Meggyógyult Balic, a világ legjobbja

Balic véletlenül lett kézilabdázó, az egykori Jugoplastika (ma Split CO) csapatában kosarazott, leste Toni Kukoc és Dino Radja cseleit. Aztán 14 és fél éves korában a csapatból át akarták őt küldeni a szomszéd Dalvin vagy Omis csapatába. Erre Balic megsértődött, és nyomban elment kézilabdázni.
A szülei is kézilabdázók voltak, így gyorsan fejlődött. A kosárlabda iránti szeretete azonban máig megmaradt. A játékán is látszik, hogy valamikor kosarazott.
"Sokat segített a kosárlabda - emlékezett Balic a Slobodna Dalmacija című lapban. - Főleg a lábmunkában. A kézilabdában nem figyelnek annyira a lábmunkára, mint a kosárlabdában, ugyanígy a kézilabdában nincs olyan sok improvizáció, mint a kosárban. Nekem nem fontos, hogy sok gólt lőjek, szeretem helyzetbe hozni a csapattársaimat. Olyan akarok lenni, mint Toni Kukoc, aki Drazen Petroviccsal együtt a példaképem volt."
Balic spliti, de nem ez a szülővárosa, mert Olaszországban született, ahol az édesapja profi kézilabdázó volt, de a papája és a családja is spliti, és Ivano is itt élte le az eddigi életét.
A Portland San Antonio Pamplona sztárja - a magyar válogatott Hernández Vladimir csapattársa - nagyon jól érzi magát új csapatában, és noha a világ legjobbja, mégsem ő keresi ott a legtöbb pénzt.
"Az idősebbek, Richardson és Dusebajev több pénzt kapnak, körülbelül kétszázötvenezer eurót - mondta. - Az én szerződésem valamivel szerényebb összegről szól. Nagyon elégedett vagyok, noha úgy érzem, hogy a kézilabda kissé alulfizetett más sportágakkal szemben. Nagyon érdekes volt, amikor otthon közöltem, hogy a Portland San Antonióba szerződtem, mert egyesek azt gondolták, hogy Amerikába megyek. Eleinte én sem tudtam, mit takar ez a név. A Portland cementgyártó cég, a San Antonio pedig a pamplonai sportegyesület neve. Jól érzem magam Pamplonában, s a helyiek megbolondulnak a kézilabdáért. Óriásiak a követelmények, hiszen hazai bajnokságot és Király-kupát, valamint BL-t akarunk nyerni. Amikor győzünk, a városban bolondokháza van. Mindenki a polgármesteri hivatal elé gyűlik, a csapatot a balkonra rendelik. Ezt meg kell élni. Nekem nagyon tetszik ez a mentalitás, hiszen olyanok az emberek, mint mi Dalmáciában. Abban is hasonlítunk, hogy ők is úgy vélik, van idő, majd holnap megcsináljuk… Az is tetszik, hogy mindenki arra törekszik, hogy meghívjon vacsorára. Minden győzelem után jön a vacsora."
Balic a gázsijából maga fedezi az összes költségét. A lakásért havi 800 eurót fizet, az étkezését is maga oldja meg. Az árak magasak, mert a helyiek nagyon jól élnek, a munkanélküliség mindössze két százalék. Balicnak külön öröme, hogy a példaképével együtt játszhat (inkább egymást helyettesítik).
"Szerintem a mi kezdőcsapatunk a legjobb a világon - folytatta. - Azonban a világ legjobbja kétségtelenül Richardson, és mindjárt mögötte van Pero Metlicic. Egyaránt jól játszik a támadásban és a védekezésben is."
Balicot nem érdekli a politika, holott Lino Cervar, aki országgyűlési képviselő, időnként fölhívja, és elmondja neki a hazai helyzetet.
"Engem ez nem érdekel - mondta. - Soha nem politizálnék. A lényeg, remek a hangulat a válogatottban, mert Cervar és Smajlagic olyan légkört teremt, amely elmesélhetetlen. Már fölépültem a sérülésemből, a vébén is játszhatok. Nekem az a fontos, hogy mindannyian együtt küzdjünk, és bármilyen is lesz az eredmény, elégedett leszek, ha úgy érzem, megtettünk mindent a sikerért." ---- L ---- A