Két mérkőzés, százhúsz perc a földkerekség egyik legjobb és vitán felül legbőkezűbben támogatott női csapata ellen. Ez volt a ferencvárosi hölgyek penzuma a BL negyeddöntőjében, s Németh András tanítványai (akik jócskán erőn felül teljesítve jutottak el a kupasorozat nyolctagú, elitmezőnyébe) nem vallottak szégyent, sőt egy tizenhárom perces szakaszt leszámítva jobbak voltak a dán szuperalakulatnál, a Slagelsénél. Igaz, ez a hullámvölgy elég volt ahhoz, hogy az északiak eldöntsék a párharcot, ám az FTC játékosai emelt fővel búcsúzhattak.
A budapesti első meccs fantasztikus sikere, a 30–28-as Fradi-győzelem után a zöld-fehérek legelszántabb hívei elkezdtek hinni a csodában. A realitás persze a dánok továbblépését ígérte, a ferencvárosiak azonban a koppenhágai Bröndby Halle ötezer nézője előtt sem kezdtek ijedten. A Slagelse a szlovén átlövő Anja Freser három találatával indított, a magyarok azonban nem engedték meglépni ellenfelüket. Hiába vezetett 7–3-ra, Anja Andersen csapata, hiába próbált meg a bírókra folyamatosan nyomást gyakorolni a dán edzőnő, a Fradi nem hagyta magát. Már az első játékrész felén is túljutottak a felek, s még mindig csak egy gól volt a Slagelse előnye (8–7), amikor elkezdődött a mieink számára kritikus 13 perc. Technikai hibák követték egymást magyar oldalon: lépéshibák, belemenések, elrontott passzok, a dánok pedig büntettek. Az addig meglehetősen visszafogottan játszó Bojana Petrovics szűk öt perc alatt lőtt négy gólt, vezérletével egy 10–0-s rohamot vágott ki a Slagelse, így lett a 8–7-ből, 18–7, azaz szünetig el is dőlt a továbbjutás kérdése. (Az igazság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy ebben az időszakban a korábban nagyon korrekten ténykedő Breto, Huelin bírópáros is "nagyon szigorú" volt a zöld-fehér játékosokkal szemben, úgy tűnt, hogy a szünet nélkül minősíthetetlenül reklamáló Anja Andersen "munkája" ekkorra érett be.) Hátra volt még harminc perc, a Slagelse pedig természetesen parádézni akart, míg a Fradi játékosai a becsületükért küzdöttek. S ez a félidő bebizonyította, miért is juthatott el idáig ez a csapat, hiszen a magyar játékosok nem játszották el a házigazdák által számukra elképzelt szerepet, s helyenként remek teljesítményt nyújtva faragtak tetemes hátrányukból.
A ferencvárosiak szlovák kapusa, Katerina Miklosová a második félidôben állt be, és jól védett a világ egyik legjobb csapata ellen (Fotó: Németh Ferenc)
A ferencvárosiak szlovák kapusa, Katerina Miklosová a második félidôben állt be, és jól védett a világ egyik legjobb csapata ellen (Fotó: Németh Ferenc)
A csereként beállt Katerina Miklosová védett minden védhetőt, Tóth Tímea a hajrában alaposan megszórta a dánokat, s a jobbszélső Katerina Mraviková is jól teljesített szünet után. Így a Ferencváros elkerülte a kiütéses vereséget, s emelt fővel búcsúzhat a BL-től. S ki tudja, mi lett volna, ha nincs a szünet előtti rémes 13 perc...
Mi okozta az első félidő második felében a rövidzárlatot? - kérdeztük Németh Andrástól. – Sajnos ebben a szakaszban buta hibákat követtünk el, megzavarodtunk, és ezt kihasználta a Slagelse. A második félidőben már a becsületünkért játszottunk, s mindenképpen pozitívum, hogy a lányok emberként is bizonyítottak.
