Megtört a Dunaferr-átok
Kisebb-nagyobb egészségügyi gondok nehezítették a két csapat felkészülését a rangadóra, ezekről beszéltek az edzők is a csata előtt. Kolics János főleg Rosta Miklós miatt aggódott, mert a beállós régóta fájó térdét meg kellene műteni.


Kovács Péter azért volt gondterhelt, mert Mezei Richárd egy nappal a találkozó előtt még lázas volt, és a rangadóra is hőemelkedéssel érkezett. "Az orvos hozzájárulásával léphet pályára Mezei – mondta a szegedi szakvezető –, de majd meglátjuk, mennyit bír, miként tud betegen a csapat hasznára válni."
Már az első percekben kiderült, látványos párharcokat élvezhet a közönség, hiszen egy-egy poszton nemzetközi szintű kitűnőségek álltak szemben egymással. Rosta és Mezei a hatos vonalon birkózott, Kertész és Matics a szélen ropogtatta egymás csontját, középen Ilyés és Krivokapics, illetve Katzirz és Laluska csatázott.
Bátran és minden gátlás nélkül kezdett az esélytelenebbnek tartott Dunaferr, ezért a bajnoki aranyéremre pályázó Szeged csak egy-két góllal tudott vezetni. A félidő közepén a könnyelműsködő vendégek hibáit okosan kihasználó Császár vezérletével fordított, majd négy góllal elhúzott a remekül küzdő, lelkesebb Újváros. A Szeged újra a régi hibájába esett: idegenben nehezen tudott összpontosítani, támadásban eladta a labdát, a leindításokból pedig rendre gólt kapott. A felállt védelemmel szemben viszont nehezebben kerültek helyzetbe a Dunaferr fiataljai, ráadásul Császár büntetőjét hárította Perger, és ettől mintha lendületet kapott volna az addig csak döcögő Pick-Szeged. A szünetig hét gólig jutó Császár azonban megállíthatatlan volt, és Stochl kapus is egyre több labdával találkozott.

Ahogy Habuczki (felül) lebirkózta ellenfelét, a meccs utolsó harmadában a Szeged is felülkerekedett a jól küzdô Dunaferren
Mindent kiadott magából a fiatal, roppant tehetséges és sokra hivatott újvárosi együttes, ám Ilyés, Berta és Puljezsevics látványos megoldásai, nagyobb rutinja eldönteni látszott a csatát. A vendégek főleg a találkozó elején és hajrájában (21–25) mutatták meg igazi tudásukat, illetve kihasználták a hazaiak megtorpanásait. Az utolsó perc ismét a Dunaújvárosé volt, de egyenlítenie már utolsó erejének megfeszítésével sem sikerült.
A rangadó után mindkét edzőtől azt kérdeztük, miért következett be a hatalmas fordulat a második félidő közepén.
– Sorozatban kihagytuk helyzeteinket, és átlövőink igen gyenge teljesítményt nyújtottak – mondta Kolics János. – Krivokapics sem talált igazán magára, ráadásul a védekezésünk is meggyengült, amikor Keménynek a harmadik kétperces büntetésekor végleg ki kellett válnia a játékból.
– Akkor sem adtuk fel a csatát, amikor a remekül küzdő Dunaújváros már öt góllal vezetett – vélekedett Kovács Péter. – A második félidő közepén remek sorozatunk volt, és Puljezsevics bravúros védései is kulcsfontosságúnak bizonyultak. Együttesemben benne volt a jó teljesítmény, csupán az volt a kérdés, mikor törik meg a szegedieket sújtó Dunaferr-átok. Most ez is megtörtént, mert együttesem jelesre vizsgázott küzdeni tudásból.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








