Sibalin epizódszerepet remél

A hozzá közel állók csak Jaksi becenéven emlegetik a csodálatos adottságokkal megáldott, 119-szeres válogatott játékost, akit 1990-ben az év kézilabdázójának választottak. A válogatott hajdani csapatkapitánya tagja volt 1988-ban Szöulban az olimpián negyedik, 1990-ben Csehszlovákiában a világbajnokságon hatodik, 1992-ben a barcelonai olimpián hetedik helyezést szerző magyar csapatnak. Pályafutását 1991-től a német Brandenburg csapatában folytatta, majd 1993-tól két évadon át játszott Veszprémben, ahol két bajnoki aranyéremmel és két Magyar Kupa-győzelemmel gazdagította éremgyűjteményét. Visszatért Tatabányára 1995-ben, majd egy évvel később újra Németországba, a Duderstadt csapatába szegődött, ahonnan két éve tért haza.
– Nem fárasztó ez a mozgalmas, költözködős élet? – kérdeztük Sibalintól.
– De igen, főleg ha azt is hozzáteszem, hogy 1996-tól Tatabányán a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának voltam a hallgatója, és rendszeresen kellett hazautaznom a kötelező gyakorlatokra és vizsgákra.
– Igaz, hogy két éve, amikor végleg hazatért Tatára, be akarta fejezni a versenyszerű sportolást?
– Abban az évben szereztem meg a közgazdász diplomámat a pénzügyi szakon, és úgy éreztem, befejezem a kézilabdázást, csak a családomnak fogok élni. Az elhatározás egyik fontos oka az volt, hogy sokat bajlódtam a sérülésemmel.
– Miért változtatta meg a véleményét?
– Az elmúlt évben Marosi László barátom – van, ki e nevet nem ismeri? – klubigazgató lett a tatabányai csapatban, és azt ígérte, hogy támogatja az első osztályba visszatörekvő gárdát. Kérte, hogy a rangadókon segítsek én is a csapatnak. Azt mondtam neki, ha ő is beszáll a játékba, akkor én is. Több mérkőzésen újra együtt léptünk pályára, és kitűnő fiatal társainkkal sikerült elérni a célunkat.
– Mivel foglalkozik a kézilabda mellett?
– A Zwack Unicum Rt.-nél dolgozom, sokat utazom, de igyekszem az edzéseket is látogatni.
– A munkája miként egyeztethető öszsze az első osztályú sportolással?
– Nehezen, de Marosi, valamint Kanyó Antal edző nagy rábeszélő. Krancz és a sokszoros válogatott szlovák Jano mellett, remélem, nekem már csak epizódszerep jut a következő évadban. De az edzéseken úgy készülök, hogy ha pályára lépek, ne okozzak csalódást.
– A családjára így több ideje marad?
– Remélem. A feleségemmel és féléves kislányunkkal, Annával Tatán lakunk. A munka mellett a következő évadban még kézilabdázom, de utána már csak a családomra és örök szerelmemre, a pecázásra szentelem a szabadidőmet.