Kovács Mihály maradna

A Nyíregyházi AB-Vill KC edzője ugyanis csapatának egyik legnagyobb riválisa, a Pestszentlőrinc-Elektromos-Rév ellen készítette fel tanítványait, amely gárdához ezer szállal kötődik, hiszen a Tromosnak játékosa és edzője is volt, majd a fővárosiak szakmai igazgatói posztját cserélte el a nyíregyházi kispadért.
– Persze eszembe jutottak a régi emlékek, azok közül is elsősorban azok, amelyek Nyíregyházához kötődtek – mondta a mérkőzés előtti lelkiállapotáról Kovács Mihály. – Így aztán tudtam jól, igazi mumuscsapat látogat hozzánk, hiszen emlékezetem szerint játékosként és edzőként is többnyire sikereket arattunk a rettegett Bujtosi Szabadidőcsarnokban. Ugyanakkor az érzelmeket félre kellett tennem, mert a szakmánk már csak ilyen. Olykor hűtlennek kell lennünk egykori kenyéradónkhoz. Mondhatnám azt is, hogy ott a szívünk, ahol a munkánk, de a Tromosnál töltött éveket így sem tudom kitörölni az életemből.
– Elégedett a csapatával?

– A várakozásoknak megfelelően teljesítünk. A tavasszal sikerült kiharcolni a feljutást, az élvonalban pedig megnyertük azokat a meccseket, amelyeken két ponttal szerettünk volna gazdagodni. Túl vagyunk az élcsapatok, vagyis a Fotex, a Dunaferr és a Szeged elleni derbiken is, igaz, ezekkel kapcsolatban akadt hiányérzetem. Ha egy-egy mecscsen úgy játszottunk volna, mint az újvárosiak ellen, majd pedig Szegeden a második félidőben, akkor azt mondhatnám, hogy tökéletesen elégedett vagyok.
– Az újoncok közül két éve az Orosháza, tavaly a Tatabánya tudott a rájátszás felsőházába kerülni. Eljátszhatja most ezt a szerepet a Nyíregyháza?
– Nagyon bízom benne, hogy igen, ez is a célunk. Az igazi az lenne, ha eredményesek lennénk, és majdan a csapatot is sikerülne együtt tartani. Tapasztalatból tudom, az a legjobb erősítés, ha a jól szereplő gárda nem széled szét.
– Ezek szerint hosszabb távra tervez a szabolcsi megyeszékhelyen?
– Mára már elmúlt az a világ, hogy egy-egy játékos vagy edző tíz-tizenkét esztendőt lehúzzon ugyanott. Nem tervezhetek hosszú távra, de ha rajtam múlik, szívesen dolgoznék itt még két-három évet. Csak azért nehéz a helyzetem, hogy a családom a fővárosban maradt.