Edzők a vérontás szomszédságában

Kaló Sándor, a Tatabányai Bányász hajdani válogatott kézilabdázója, aki a kilencvenes években a férfiválogatott szövetségi kapitánya is volt, két éve a kuvaiti bajnok Ketan csapatának edzője. A Kuvaitvárosban dolgozó szakembertől megtudtuk, milyen a légkör az iraki háború közvetlen közelében. "Az iraki határtól negyven kilométerre élünk – mondja Kaló Sándor –, ahol a közeli vérontás miatt eléggé feszült a légkör. Itt állomásozik az amerikai szárazföldi egységek egy része, ami a kuvaitiak többségét megnyugtatja. Ugyanis sokan emlékeznek az 1991-es iraki agresszióra. A lakosság többsége megkapta a gázálarcot és a vegyvédelmi felszerelést, de nekünk még nincs ilyen. Több légiriadót éltünk át, és ekkor az óvóhelyekre kellett mennünk. De támadás még nem érte a várost. Az utcákon nyugalom van, csak abból érződik a háború közelsége, hogy sok a járőröző rendőr és katona. A kézilabda-bajnokságot egyelőre felfüggesztették, de jó lenne, ha mihamarabb folytathatnánk. Bartalos Bélával, Hunyadkürti Jánossal és Páll Tiborral még maradunk Kuvaitban, bár a jelen helyzetben ha akarnánk sem tudnánk elhagyni az országot, mert a légteret lezárták. A végső veszélyhelyzetre megkaptuk a precízen kidolgozott menekülési tervet. Ha el kell hagynunk az országot, akkor a németek menekítenek ki minket. Pontosan ismerjük a találkozóhelyet, és már azt is megmondták, hogy mit, milyen menynyiségben vihetünk magunkkal. Reméljük, erre nem kerül sor.” A legutóbbi kézilabdás hír Kuvaitból: döntetlent játszott a Katen a volt válogatott kapus, Bartalos Béla csapatával – közvetlenül a háború kitörése előtt.