Varázslat a népligeti csarnokban

"Erős ellenfél a vendégünk, hiba lenne, ha nem százszázalékosan összpontosítva küzdenénk ellene – mondta a mester. – A pénteki edzésen jól mozgott a csapatom, remélem, ezt a formát átmentette mára."
A sportág egyik leghíresebb edzője, a szlovák Tomas Kutka, aki legendás klubcsapatok mellett hajdan Csehszlovákia és Csehország női válogatottját is irányította, kissé elkeseredetten beszélt. "Novemberben vettem át a patinás Lublint, amely azonban korántsem a régi – panaszkodott. – A klubnak nincs pénze, nekem például két hónapja nem adott fizetést, ezért amint elfogadható ajánlatot kapok, azonnal távozom. A szegénység a csapatomra is rossz hatással van, hiszen a válogatott játékosok mást érdemelnének."
A szervezők kis gondban voltak a találkozó előtt, mert mintegy busznyi lengyel szurkoló bejelentés nélkül érkezett meg a csarnokhoz, ráadásul virágos jókedvüket nehezen fékezték a szintén zöld-fehér zászlókat lobogtató lengyel kézilabdabarátok.
A hazaiak közül a lábsérüléssel bajlódó Barna hiányzott, a vendégek viszont a teljes csapatukat szerepeltették. Tóth góljával szerzett vezetést a Fradi, ám Damiecka gyorsan egyenlített, Wlodek büntetője után pedig már a Lublinnál volt az előny. Szívósan tartotta magát a vendégcsapat, de Kocsik, Kirsner és Tóth találataira nem tudott válaszolni, ezért két perc alatt elhúzott az FTC (6–3). Néhány fellángolása akadt ugyan a lengyeleknek, de Mraviková és Kirsner találatai megnyugtatták a kedélyeket. Jó iramú, olykor látványos küzdelmet láttunk, és a félidő derekáig Sugár és Mraviková teljesítménye emelkedett ki (11–7).

Az apróbb ügyetlenkedések miatt bosszankodtak egy keveset az edzők, de játékosai hibái miatt inkább Kutka mesternek akadt oka a mérgelődésre. Az FTC védekezése lassan összeállt, a felállt védőfallal szemben tehetetlen volt a Lublin. Tóth támadásban és védekezésben is jeleskedett, a szélsők pedig egy-egy Sugár-bravúr után gyorsan indultak (17–11). Amikor az FTC védekezésben elmélázott, akkor Luberecka, Damiecka és Wlodek is megmutatta, hogy sokat tud erről a sportágról. A hazaiak előnye azonban ennek ellenére is 19–12-re nőtt, és Németh mester Rábai teljesítményével is elégedett lehetett.
Mraviková találatával már nyolcgólosra nőtt a különbség a második félidő elején, és a két pont sorsa ettől kezdve nem volt kérdéses. Az örömjátékból valamennyi FTC-csillag igyekezett kivenni a részét, a tartalékok is pályára léptek, és a csatát lélekben már feladó lengyelek nem is igyekeztek összetörni magukat a felzárkózásért. Igaz, ezen kísérleteiket csírájában elfojtotta a pompás napot kifogó FTC. Csaknem hibátlan játékvezetés mellett Németh András tanítványai akkor lőttek gólt, amikor akartak, és a kisebb hullámvölgyeikkel együtt is valódi ünneppé varázsolták csapatuk 125. európai kupamérkőzését (32–21). A végjátékban nem szerepelhetett Kocsik, akinek a bokája megsérült (az első orvosi vélemény szerint részleges bokaszalag-szakadást szenvedett), és le kellett támogatni a küzdőtérről.
A következő fordulóban, február 7-én a norvég Larvik lesz az FTC vendége.

Ilyen erős a Fradi, vagy ennyire meggyengült az utóbbi időben a Lublin? – kérdeztük Németh Andrástól.
– Ma nagyszerűen játszott csapatom, frissebb, gyorsabb volt ellenfelénél, és a védekezésben szerzett labdákkal fürgén leindította a Lublint. A második félidő elején kicsit fáradtabbnak tűnt, de ez sem jelentett gondot.
Tomas Kutkától arról érdeklődtünk, miért került együttese jelentős hátrányba már az első félidőben.
– Az FTC rendkívül nagy iramban kezdett – válaszolta –, és ezt mi nem tudtuk követni. Amikor pedig már tízgólos lett a különbség, akkor már minden eldőlt.