A háttérben keresd a nőt

A sors azonban másként alakította életét, hamarosan a Dunaferr bajnoki címért harcoló felnőttcsapatának pályaedzőjeként dolgozott. Bajnoki címmel zárult az első év, Magyar Kupa-diadallal a második, s a harmadik kispadon töltött szezonjában sem marad aranyérem nélkül az egykori sokszoros román és magyar válogatott átlövő, hiszen a Dunaferr magabiztosan lett aranyérmes, ráadásul az EHF-kupában is fináléba jutott. Úgy tartja, szerencséje volt, hiszen Kiss Szilárd mellett gyarapíthatta tudását, s megismerhette az edzői szakma titkait. Harmadik közös évük végén már nyugodtan elmondhatjuk: ideális párost alkotnak.

– Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni a játékot, hát nem sikerült – emlékszik vissza némi keserűséggel az 1999-es esztendőre Mátéfi Eszter. – Tavasszal megnyertük a Bajnokok Ligáját, s készültem a folytatásra, amikor kiderült, hogy a sérülésem miatt nem megy. Ekkor ajánlották fel a Dunaferrnél, hogy legyek a serdülők edzője.
– Aztán elég hamar a felnőttek kispadján találta magát.
– Amikor 2000 februárjában Kiss Szilárd lett a vezetőedző, felkért, hogy legyek a segítője. Nem vállaltam el, gondolkodási időt kértem, mert túl közel volt még a játékos-pályafutásom, valahogy hirtelen jött az egész.
– Néhány hónappal később mégis igent mondott.
– Nyáron újra megkeresett Nyakacska Zsolt szakosztály-igazgató és Kiss Szilárd, s ekkor már belevágtam.
– Említette, hogy nagyon közelállt a játékosokhoz, sokukkal közösen ért el hatalmas sikereket. Ez nem okozott problémát?
– Egy ideig valóban nehéz volt, hiszen tényleg jóban voltam a lányokkal. Az elején az idősebbekkel akadt néhány kisebb összetűzésem, de ezeket hamar tisztáztuk. A pályán is mindig maximalista voltam, edzőként is az vagyok, és nem is akarok megváltozni. Az idő aztán az én malmomra hajtotta a vizet, ráadásul jöttek a sikerek, megnyertük a bajnokságot, így könnyebb volt mindenkinek feldolgozni a változást. Sokat segített az az igazság is, amelyet Szilárdtól tanultam, s így szól: problémák mindig lesznek, ezeket meg kell oldani, és dolgozni kell tovább.

– A játékosokhoz fűződő jó viszonya néhány szituációban előnyére is szolgálhatott.
– Tény, hogy én sokkal érzékenyebb vagyok a női rezdülésekre, jobban észreveszem a problémákat. Akadnak olyan gondok, amelyekkel hozzám fordulnak a lányok, ezeket megpróbálom megoldani vagy tolmácsolni a vezetőedzőnek.
– Az egykori női játékos szemével milyen edzőnek tartja a főnökét?
– Hatalmas szakmai tudást halmozott fel, és emellett igaz ember tudott maradni. Ezt roppant fontos dolognak tartom. Megérti a játékosok gondjait, átérzi, mit jelent, egy lázas, beteg gyerek mellől edzésre jönni. Persze ha munkáról van szó, nem ismer tréfát, de enélkül, azt hiszem, lehetetlen valamirevaló eredményt elérni. Nagyon szeretek vele dolgozni, s ő is elfogad engem. Hasonlóan gondolkodunk a világról, a kézilabdáról. Olykor akadnak vitáink,de ezek elkerülhetetlenek a munkakapcsolatban. Mindig meghallgatja a véleményemet, sokszor elfogadja, sőt el is mondja a játékosoknak, ha az én ötletem valósul meg. Ez is bizonyítja, hogy nem csinál ebből hiúsági kérdést.
– Milyen a munkamegosztásuk?
– Általában a bemelegítés, a nyújtás az én feladatom. Edzés közben legtöbbször a támadófeladatokat vezénylem, míg Kiss Szilárd rakja össze a védekezést. Természetesen nincsenek szigorúan behatárolva a feladatok, s néha tudatosan cserélünk, hogy a játékosok azonos szituációban ne mindig ugyanazt a hangot hallják.
– Az edzői pálya több lépcsőfokból áll. Ön előtt még vannak kihívások?
– Szeretnék előrelépni, szeretném kipróbálni magam valahol vezetőedzőként, hiszen nem riadok meg a kihívásoktól, vállalom a felősséget. Ám ez cseppet sem sietős, van még időm, és Kiss Szilárd mellett sokat tanulhatok. Sőt azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha nem sikerül megvalósítani a tervemet, újra gyerekekkel foglalkozzak.
– A felnőttmezőnyben elért sikerek után nem tartaná ezt rangon alulinak?
– Egyáltalán nem. Ha át tudom adni a hosszú évek alatt megszerzett tudásomat, ha látom, hogy a gyerekek fejlődnek, akkor tudom, hogy megéri, amit csinálok. Most is sokat foglalkozom a dunaújvárosi fiatalokkal, s mindig örömmel megyek hozzájuk edzést tartani.