Soha rosszabb Eb-t! – Deák Zsigmond jegyzete

Az ég kék, a fű zöld, a kajak-kenusaink sikeresek – valljuk be őszintén, mi, magyarok, egészen pontosan mi, magyar sportrajongók hajlamosak vagyunk ilyen egyszerűen szemlélni az életet. Ebből kiindulva pedig csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha e három állításból valamelyik nem valósul meg, s ez ugye legfeljebb a harmadik lehet. Ám mivel szinte mindig megvalósul, a másik – ezzel összefüggő – tény az, hogy legfeljebb az olimpiai szereplésre, esetleg egy-egy becsúszó rosszabb eredményre vagy sikerektől független balhéra kapjuk fel a fejünket. Tudom, ezzel nehéz együtt élnie a sportág szereplőinek, de hát tetszettek volna az utóbbi hét évtizedben nem ennyire elkényeztetni minket…

A tavalyi párizsi olimpia csúcsnak számító éremszáma (a részt vevő nemzetek közül nekünk lett a legtöbb, hét), de arany nélkül maradása (ha az 1984-es bojkottot nem számítjuk, 1976, Montreal óta nem történt velünk ilyesmi) elég nehézzé tette az értékelést. A hazai szövetség (MKKSZ) vezetősége mindenesetre átalakított szakmai stábokkal, új kapitányokkal és koncepcióval, valamint frissített kerettel vágott neki a következő ötkarikás ciklusnak. Az első világversenyes állomás a most befejeződött racicei Európa-bajnokság volt, ahol a magyar válogatott hét arany-, három ezüst- és öt bronzéremmel az éremtáblázat élén végzett. Ha az olimpiai számokat nézzük, 2-0-4 a mérleg, azt hiszem, ezt elcseréltük volna a párizsi 0-4-3-ra…

Persze ez nem olimpia, hanem „csak” Eb, ami nem is az év fő versenye, az majd az augusztusi milánói vb lesz, ám mégis ez az a pillanat, amikor paradigmaváltást javasolok: nézzük önmagában az eredményeket, ne hasonlítgassuk más sportágakkal vagy egyéb viadalokkal! Tehát adva van egy hagyományos magyar sikersportág és egy szintén hagyományos csehországi helyszín, ahol bebizonyítottuk, hogy továbbra is kontinensünk legjobbjai közé tartozunk, egészen pontosan mi vagyunk a legjobbak. Örüljünk ennek? Azt mondom, örüljünk! Aztán berobbant az elitbe egy szolnoki ifjú hölgy, Csikós Zsóka, aki három egyéni számot is megnyert, az 500-at, 1000-et, 5000-et, jelezve, hogy Kozák Danuta és Csipes Tamara után is jó kezekbe került a lapát. Ünnepeljük Zsókát, no meg a többieket! Tudom persze, a kenusok lehettek volna jobbak, s még akadtak páran, akik most kicsit beragadtak, de összességében soha rosszabb Eb-t, soha rosszabb ciklusindítást!

Egyetlen balsikerre hívom fel a figyelmet: helyszíni tudósító ifjú kollégám egyetlen nyitva tartó kocsmát sem talált a szálláshelyén, Roudnice nad Labemben, ahol megihatott volna egy sört. Egy 12 ezres cseh kisvárosban, szombat este? Na, ezt nem hiszem el! Neki még van hová fejlődnie…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!