Kacskaringós úton vissza a világ tetejére – a Chelsea a Roman Abramovics-éra után

Amikor még minden a legnagyobb rendben volt: a Chelsea Thomas Tuchel vezetésével 2022. február 12-én, ha nehezen is, de hosszabbítás után megnyerte a Palmeiras elleni klubvilágbajnoki döntőt (2–1). A 2021-es Bajnokok Ligája-győzelemmel harcolta ki a részvételt (ahogy a 2025-ös, már 32 csapatos tornára is), s mivel a 2012-es BL-siker után a Corinthians elleni klub-vb-döntőt elbukta, az Abu-Dzabiban megszerzett serleg azt jelentette, hogy Roman Abramovics tulajdonosi szerepvállalása óta minden lehetséges trófeát begyűjtött a klub.

A Premier League-et és az FA-kupát 2003-tól kezdve öt-öt, a Ligakupát három, az angol Szuperkupát, a Bajnokok Ligáját, az Európa-ligát két-két, az európai Szuperkupát pedig egy alkalommal nyerte meg. Abramovics sokáig nem ünnepelhette, hogy gyakorlatilag a legnagyobb londoni klubbá tette a Chelsea-t – az Arsenal-szurkolók persze joggal mutatnak 13 bajnoki és 14 FA-kupa-aranyérmükre, ám a számos nemzetközi kupasiker, valamint a 19 év meghatározó hazai szereplése miatt nem kérdéses, hogy a „kékek” lekörözték az „ágyúsokat” –, ugyanis 12 nappal a klub-vb után Oroszország megtámadta Ukrajnát, az addig példátlan szankcióhullám pedig elsodorta az orosz üzletembert a Stamford Bridge-ről.
Előbb átadta a klub gondnokságát a Chelsea jótékonysági alapítványának, majd bejelentette, hogy eladja az egyesületet. A Premier League vezetősége márciusban megfosztotta őt a Chelsea irányításától, de májusban sikerült kiválasztani a megfelelő ajánlatot, s az új tulajdonosi kört az amerikai Todd Boehly és a Clearlake Capital vezeti azóta is.

Összeállításunkban bemutatjuk, mit jelentett a Chelsea kispadján ülő szakembereknek, a játékoskeretnek és az átigazolási piacnak az új, európai futballon kívülről érkező tulajdonosi szemléletmód, s hogy a kacskaringós, néha érthetetlen fordulatokat hozó évek miként vezettek 2025-ben újabb – immár 32 csapat küzdelméből győztesen kikerülve – klubvilágbajnoki címig.

Menedzserek sora Thomas Tucheltől Enzo Marescáig

Thomas Tuchel 2021 januárjában Frank Lampardtól vette át a Chelsea irányítását, és alig egy évvel később már a harmadik nemzetközi trófeáját ünnepelhette. A Bajnokok Ligájában, az európai Szuperkupában és a klubvilágbajnokságon megszerzett aranyérem mellett 2022-ben a Ligakupában és az FA-kupában is ezüstéremig jutott csapatával, ráadásul hihetetlen módon mindkét alkalommal a Liverpool és tizenegyespárbaj okozta a vesztét. Bár a Roman Abramovics ellehetetlenülése utáni vákuumban rengeteg bizonytalanság övezte a klubot, a gárda jól szerepelt, a harmadik helyet is megszerezte a bajnokságban, kerete még hasonlított az egy évvel korábban BL-t nyerő garnitúrára.
Thomas Tuchellel kapcsolatban sohasem meglepő információ, amikor aktuális munkahelyén az a hír járja, hogy összeveszett a vezetőséggel.

Todd Boehlyékkel sem kellett neki ehhez sok idő, a 2022–2023-as idényben mindössze hét meccset élt meg, a bajnokságban hat mérkőzésen 10 pont jött össze, a BL-ben pedig kiábrándító vereséggel kezdett a Dinamo Zagreb ellen. Menesztéséről a döntés már korábban megszületett, a szurkolói körökben legendaként tisztelt német menedzser körül elfogyott a levegő.

Enyhe kifejezés, hogy az érkező Graham Potternek nem sikerült pótolnia elődjét: a Brighton kitűnő futballja miatt az egyik legígéretesebb edzőnek tekintett angol szakember túl nagy feladatot kapott, ötéves szerződéséből mindössze hét hónapot töltött ki. Irányításával 31 tétmérkőzésen 12 győzelem, nyolc döntetlen, 11 vereség volt a mérleg, ám fontos részlet, hogy ebből hat győzelem és egy döntetlen a BL-ben jött össze. A Manchester City mindkét hazai kupasorozatból kiejtette, a PL-ben pedig hat győzelem, hét döntetlen és kilenc vereség állt Potter neve mellett. A Real Madrid már a Frank Lampard vezette Chelsea-t búcsúztatta a BL-negyeddöntőből.

Graham Potternek persze nem csak az volt a feladata, hogy a mérkőzésekre felkészítse a keretet: be kellett volna építenie nyolc, összesen 329.5 millió euróért januárban igazolt futballistát (a 2022 nyarán, még Tuchel idején 300 millió euróért igazolt játékosokat sem ártott volna…). Frank Lampard néhány meccses beugrása is szörnyen sült el: a katasztrofális morális helyzetet, a játékoskeret körüli fejetlenséget és a taktikai káoszt ő sem tudta megoldani, 11 meccsből egyet nyert meg, nyolcat elveszített, s klublegendaként őt is megégette a Chelsea-nél uralkodó tarthatatlan szituáció.

Következett nagy reményekkel Mauricio Pochettino. Európai porond hiányában csak a hazai sorozatokra kellett figyelnie az argentinnak, kapott 464 millió euróért játékosokat, de sokáig az alsó és a felsőház között lebegett a Chelsea. Az idény vége jól sikerült, a hatodik hely meglett, viszont a Manchester United kupagyőzelmével ez akkor csak Konferencialiga-indulást ért (azóta tudjuk, hogy utódja meg is nyerte a sorozatot). A Ligakupában közel került első trófeájához a Boehly-féle vezetőség, de 2022-höz hasonlóan a Liverpool ezúttal is szerencsésebb volt, a hosszabbításban nyert. A konfliktusok Mauricio Pochettinóval sem maradtak el, idény közben kiderült, hogy mégsem passzol az elképzelésekbe.

A Josep Guardiola-tanítvány Enzo Marescával már összejött az áttörés. A Konferencialigát csak elveszíteni lehetett ezzel a kerettel, s elfogadható teljesítményt nyújtott a Premier League-ben is a Chelsea, a negyedik hellyel több mint két év után visszatér a Bajnokok Ligájába a kétszeres győztes klub. A harmadik számú, a topklubok szurkolói által lenézett európai serleget pedig a nyáron sikerült felülmúlni. A klubvilágbajnokságra a négy évvel korábbi BL-győzelemmel jutott ki az egyesület (a két esemény közti négy év teljesítménye aligha adott volna okot erre), s ha már ott volt, és kimondottan szerencsés sorsolással eljutott a döntőig, a friss BL-győztes, szinte verhetetlennek gondolt Paris Saint-Germaint kiütve megnyerte a sorozatot. Játékstílusa sok szempontból hasonlít a Manchester Cityéhez, a keret végre stabilizálódott. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy Todd Boehly és a Clearlake Capital szakított a Roman Abramovics nevével fémjelzett korszak gyakori edzőváltásaival, de lehet, hogy az első trófeákat megszerző Enzo Maresca évekre megkapja a bizalmat. Ehhez persze a következő idényben is aranyérmeket kell szereznie, márpedig a Liverpool, az Arsenal és a Manchester City mellett ez a feladat rendkívül nehéznek ígérkezik.

Pénzügyek: több mint másfél milliárd eurós költés és követhetetlen játékosmozgás

A pénzügyekkel kapcsolatban radikálisan újszerűen gondolkodó vezetőségre ráragadt a „könyvelők klubja” gúnynév. Már az első nyáron 300 millió eurót költött játékosokra az egyesület, hogy aztán következzen újabb 329 millió euró elégetése januárban. A szerződéseket szokatlanul hosszú távra kötötte a Chelsea a futballistákkal, hogy a kifizetéseket amortizálhassa, így egy-egy évre sokkal kevesebb kiadással kell számolnia. Mauricio Pochettino idényében 464 millió euró került ki a kasszából, tavaly 282 millió euró, míg lapzártánkig idén nyáron 244 millió euró. Összesen több mint 1.6 milliárd euró kiadásnál jár a Todd Boehly vezette tulajdonosi kör, a játékosértékesítésből származó bevételek pedig mindössze 710 millió euróra rúgnak.

A női csapat eladása a Chelsea-tulajdonosok másik vállalatának a Premier League és az UEFA pénzügyi fair play szabályainak való megfelelés miatt történt. Szinte minden szakmai döntés hátterében pénzügyi okok rejtőznek, a különböző büntetések elkerülése melletti folyamatos őrült költekezés hatalmas hazárdjáték, amely egyelőre kifizetődik, hiszen az első trófeák mellett a BL-indulás is összejött.

Labdarúgók, akiknek a szerződtetése óriási bukást jelentett 

Ember legyen a talpán, aki az eddig eltapsolt 1.6 milliárd euróért vett, valamint a kölcsönben a Chelsea-nél megforduló játékosokat fel tudja sorolni. Erre ezúttal sem teszünk kísérletet, arra azonban igen, hogy meghatározzuk az ár-érték arányban legrosszabbul sikerült átigazolásokat az elmúlt időszakban. Természetesen kis kluboknál a tíz-húszmillió euróért szerződtetett futballisták felsülése is katasztrófát jelent, ám a Chelsea esetében a döbbenetes játékosmozgás miatt csak a legalább harmincmillió euróért megszerzett labdarúgókat vettük figyelembe.

2022 nyara
Kalidou Koulibaly: 42 millió euróért igazolta le a Chelsea a Napolitól a szenegáli belső védőt, egy évvel később viszont alig több mint húszmillió euróért távozott Szaúd-Arábiába, a kora alapján évekig meghatározó tagja lehetett volna a londoniak védelmének.
Raheem Sterling: 56 millió eurót fizettek érte a Manchester Citynek, azóta is nehéz megfejteni, miért: a statisztikája nem tragikus, azonban sokat elmond a teljesítményéről, hogy az Arsenalhoz került kölcsönbe az előző idényben. Meg sem közelíti már azt a szintet, amelyet a Citynél hozott hosszú éveken át.
Wesley Fofana: nagy tehetségként érkezett a Leicestertől, a nyolcvanmillió euró akkoriban nem tűnt túlzásnak érte, ám sérülései miatt három év alatt 34 meccs jutott csak neki a Chelsea-ben. Remélhetőleg lassan véget ér a pechszériája, és lesz lehetősége megmutatni, hogy nem erre a listára való. Ideje van, hiszen 24 éves, és 2029-ben jár le a szerződése.

 2023 januárja
Mihajlo Mudrik: az ukrán szélsőt a Sahtar Doneckben lejátszott 44 meccs után happolta el az Arsenal elől a Chelsea. Az „ágyúsok” nem sokáig sopánkodtak, hiszen láthatták, hogy Mudrik az elvárások közelébe sem ért a teljesítményével, ráadásul doppingvétség miatt négyéves eltiltás fenyegeti, tavaly december óta nem is edzhet a csapattal.
Benoit Badiashile: a francia belső védő nem akkora bukás, mint Fofana vagy Mudrik, de a két és fél év alatt lejátszott 55 meccs, valamint az előző idény öt Premier League-összecsapása nem felfelé ívelő pályát jelez. Fofanához hasonlóan hosszú távú szerződést kötött, 2030-ig még bizonyíthatja, hogy a londoniaknál a helye.
Noni Madueke: Raheem Sterlinghez hasonlóan az Arsenalnál kötött ki Noni Madueke is, igaz, rajta nyert húszmillió eurót a Chelsea, s ha 92 meccsére pillantunk, végül is jól járt vele a klubja. Többnyire alapember volt, de Enzo Maresca többször is kritizálta a hozzáállását, s ha egy húszéves játékost 35 millió euróért leigazol egy klub, biztosan nagyobb elvárásai vannak, mint hogy továbbadja őt néhány év múlva húszmilliós profittal.

2023 nyara     
Axel Disasi: két évvel ezelőtt 45 millió euróért érkezett, s bár sokáig úgy tűnt, alapember marad, télen az Aston Villához került kölcsönbe, és lehetséges, hogy meg vannak számlálva a napjai a londoni klubnál.
Christopher Nkunku:  hatalmas reményekkel csatlakozott Mauricio Pochettino csapatához, szenzációs statisztikával és játékkal zárta lipcsei karrierjét 2023-ban. Nagyon lassan illeszkedett be a Chelsea-be, sokáig sérülésekkel bajlódott, s bár ezek elkerülték 2024–2025-ben, a hatvanmilliós vételártól messze elmarad a teljesítménye, 78 meccsen 11 gól és négy gólpassz a mérlege.

2024 nyara
Joao Félix: érthetetlen, mit látnak benne Európa kirakatklubjai. Amióta megbukott az Atlético Madridnál, fél évet játszott az akkor széteső Chelsea-ben, majd miután nem kellett a Barcelonának, Todd Boehlyék gondoltak egyet, s leigazolták 52 millió euróért tavaly nyáron. A tavaszt már a Milannál töltötte, de ott sem lopta be magát a szurkolók szívébe. Nagy kérdés, mi lesz vele, hiszen valahogy 2031-ig szóló szerződést varázsolt össze magána  

És akik beváltak, hasznos tagjai lettek a csapatnak     
2022 nyara
 Marc Cucurella: az első fecske volt Brightonból (azóta Robert Sánchez, Moisés Caicedo és Joao Pedro is érkezett), és azon kevés játékos egyike, aki a Tuchel-érából megmaradt. Három év alatt 113 mérkőzésen lépett pályára a „kékeknél”, az Eb-győztes spanyol válogatott egyik alapembere volt, megérte 65 millió eurót áldozni rá.

2023 januárja
Malo Gusto: amíg a csapatkapitány Reece James éveken át sérüléssel küzdött, Malo Gusto lassan beverekedte magát a Chelsea kezdőjébe fiatal kora ellenére. Még mindig csak 22 éves, de már 85 meccse van a londoniaknál, mind a hét mérkőzésen pályára lépett a klub-vb-n.
Enzo Fernández: a 2023 januári őrület csúcsa volt az Argentínával hetekkel korábban világbajnokságot nyerő Enzo Fernández megszerzése. A 121 millió eurós vételár sokáig túlzónak tűnt (januárban nagyon a zsebébe kell nyúlnia egy klubnak, hogy a Benfica világbajnok alapemberét megszerezze), de az évek igazolták a Chelsea döntésének helyességét, a sikeres jövő egyik alappillére lett.

2023 nyara
Nicolas Jackson: a helyzetkihasználása hagy kívánnivalót maga után, olykor ügyetlenségével hívja fel magára a figyelmet, de összessé­gében jó igazolás volt, 81 meccsen 30 gól és 12 gólpassz a mérlege. Még csak 24 éves, javulhat a hatékonysága, 37 millió eurós árához képest jó teljesítményt nyújt, hosszú távon nagy értéke lehet a Chelsea-nek.
Cole Palmer: a Todd Boehly-éra legnagyobb fogása! Vele kapcsolatban a fő kérdés, hogy Josep Guardiola miként nem tudta garantálni neki a rendszeres játéklehetőséget a Manchester Citynél. Hihetetlen technikai adottságok, rúgótechnika és játékintelligencia jellemzi, a világ egyik legjobb futballistája, és szerződése 2033-as lejártáig még biztosan sok örömet szerez a szurkolóknak. 47 milliós ára aprópénznek tűnik azért, amit cserébe kapott a Chelsea.
Moisés Caicedo: Enzo Fernández mellett a másik olyan középpályás, aki évekre bebetonozhatja magát a kezdőcsapatba. 116 millió euróért érkezett, ami még mindig kissé soknak tűnik, de kirobbanthatatlan a Chelsea-ből.
Roméo Lavia: nincs könnyű dolga Enzo Fernández és Moisés Caicedo mellett, s ezért lehet, hogy hosszú távon máshol inkább alapember lenne. Ettől függetlenül a teljesítményével nincs gond, még mindig rendkívül fiatal, de a következő idényben már több szerepet kellene kapnia.

2024 nyara
Kiernan Dewsbury-Hall: nem a legfontosabb, de hasznos láncszeme a Chelsea középpályássorának. Egyetlen idénye alatt 36 tétmeccsen játszott (igaz, a Premier League-ben nem sokat), számít rá Enzo Maresca, ám egyelőre várnia kell arra, hogy fontos kiegészítő játékosból alapember legyen.
Pedro Neto: a Chelsea egyik legizgalmasabb tavalyi szerzeménye a portugál szélső. A klubvilágbajnokságon és az idény során is remekelt, a Chelsea támadószekciójának fontos alakja lehet a következő években. Természetesen sokáig, egészen 2031-ig szerződés köti a klubhoz.

+1  – Joao Pedro: így kell berobbanni a csapatba! A brazil csatár a klub-vb kellős közepén került a Brightontól a Chelsea-hez, és zseniális játékának és góljainak köszönhetően új csapatával azonnal a csúcsra ért. Nagy jövő állhat előtte, s úgy tűnik, nem érez nyomást a 63 millió eurós átigazolási díj miatt.

Hatalmas tehetségként robbant be a Chelsea-be az utánpótlásból Reece James 2019-ben, azonnal alapemberré vált, többek között Bajnokok Ligáját nyert, és kivételes támadójátéka miatt hosszú időre megoldottnak tűnt a jobbhátvédposzt a klubnál. Aztán egyik sérülésből a másikba esett… 2022-től kezdve számolatlanul hagyta ki a meccseket, hol izom-, hol térdsérülései miatt, összesen 558 napot mulasztott. Időközben így is csapatkapitány lett, hiszen a BL-győztes csapatból a stábtagok, a játékosok és a tulajdonos távozása miatt ő maradt az egyetlen, de szívbemarkoló volt látni, ahogy visszatérései után nem sokkal keserves arckifejezéssel, olykor könnyek között hagyta el a pályát egyre kiújuló sérülései miatt. Az élet lassan igazságot szolgáltat neki: a január óta egészséges, végre újra a pályán segítheti csapatát, és elsőként veheti át a megnyert serlegeket.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. július 25-i lapszámában jelent meg.)