos falas megoldás helyett Görbiczet előreküldte zavarónak Kiss Szilárd. A norvégok azonban ettől sem jöttek zavarba, bár büntetőt hibáztak, a folytatásban újra és újra az ő akaratuk érvényesült. Ezen az sem változtatott, hogy a magyarok emberhátrányban is gólt lőttek.
Egy-egy felvillanás erejéig lendületbe jött és eredményes is volt együttesünk (10-12), amelyet a közönség is maximálisan támogatott. Támadásban a teljes Dunaferr-sor volt pályán és főleg Radulovics tett sokat, hogy a norvégok 10-14 után ne tehessenek szert még gyorsabban, nagyobb előnyre.
Kiss Szilárd a 23. percben, 12-15-nél kapust cserélt, miközben a csarnokban zúgott a "mindent bele". Nagy Ivett révén 13-15-re feljöttünk, és sok ezren reménykedtünk az Arénában, hogy a felzárkózás nem szakad meg. Kristine Lunde, Nyberg és Hammerseng viszont mást akart, és a gyors norvég támadások rendre góllal zárultak (14-20). Egy perccel a szünet előtt Kiss Szilárd időt kért, tanítványai pedig figyelmesen hallgatták őt, a pihenőig azonban már nem tudtak csodát tenni (16-21).

A félidőben aligha kaptak dicséretet a magyar lányok az öltözőben, ám a szusszanás után újra akadtak zökkenők a játékukban. Azt a figyelmetlenséget pedig nem is lehet megmagyarázni, hogy Ferling a büntetése lejárta előtt visszament a pályára, és ezért újabb két percet kapott.
A magyarok minden mozdulatán látszott, hogy pokolian akarnak, de igyekezetük gyakorlatilag semmi eredményt sem hozott. Görbicz is bátran vállalkozott néhányszor, majd Kindl célozta meg a norvég kaput, mégis a gyors északiak lőtték sorozatban a gólokat.
Kiss Szilárd kikérte idejét a 40. percben, amikor csapata már tízgólos hátrányban volt, ám Hilmo révén 19-30 lett az állás. Görbicz hetest hibázott, aztán a visszaálló Pálinger védett ziccert, de már túl nagynak tűnt a hátrány, és túl kevésnek az idő.
A közönség is fokozatosan elhalkult, már csak a legbizakodóbbak kórusa szólt, amit többször elnyomott az érthetően boldog norvég szurkolók hangja.
Mindössze 15 perc volt hátra, és a mieink közül újra megvillant Mehlmann, valamint az egyre fáradtabbnak tűnő, de utolsó erejéig harcoló Radulovics, ám ez is kevés lett az üdvösséghez. Lunde kapus bravúrosan védte a vérszegény magyar kísérleteket, elképesztően fürge társai pedig kihasználták, hogy a mieinkből kifogy a szusz.
Nem tudott változtatni játékán Kiss Szilárd mester csapata, amely 24-38-nál már a katasztrofális vereség elkerülését tarthatta legfőbb céljának. Pedig szenvedésének még nem volt vége, és ezekben a percekben senki sem irigyelte a rajongásig szeretett hazai csapatot. A norvégok okos, gyors és dinamikus játékkal megsemmisítő vereséget mértek az aranyálmaiktól immár elköszönő Pálingerékre.
Mindennél többet mond, hogy az 55. percben már 25-40 volt az állás, és semmi sem utalt arra, hogy legjobbjaink akár csak megszoríthatják vetélytársukat. A darabjaira hulló magyar csapat védekezése egyszerűen hatástalan volt, és hiába lőttek legjobbjaink annyi gólt, amennyivel akár meg is lehetett volna nyerni a találkozót, mert a saját kapujuk előtt képtelenek voltak az elfogadható teljesítményre.
A bizakodó hangulat ekkor már szertefoszlott mind a nézőtéren, mind a pályán és a kispadon, a küzdeni akarás pedig önmagában semmit sem ért, s emiatt szégyenteljes fiaskót szenvedett a jobb sorsra érdemes magyar válogatott. Hazai környezetben erre a legborúlátóbbak sem számítottak, pedig a tartalékos dánok elleni betliből talán érdemes lett volna okulni.
Vasárnap csapatunk a bronzéremért mérkőzhet, és az első sokkból révedő lányok fogadkoztak szombat este, hogy ma éremmel a nyakukban zárják a kontinensviadalt.

---- Nehéz erről a mérkőzésről mit mondani… A kezdet kezdetén a nagy tét, az Európa-bajnoki döntőbe jutás lehetősége rányomta bélyegét mindkét csapat játékára, innentől azonban a félidő második részében felpörgették a ritmust a norvégok, és főleg indítások révén, valamint a beállós jó megjátszásával megoldhatatlan feladat elé állították a magyar együttes védelmét. Tulajdonképpen már ekkor sem tudott folyamatos támadójáték kialakulni magyar részről, tehát hiányzott elöl a magabiztosság, no meg az olyan biztos kezű ember, aki vezéregyéniség lehetett volna a nehéz pillanatokban. A második félidő elején sajnos nagyon gyorsan eldőlt a mérkőzés, a rendkívül gyenge támadóteljesítményből a korábban említett indításgólok jöttek megint, és ezek után már lélekben is feladta a csapat. A védekezések változtatása most nem hozta meg a kellő sebességet, amivel a játékunk jobb lehetett volna. Nagyon-nagyon fontos, hogy ezután a vereség után összegyűjtsék a játékosok az önbe-csülésüket és az eddig szerzett tapasztalatukat a következő találkozóra, az oroszok elleni bronzmeccsre hogy megmutassák maguknak, a szurkolóknak, országnak-világnak: a dán meccs előtti produkciójuk volt az igazán mérvadó.

Skaliczki László, a férfiválogatott szövetségi kapitánya ---- Kiss Szilárd: "Megérdemelten jutott döntőbe Norvégia, hiszen minden tekintetben felülmúlt minket. A feladathoz, amelyet végre akartunk hajtani, ez a teljesítmény kevés volt, hiszen egy remek erőkből álló, gyors válogatott ellen játszottunk, s ezen a napon nem tudtunk méltó ellenfelek lenni. A mai teljesítményen mindenképpen el kell gondolkodni, ám az tény, hogy egy sebességi fokozattal lassabbak voltunk. A támadás-védekezés közötti cserékről fontosnak tartom megjegyezni: szóltunk a lányoknak, hogy maradjanak fent a pályán, de automatikusan futottak lefelé."

Marit Breivik: "Természetesen nagyon boldogok vagyunk, hogy döntőbe jutottunk, bár sajnálom magyar kollégámat, de ez egy ilyen nap volt. Ellenfelünk fáradtnak tűnt, míg mi kiválóan védekeztünk, akadt egy csodálatos kapusteljesítményünk, és a támadójátékunk is nagyon jó volt. Döntő, hogy sok lerohanásunk lett eredményes. Mivel a tavalyi világbajnokságról nem jutottunk ki az athéni olimpiára, ezért számunkra az Eb volt az év legfontosabb versenye. Remélem, vasárnap is örömet szerzünk szurkolóinknak."


Pigniczki Krisztina: "Nagyon sajnálom, hogy nem úgy sikerült számunkra ez a találkozó, ahogy azt szerettük volna. Sajnos ezen a napon még a szerencse is elpártolt tőlünk. A norvégok jobbak voltak, ezt el kell ismernem, ugyanakkor azt is hozzátenném, hogy nem kaptuk meg azt a "hazai pályát", amelyet más világversenyek alkalmával a mindenkori házigazda megkap."
Ferling Bernadett: "Teljesen szétesett a csapat. Nemcsak kikaptunk, hanem nagyon súlyos, megsemmisítő vereséget szenvedtünk. A dobogóra viszont fel akarunk állni."
Radulovics Bojana: "Rettentően görcsösen játszottunk, nem tudtunk gyorsan kézilabdázni, képtelenek voltunk lefutni ellenfelünket. Hatalmas szégyen ez a vereség, amelynek talán az volt a legfőbb oka, hogy túlságosan nagy volt bennünk a feszültség. Felszabadultabban kellene játszanunk, és ez már nem először derült ki. Vasárnapra igyekszünk összeszedni magunkat, hogy legalább a bronzérmet megszerezhessük."
Sirina Irina: "Lényegesen jobbak voltak a norvégok, mert gyorsabban, összeszedettebben kézilabdáztak, Nagyon kell igyekeznünk, hogy vasárnapra összeszedjük magunkat lelkileg, és bronzérmesként végezzünk."
Pálinger Katalin: "Sajnos a játék minden elemében felülmúlt minket a norvég válogatott, így esélyünk sem volt a fináléba kerülésre. Külön elszomorító, hogy több mint húsz indításból kaptunk gólt, ilyesmi ezen a szinten nem fordulhat elő. Nehéz helyetben vagyunk, de mindenképpen szeretnénk megnyerni vasárnap a bronzmérkőzést, ezért megpróbáljuk összeszedni magunkat."
Tóth Tímea: "Megint kiderült, hogy nagy tétért nem megy a csapatnak. Ezúttal hiányzott belőlünk az a tűz, az a lelkesedés, amely a németek ellen győzelemre segített bennünket. Borzasztóan lassan, nehézkesen játszottunk, a norvégoknak pedig minden sikerült."
Nagy Ivett: "Pokoli érzés volt… Ezek után nem is tudok mit mondani."
Pádár Ildikó másodedző: "Az elején begörcsöltek a lányok, túlságosan akartak, ez pedig megboszszulta magát. Nem tudták megvalósítani elképzeléseiket, sem támadásban, sem védekezésben. Pedig tudták, hogy mire számíthatnak a norvégok ellen. Ellenfelünk gyors volt, és mi nem tudtuk felvenni ezt a ritmust. Nagyon nehéz lesz vasárnap kiharcolni a harmadik helyet, de küzdeni fogunk, mert ha akarjuk, meg tudjuk csinálni."
Bakos István kapusedző: "A norvégok sokkal gyorsabban, agresszívebben játszottak. A mieink képtelenek voltak felvenni velük a versenyt, csak az első félidőben akadt egy-két jó megmozdulásuk." ---- Az elődöntő alatt és után a világ legboldogabb kispadja volt a norvég

Görbicz két ökle emelkedik a magasba, közvetlenül mellette Siti és Sirina visszafogottabb. Vagy csak takarékosabbak, elvégre iszonyú sok van még hátra. Sőt szinte még el sem kezdődött a derbi, Kindl gólja annyit jelent csupán, hogy 0-1 után 1-1-et mutat az amerikai csarnokokat idéző pálya feletti eredményjelző.
Szóval a pad, a magyar kispad. A szélén két úr, aztán nyolc hölgy (a közelmúlt klasszisa, Pádár Ildikó is itt van mint másodedző) és a mester. Kiss Szilárd nem ül, hanem áll. Jön-megy, guggol, szervezkedik. Hogy a feszültség tapintható, azt papírra vetni is fölösleges. Az lenne csoda, ha másként lenne egy hazai rendezésű szupertorna elődöntőjében.
Amely csata első perceire nem lehetne rásütni az "álomrajt" bélyeget, a mi szempontunkból legalábbis nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt szeretnénk. A kapitányon ebből szinte semmi sem látszik. Illetve… Már a 15. percben járunk, amikor egy kis zöld táblácska kerül Kiss úr kezébe. Szorongatja, morzsolgatja, mintha csak az érintéséből kívánná leszűrni, letegye a zsűriasztalra vagy sem. A nagy "T" betű az időkérés jele, olybá tűnik, elkélne egy kis csevegés a mester és tanítványai közt. A tréner másként véli, és lehet, hogy igaza van. Két gólra zárkózunk fel, s valami pozitívum mintha felfedezhető volna a fehér mezesek játékában. No azért arról még nincs szó, hogy fenékig tejfel lenne az élet az Arénában és ennek árulkodó jele, hogy a zöld tábla továbbra is kézben marad. Nem árt résen lenni…
Sirina fut be a pályára hetest védeni, érkezik Pálinger - láttuk már vidámabbnak. Gyorsan tegyük hozzá, nem egészen húsz perc alatt tizenkétszer mattolják a norvégok, ki lenne boldog a helyében. A magyar pad mögül úgy tetszik, gyorsabbak, fittebbek és ami a leginkább aggasztó, eltökéltebbek a norvégok, mintha csak értük szorítana a csarnokot majd' csurig megtöltő szurkolótábor.
Még öt perc kell, hogy egy új vendéget köszönthessünk a kispadunkon: újra jön Pálinger. Valljuk be, nem megy neki. A csapatnak sem. Már húsz gólnál (atyavilág, még leírni is rémes) tart a rivális, amikor Kiss Szilárd közbeszól, hetven másodperccel a szünet előtt az asztalra helyezi a "T" betűs táblát - fél óra múlva döbbenünk csak rá igazán, hogy ezen az estén számunkra a "T" teljes tanácstalanságot jelent -, és magához hívja az övéit. Félve kérdezzük: nem késett el, mester?
És akkor a másik padról. Dióhéjban: ez az a hely, ahol a gólok után nemcsak két ököl emelkedik. A bájos Riegelhüth kisasszony fülig érő szájjal érkezik minden támadás után (úgy látszik, neki nem kell védekeznie), és a mosolya egyáltalán nem szorul magyarázatra.
Több mint húsz perccel a vége előtt 29-19, nekik. Breivik asszony, Norvégia kapitánya már azt is megengedheti magának, hogy csak pacsizni álljon fel - amúgy érdekes mód nincs állandó helye, hol ide, hol oda ül, mondhatnánk, ahol éppen akad szabad hely. Nem tudjuk, létezhet-e szebb edzői álom, negyed órával a vége előtt az Eb rendezőjének otthonában tíz góllal vezetni? Itt és most választ nem várnánk.
Enélkül is lesz éppen elég kérdés, amire e pocsék szombat után felelni illenék… ---- A minket igazán érdeklő elődöntő előtt egy kislány szólította meg halkan Balogh Beatrixot, a magyar csapatból kimaradó játékost. Hatalmas, az egyik nagy szponzor által legyártatott, kézfejet megmintázó kartonlapot dugott az orra alá, plusz egy tollat. A szélső mosolyogva biggyesztette oda aláírását, majd azt is megígérte az ifjú rajongónak, hogy a találkozót követően segítségére lesz abban, hogy a többiek szignóját is beszerezze. S hiszik vagy sem, tizenötgólos vereség ide, elszállt aranyálmok oda, a kislány ott toporgott a magyar kispadnál a végén is…

Neves vendégek a lelátón

Olimpiai-, világ- és Európa-bajnokok is helyet foglaltak a Papp László nevét méltán viselő aréna lelátóján, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány "aranyos" vendég: Polyák Imre birkózó, Dömötör Zoltán vízilabdázó, Novák Ilona úszó és Kammerer Zoltán kajakozó. No és természetesen neves szakemberekben sem volt hiány, Németh András, a ferencvárosi hölgykoszorú edzője például készségesen vállalkozott a félidei értékelésre, illetve jóslásra - mégpedig 21-16-os norvég vezetésnél.
"A rivális középen nagyon erősnek tetszik, ellenben úgy látom, a széleken meg lehetne bontani a játékát. Ha ez sikerülne, a folytatásban megfordíthatnánk az állást, végtére is a kézilabda nem futball: az ötgólos hátrány egyáltalán nem behozhatatlan egy félidő alatt" - hallhattuk a kiváló trénertől. Fájdalom, harminc perccel később kiderült, hogy ami ritkán esik meg vele, az most megtörtént: tévedett. Persze erről ő tehet a legkevésbé.

Még kaphatók belépők

Egy jó hírünk van: még kaphatók belépők a mai mérkőzésekre. Azok a külföldi szövetségek, amelyek arra gondolván, hogy majd érintve lesznek az utolsó napi helyosztókon, köszönettel visszaadták az előre beszerzett jegyeket, s ily módon többszáz tikett vár még gazdára. Ha valakit lázba (ha már aranyvasárnap, vásárlási lázba…) hoztak a fenti mondatok, annak ajánljuk szíves figyelmébe a nyitva tartó IBUSZ-irodákat, a belépőket ugyanis ott lehet megvenni. Aki ezeket a sorokat kora reggel olvassa, gyaníthatóan nagy, vagy mondjuk úgy, behozhatatlan előnyre tesz szert a későn kelő drukkertársaival szembeni versenyfutásban.

Eddig 41 volt a negatív csúcs

Az utóbbi évek világversenyein már többször előfordult, hogy a magyar női kézilabda-válogatott gólzáporos mérkőzést játszott. Két éve a dániai kontinensbajnokság hajrájában, amikor az ötödik hely megszerzése volt a tét, a mieink 43-39-re nyertek a jugoszlávok ellen. Ennél több gólt csak a dél-koreaiaktól kaptunk, méghozzá a négy évvel ezelőtti sydneyi olimpia csoportkörében, amikor 41-33-ra maradtunk alul az ázsiaiakkal szemben. ---- A magyar válogatott vasárnap Oroszországgal mérkőzik. A jövő évi világbajnokság házigazdája ellen válogatottunk először 1992. november 12-én Oslóban játszott, s az eredmény 25-25 volt. Ezt megelőzően 1962 és 1990 között a Szovjetunió ellen 81 mérkőzést vívtak lányaink, s a mérlegük: 28 győzelem, nyolc döntetlen, 45 vereség. Az Orosz SZSZK elleni, 1983 és 1987 között megrendezett öt találkozó magyar mérlege: három győzelem, egy döntetlen, egy vereség.
A magyar és az orosz válogatott összesített mérlege az eddigi 17 mérkőzés után: négy magyar és 10 orosz győzelem, három döntetlen. Ellenfelünk 2001-ben Dél-Tirolban megnyerte a világbajnokságot, 2000-ben harmadik lett a romániai Eb-n. Érdekesség, hogy az olimpiára eddig nem sikerült kijutnia (jogelődje, a szovjet együttes aranyérmes volt Montrealban és Moszkvában, valamint bronzot szerzett Szöulban és Barcelonában).
Legutóbb 2003. november 15-én Párizsban az Ile de France-kupán találkozott a két csapat, és Oroszország - 17-14-es félidő után - 35-32-re győzött. Akkor Mocsai Lajos csapata az alábbi összeállításban szerepelt: Pálinger (Sirina) - Lovász 2, Radulovics 11, Siti E. 4, Kulcsár A. 1, Farkas Á., Kirsner 4. Cs: Görbicz 4, Pigniczki 3, Szrnka 2, Mehlmann 1, Bohus, Tóth T.

OROSZORSZÁG
Olimpián: nem szerepelt
Világbajnokságon: 1. (2001), 4. (1997), 5.-(1993), 6. (1995), 7. (2003), 12. (1999)
Európa-bajnokságon: 3. (2000), 4. (2002), 6. (1994), 7. (1996), 9. (1998)
Tv: A Magyarország-Oroszország mérkőzést ma 15 órakor az MTV közvetíti.