A győriek varázskalapja

Már többször megállapítottuk, hogy a Graboplast ETO kétarcú csapat. Ragyogó teljesítményei mellett kiábrándító játékra is képes. Szerdán az előbbit, a szebbik arcát mutatta a győri hölgykoszorú. "Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!" – skandálták a mérkőzés végén Győrött, a 60 percen át folyamatosan tartó frenetikus buzdítást hajlongva megköszönő győri lányoknak az örömittas hazai szurkolók. Sirináék valóban parádéztak, méltán szolgáltak rá híveik elismerésére. Ugyanakkor korai lenne, ha a győri drukkerek előre innának a medve bőrére, hiszen ők is tapasztalhatták, hogy kedvenceik hullámzó teljesítményre is képesek. A bajnoki táblázat élcsoportjában jelenleg három 30 pontos (az FTC egy mérkőzéssel többet játszott) csapat található, és közülük szerdai győzelmével a Graboplast ETO került legkedvezőbb helyzetbe. Ezt a pozícióját viszont csak akkor őrizheti meg, ha hátralévő öt mérkőzésének (Cornexi, FTC, Békéscsaba Győrött, illetve idegenben a DVSC és a Kőbánya-Spartacus) mindegyikét megnyeri. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönti el a sorrendet, és ez a Győrnek kedvez.
A Váctól elszenvedett kínos vereség után a győriek rossz előjelekkel várták a szerdai rangadót. Vérten súlyos combsérülése után a mérkőzés napjára belázasodó Djokics sem léphetett pályára. Ráadásul Mörtel is két napon át lázas betegen feküdt, és bár vállalta a játékot, csak részfeladatokat kaphatott, mert a láztól, a fekvéstől kissé legyengült a szervezete.
A kiesettek pótlására Róth edzőnek ismét bele kellett nyúlnia a híres győri "varázskalapba", vagyis a kiapadhatatlannak tűnő ottani utánpótláskeretbe, amelyből ezúttal Szemes és Belső került elő (az előmérkőzésen mindketten az ifjúsági csapatban is szerepeltek). Velük alaposan átrendeződött a csapat mind támadásban, mind védekezésben, s a módosított felállású együttesnek – köszönhetően a bravúros edzői teljesítménynek is – sikerült megoldania feladatait. A 11. perctől vezetve, esetenként félelmetes iramot diktálva játszottak a hazaiak, és a játék minden elemében ellenfelük fölé nőttek. Imponáló különbséggel, biztosan győzték le a bajnokságban és a BL-ben diadalmasan menetelő – legutóbb még a félelmetes, orosz Lada Togliatti otthonában is győzni tudó – Dunaferrt.
"Vácott elszenvedett vereségünk után óriási bizonyítási vágyat éreztem a lányokban – emlékezett a rangadóra Róth Kálmán. – Elszántan készültek a csorba kiköszörülésére s arra, hogy bravúros győzelemmel engeszteljék ki a csapatot rajongásig szerető közönségüket. Tudtuk, hogy a Dunaferr védekezésben több variációra képes, és ezekre felkészültünk. A lányok minden kérésemet igen fegyelmezetten hajtották végre. Hatékony volt az agresszív védőjátékunk, az pedig még engem is meglepett, hogy a tapasztalt Nitescu mellett Borbás és Jókai is milyen kitűnően oldotta meg feladatait. A lehetőséget kapó fiatalok és a ritkábban szereplő játékosok is ragyogóan helytálltak, bizonyítva, hogy bátran lehet rájuk számítani."
Dunaújvárosban úgy gondolják a vereség, a kijózanító pofon után, hogy játékosaiknak alighanem több alázatra lesz szükségük a továbbiakban eredményeik és sportbeli erényeik megtartásához. Az őszi, hazai pályán elszenvedett 28–27-es vereség után a Dunaferr minden energiájával arra készült, hogy Győrben helyreállítja a tekintélyét, visszavág a Graboplastnak, hogy ezzel megerősítse vezető helyét a táblázaton. A nagy akarásból keserves nyögés lett.
A világhírű sztárokkal felvonuló Dunaferr (a legjobbak közül csak a csapatkapitány, Bohus hiányzott térdsérülése miatt) mindössze egy alkalommal tudott vezetni (4–5), s az évad egyik legfontosabb összecsapásán csúfos kudarcot vallott. Időnként úgy játszott, mintha játékosai a mérkőzés előtt fél órával találkoztak volna először egymással, és nem évek óta egy csapatban, együtt aratták volna sikereiket.
"Ok-okozati összefüggések vannak a történések mögött – mondta a mérkőzésről Kiss Szilárd edző. – Az, hogy mi ilyen teljesítményt nyújtottunk, hozzá kell tennem, egy nagyon jól játszó, agresszív ellenféllel szemben, az nem véletlen. Nagyon rövid idő telt el a mérkőzés óta, az alaposabb elemzés csak most kezdődik, de a szeptemberi, első mérkőzés volt a fontosabb, azt kellett volna megnyernünk. Akkor most a győri találkozó eredményétől függetlenül az élről folytathatnánk a küzdelmet. A történtek ellenére még nem lefutott a bajnokság, hiszen az alapszakaszból is több fontos összecsapás van hátra, nem beszélve a mindent eldöntő rájátszásról."