Az elitben a magyar csapat

A középdöntőből az Európa-bajnok svédek elleni biztató játék után, Szlovénia háromgólos legyőzésével jutottak Skaliczki László tanítványai az 5–8. helyért játszók csoportjába, és ezzel megmaradt a lehetőség az olimpiai kvalifikációt érő hetedik pozíció megszerzésére.
Aztán a torna utolsó előtti napján, egy felejthetetlen kétszeri hosszabbításos meccsen a magyar válogatott megszerezte az athéni repülőjegyet, hogy vasárnap "mosolyogva” játszhasson az oroszok elleni helyosztón. Igazából senki sem bánkódott, hogy Vlagyimir Makszimov csapatáé lett az ötödik hely, hiszen a fontos kérdések már eldőltek. Persze erről a meccsről is maradt kellemes emlékünk, hiszen a magyar nyelvet bájosan törő Pérez Carlos az itt szerzett hét góljának (is) köszönhetően lett gólkirály.
Vasárnap délután először a végletekig csalódott jugoszlávok bukták el Izland ellen a hetedik helyért játszott meccset, és ezzel az olimpiai részvételt. Következett a bronzmérkőzés, ahol a világelsőségüktől elköszönő franciák jó iramú, de csak egy-egy rövid szakaszon szoros összecsapáson győztek a spanyolok ellen, akik évek óta ott toporognak a kiugró siker kapujában (2001: vb-5.; 2000: Eb-3.; 2000: olimpiai 3.; 1999: vb-4.; 1998: Eb-2.), de nem képesek belépni.

Az aranyért – a nyolc gólt lövő veszprémi Dzomba vezérletével – nagyon megdolgoztak a horvátok, mert Németország a sérült Zerbe és Kretzschmar nélkül is többször vezetett, és az utolsó töltényig harcolt. Lino Cervar mester együttesét – benne a három Fotex-csillagot: Dzombát, Goluzát és Jovicot (az utóbbi kettő Atlanta olimpai bajnoka is) – hosszan és hangosan ünnepelte a portugál közönség, valamint az a mintegy ezer horvát sportrajongó, aki a finálé kedvéért pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve Lisszabonba érkezett.
Jövőre olimpia következik, két év múlva pedig a 19. férfi-vb-nek Tunézia lesz a házigazdája.

Bendótól Szathmáriig –mérlegen Skaliczki László együttese

Bendó Csaba – lelkes, gyors játékával, bátor betöréseivel és szemfüles góljaival sokat tett hozzá a gárda összteljesítményéhez. Kertésszel jól kiegészítették egymást a jobbszélen.
Buday Dániel – amikor felbátorodott, és elhitte, hogy a világ legjobbjaival szemben is meg tudja állni a helyét, öröm volt nézni a játékát. Talpsérülése akadályozta a jobb teljesítményben, ezért a kiugróan eredményes világpremierje csak félig sikerült.
Doros Ákos – főleg a védelem tengelyében számított rá a kapitány, és ezt a feladatát jól – a jugoszlávok elleni sorsdöntő csatában pedig kiemelkedő színvonalon – megoldotta.
Fazekas Nándor – a csapat egyik legjobbjaként, sérülten is vállalta a legnehezebb feladatokat; bravúrjai nélkül nem készülhetne a keret Athénra.
Gál Gyula – határtalan lelkesedéssel, erőszakosan védekezett, de néhány gyorsindításos gólt is lőtt; markáns játékával és egyéniségével magával ragadta társait.
Iváncsik Gergő – amikor szóhoz jutott, remekül helyettesítette Pásztort a balszélen, ahol ők ketten, amiként eddig is, még sokáig jól megérthetik, kiegészíthetik egymást.
Józsa Máté – a vb-re csak a küzdelmek hajrájában nevezték be, de Oroszország ellen pályára lépett a helyosztón. A kapitány sok fantáziát lát benne, mert erőszakos és bátor, továbbá több poszton is bevethető.
Katzirz Dávid – csak ritkán jutott szóhoz a vb legjobb balátlövője, Pérez mögött, de a rábízott feladatokat igyekezett jól és pontosan megoldani.
Kertész Balázs – azt teljesítette, ami elvárható volt tőle: gyorsan és kiismerhetetlenül cselezett, eredményes egyéni akciókra vállalkozott, példás szakmai alázattal, vérbeli csapatemberként szolgálta ki társait.
Laluska Balázs – tehetségét olykor Nagy mellett is képes volt kibontakoztatni, és ha bátrabb, erőszakosabb, pontosabb lesz, akkor nem csak egy-egy megmozdulása marad emlékezetes.
Lendvay Péter – talán a kevés közös gyakorlás miatt csiszolódott össze lassan a csapat többi belső játékosával; amikor kialakult az összhang, jó labdákkal szolgálta ki társait, és pazar gólokat lőtt.
Nagy László – akadtak szenzációs meccsei és gyengébb napjai egyaránt; kivételes tehetsége továbbra is kiteljesedőben van, egyenletesen felfelé ívelő karrierjét semmi sem veszélyezteti.
Pásztor István – talpraesett, intelligens, rátermett csapatkapitánya, egyben gyors, gólerős vezéregyénisége volt a válogatottnak.
Pérez Carlos – a vb gólkirálya lett, ami önmagáért beszél; a torna egyik legfényesebb, ugyanakkor legszerényebb csillaga volt, akinek a hihetetlen akarása és gólözöne nélkül a magyar válogatott aligha harcolja ki az athéni kvótát.
Rosta Miklós – a múlt, a jelen és a jövő beállósa, mert ezen a poszton rajta (no meg és a vb-ről autóbalesete miatt távol maradó Mezein) kívül jobbat, tapasztaltabbat, erősebbet nehezen talál Skaliczki mester.
Szathmári János – fantasztikus kapusbravúrjai mellett határtalan győzni akarásával, óriási rutinjával, tanácsaival és pozitív kisugárzásával is nagy hasznára volt a csapatnak.