Egy félresikerült etapból többet lehet tanulni, mint tíz győzelemből     

Visszakanyarodnék még az előző idényre, és nem is feltétlenül a pályán elért eredmények miatt, hiszen tudom, nem szeret „szakmázni”. Az elmúlt évadban rengeteg változás következett be a klub életében, páldául új otthonba költözött. Mennyire tudták az előző idényben be­lakni a MET Arénát?     
Több évtized után költözhetett új otthonba a Volán – mondta a Nemzeti Sportnak Gál Péter Pál. – Minőségileg a csapatnak és a klubnak mint szervezetnek is hatalmas pozitív változás volt ez. Világszínvonalú hazai öltözőt élvezhetnek a srácok, de a munkatársaimmal együtt mi is huszonegyedik századi körülmények között dolgozhatunk, összehasonlíthatatlan a korábbi lehetőségeinkkel, bármennyire is a szívünkhöz nőtt a Raktár utcai létesítmény. Az átállás óriási erőfeszítésekkel járt a klub részéről, mellette a csapat pedig tette a dolgát a jégen. A rutinokon kellett változtatnunk. Az új arénát mi béreljük, más szabályok vonatkoznak ránk, mint a Raktár utcában, hiszen ott üzemeltetőként voltunk és vagyunk jelen az akadémiával együtt. Össze kellett csiszolni a szervezetet az új körülményekkel, de a klubot is össze kellett hangolni az aréna üzemeltetőjével. Ezekhez a feladatokhoz idő kell, mire zökkenőmentessé válnak. Ezúton is szeretném megköszönni a városnak és az üzemeltető cég munkatársainak is azt a konstruktív hozzáállást és munkát, amelyet az első idénybe ők is beleraktak rajtunk kívül.

Az új otthonban nagyon biztatóan kezdett a csapat, sokáig a legjobbak között állt, ám az idény utolsó harmadára nem állt össze a kirakós, és a rájátszás első körében búcsúzott a gárda. Mit tehet ilyenkor egy vezető? Megrendül a bizalom?     
Összességében pozitívan értékelem az idényünket, de nem tagadom, az utolsó mérkőzés után volt bennem csalódottság. Az alapszakasz első harmada nagyobb siker lehetőségét vetítette elő, nemcsak a szurkolókban, hanem bennünk is. A csapat gyorsan megszokta az új otthonát, ez is segített a remek kezdésben, sajnos később nem sikerült ugyanazt az eredményességet produkálni. Szakmai ügyekben nem szeretek ítélkezni, persze az elmúlt hetekben, hónapokban Szélig Viktor általános menedzserrel együtt  alaposan elemeztük az elmúlt évadot. Példátlan sérüléshullám sújtott minket decembertől, összeszámoltam, a legjobbjaink összesen több mint száz mérkőzést hagytak ki. Ebből az idényből is tanulni kell, Kiss Dávid személyében fiatal edzőnk van, tudom, hogy mindenkinél részletesebben elemezte az évadot. Egy-egy félresikerült etapból többet tanulhatunk, mint tíz könnyen megszerzett győzelemből. Hiszek benne, hogy a mostani stábunk még sok szép sikerrel örvendeztet meg minket.     

Mennyire nehéz a folyamatos, hosszú távú csapatépítés ebben a ­bi­zony­talanabb gazdasági környezetben?     
Ez a legnehezebb feladat, kicsit olyan, mintha a csapat elé egyértelműen azt a célt tűznénk ki, hogy meg kell nyerni a bajnokságot. A mai világban a csapat építéséhez, fejlesztéséhez, illetve a klub működési hátteréhez szükséges pénzkeret biztosítása óriási kihívás. Mindenki láthatja, hogy a kiadásokat bizonyos területeken mekkora infláció követi, ezek minket sem kerülnek el, hiába próbálunk spórolni. Magyarországtól függetlenül a világban olyan történések zajlanak, amelyek miatt a gazdasági helyzet bizonytalanabbá vált, új szponzorok bevonása jelentős feladat. Kiemelném Székesfehérvár városát, amely a legnehezebb pillanatokban is mögöttünk áll, a legnagyobb köszönet hangján lehet beszélni a városvezetőség hozzáállásáról, nélküle nem tartanánk ott, ahol. Emellett a névadó és néhány kiemelt szponzorunk is stabil bástyaként segít minket. Tudjuk, hogy ha versenyképesek akarunk maradni ebben a ligában, akkor ezen a területen is előrébb kell lépnünk. A koronavírus-járvány utáni gazdasági erősödés elkezdődött a riválisoknál, ez hatalmas kihívást jelent. Ebben sokat segít, hogy néhány évvel ezelőtt Szélig Viktorral elkezdtünk egy olyan – jégkorongban addig még kevésbé jelen lévő – stratégiát alkalmazni, hogy a kulcsjátékosainkkal hosszú távú szerződéseket kötöttünk.     

Az elmúlt hetekben a klub közösségi felületein elindult a Homefoglalás elnevezésű programsorozat. Ez egy újabb fontos eleme az új csarnok ­belakásának?     
Az első esztendőt nevezhetjük próbaévnek, fontos volt, hogy az idény végén leültünk a várossal és az üzemeltetővel megbeszélni a tapasztalatokat, a szurkolók véleményét is kikértük bizonyos kérdésekben, innen is köszönöm az aktivitásukat, közel ezer válasz érkezett tőlük. Ezek alapján próbálunk meg változásokat eszközölni, minél otthonosabbá tenni az arénát, a sportszakmai szempontok mellett erre is nagy hangsúlyt fektetünk.

Szeptembertől a Hydro Fehérvár AV19 mellett immáron az FTC-Telekom is képviseli a magyar jégkorongot az osztrák központú hokiligában. Mit szólt a fővárosiak csatlakozásához? A magyar játékosok számára egy újabb lehetőség, hogy kipróbálhassák magukat magasabb szinten, de a kérdés adódik, van-e ehhez elegendő számú jégkorongozó?     
Ez a történet a magyar jégkorong számára fontos, fehérvári klubként mi is a magyar jégkorong részei vagyunk, pozitívan értékeljük, hogy újabb csapat csatlakozik az ICEHL-hez, a játékosok fejlődésének nagy lökést adhat. Ugyanakkor nagy kihívás lesz nekünk sport, gazdasági és marketing szempontból is, de az ilyen kihívások erősítik a szervezetet a pályán és azon kívül is. Biztos vagyok benne, más hangulata lesz egy Ferencváros elleni mérkőzésnek az ICEHL-ben, mint a többi csapat elleni találkozóinknak, meg kell szoknunk, hogy már nem egyedül vagyunk ebben a „klubban”. Összességében pozitív hatással kell lennie a magyar ­hokira, két magyar csapat egy színvonalas ligában több, mint egy, sok lehetőséget rejthet magában, a válogatott ebből profitálhat. Nem vitatom, hogy az ilyen szinten bevethető magyar játékosok száma behatárolt, ez szakmai tény. A két klub és az akadémiák feladata lesz, hogy olyan munkát végezzünk az utánpótlásban, hogy a játékosok száma folyamatosan emelkedjen. A magyar jégkorongozók pedig bizonyíthatják, vannak annyian, hogy kétcsapatnyi játékos is meg tudja ugrani az ICEHL szintjét. Szeretem a kihívásokat, ezek visznek előre minket.