Kéziláz: ezrek indultak el Zágráb felé

Több ezren tettek szent fogadalmat: történjék bármi, a helyszínen szurkolnak Mocsai Lajos együttesének a Dél-Korea elleni elődöntőben. Baráti társaságok szerveztek utakat, készültek a sportág régi rajongói és olyanok is, akiknek nem a kézilabda a mindenük: többek között a pécsi kosarashölgyek híveit is magával ragadta a vb-láz, Pálinger Katiék varázslata, ezt élőben akarták látni. A világháló fórumain tettek közzé az utazással, parkolással, szállással kapcsolatos híreket, és ugyanitt hirdették meg, hol akad egy-egy üres hely a horvát főváros felé induló autókban.Pénteken aztán a világbajnoki elődöntő jegyeit árusító budapesti utazási irodában elszabadult a pokol. Ezer belépő várt gazdára – persze nem sokáig. Alig egy óra alatt elkapkodták a tiketteket, a későn érkezők már csak abban bízhattak, hogy a zágrábi Sportpalota pénztáraiban tudnak majd jegyet venni. Mivel a házigazdák már elbúcsúztak a vb-től, erre reális esély kínálkozott.A meccs napján aztán elindult a népvándorlás. Több mint százan szálltak fel a hajnalban Zágrábba induló vonatra, a hetes úton pedig néhol konvojban haladtak a piros-fehér-zöld zászlókkal feldíszített autók. Délelőtt a letenyei határátkelőnél a magyar és a horvát oldalon egyaránt csak annyit kérdeztek: a világbajnokságra? Ha igenlő volt a válasz, már intettek is: mehetnek, dél körül pedig a horvát fővárosba ért honfitársaink előörse. A zágrábi szállodák recepciós pultjain magyar útlevelek tornyosultak, a Sportpalota környékén pedig szinte kizárólag magyar szót lehetett hallani. Igaz, közben megérkezett a norvég szurkolók csoportja (lehettek jó hatszázan), ám ezúttal az északiak nem kevés irigységgel figyelték honfitársainkat. Hiába no, micsoda különbség élet-halál meccset játszani az olimpiai szereplést érő ötödik helyért, illetve már athéni résztvevőként a világbajnoki érmekért harcolni. Hogy ez mennyire igaz: két órával később végsőkig elkeseredett norvég lányokat vigasztalhatták a Viking-fejdíszes drukkerek vastapssal, míg a szurkolói támogatás nélkül játszó spanyolok jobb híján a már gyülekező magyar táborral ünnepeltették magukat.Többek között Szarvas, Kapuvár, Pákozd, Zalakaros nevét olvashattuk a lelátón elhelyezett zászlókon, ezzel is igazolva a "101 százalék Magyarország” feliratú transzparens igazságát. Így a magyar lányok ugyanolyan csodálatos légkörben futhattak ki melegíteni, mint Laurencz László csapata, az 1995-ös bécsújhelyi vb-döntőben. Az ellenfél akkor is Dél-Korea volt. Most is…A történelem azonban csak ennyiben ismételte önmagát. Ezúttal Zágrábban egy csodálatos csapat nyerni tudott, mert ott volt mögötte a csodálatos közönsége. A végén pedig eksztázisban ünnepelt a lelátó magyar oldala. Vasárnap döntő, és sejtjük, újra nagy lesz a forgalom a letenyei határátkelőnél. Még nagyobb, mint szombaton volt!