Lagzi Lajcsi villanyórájától Overdose honosítási kudarcáig

A magyar edzők nyilatkozatkirályánál, a Kék kispadján ülő Fabók Istvánnál jártunk. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei II. osztályú csapat trénerének értékeléseiben időnként randevút ad egymásnak Messi, Overdose és a tökmagárus Mariska néni.

„A végére sajnos szétestünk, mint Lagzi Lajcsinál a villanyóra.” (Fabók István)

Egészségügyben dolgozó felesége meséli, Fabók István nyilatkozatai minden hétfőn megpezsdítik a nyíregyházi Jósa András kórház betegeinek életét, a reggeli parizeres zsemle mellé nincs lelkesítőbb olvasmány, mint a Kék edzőjének friss meccsértékelése. Nem túlzás, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei II. osztályban szereplő csapat trénerének szavai jó ideje országos slágernek számítanak, a blőd edzői közhelyekhez szokott sportközönség hálásan fogadja a közéleti eseményekre, bulvárhírekre is érzékeny, csillogó falusi humor megnyilvánulásait. „A fiúk úgy mozogtak futballcipőben, mint Paris Hilton gumicsizmában” – szól az egyik ismert Fabók-klasszikus, amely egyszersmind árulkodik a szerző felettébb széles, faluszéli kocsmáktól csillogó Hollywoodig terjedő ihletterepéről. Bevallása szerint sajtószereplés tekintetében példaképe a stílusával iskolát teremtő Mészöly Kálmán, különösen az egykori szövetségi kapitányról készített, kor-, nyelv- és kultúrtörténeti alapműnek számító 1981-es dokumentumfilmben nyújtott alakítása miatt. Kiváltképp azok a mondatok igézték meg, amelyeket máshol csak kisípolva, kisatírozva mertek szerepeltetni.

„Amit most első felindulásból mondanék, azt nemhogy a nyomdafesték nem bírná, de még Hacki Tamás sem tudná kifütyülni, egy hét alatt sem.” (Fabók István)

Bár sokan vádolták már meg azzal, hogy nyilatkozatait készen viszi a mérkőzésre, egy változatot siker, és egy másikat kudarc esetére legyártva, az 51 éves tréner állítja, a gondolatok spontán törnek elő belőle. Előképzettsége nem hiányzik, korábban falta Rejtő Jenő klasszikusait, Piszkos Fred világát Moldova György szarkasztikus írásaival fűszerezte. Bár a vonatkozó szakirodalom ma is ott sorakozik könyvespolcán, már elsősorban internetes forrásokból szívja magába a népi bölcsességet.

„Megzavarhatta a fiúkat, hogy a héten látták Palvin Barbit a kéki öltözőben. Hogy mikor távozott, arról inkább nem nyilatkozom.” (Fabók István)

Rajta tartja ujját az ország ütőerén is, kiszólásaiban gyakran politikai aktualitások, népszerű témák köszönnek vissza, a közéleti címlapsztorik csipkelődő futballnyelvi fordításai a műfaj egyedi válfajával szolgálnak – az öltözői görbe tükörbe nézve pedig alighanem maguk a szereplők is csak mosolyognak. Bár az edző kérésére a cikkben többi politikai élcét mellőzzük, a tőle legtöbbet idézett pályaszéli szöveget mégsem hagyhatjuk ki: „Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, nem is volt az. Az elején szédelegtünk, mint Rogán Tóni Nyírtasson, de a félidőben megbeszéltük, hogy minden helyzetben lőni fogunk. Mindegy, hogy mellé megy, csak gól legyen belőle.” Mint hangsúlyozza, az ominózus mondat személyes élményen alapszik, a kiemelt médiaérdeklődéssel kísért nyírtassi lakodalom előtt egy héttel ő maga is ott járt a frissen felavatott rendezvényhelyszínen egy közeli rokona esküvői mulatságán.

„Hajdanán öreganyám azt mondta, azon is múlik a kenyérsütés sikere, hogy van-e hozzá liszt. Most sajnos nem volt.” (Fabók István)

Az István név nemzedékről nemzedékre száll a Kéktől bő tíz kilométerre eső Tiszateleken élő Fabók családban. Legidősebb Fabók István, a nagypapa kovácsmesterként a falu legerősebb emberének számított, jellegzetes kalapjában edzette hajdan a tiszateleki futballcsapatot. Idősebb Fabók István, az édesapa gépkocsivezető volt a Nagyhalászi Petőfi Tsz-nél, a ZIL, a Kamaz és az IFA mellett négygyermekes családját is igazgatta, a Tiszatelek játékosaként vitte ki meccseire két lányát és két fiát, szépen felöltöztetve, ünnepi díszben, mintha templomba mentek volna.

A kéki kispadon ülő ifjabb Fabók István szinte észrevétlenül nőtt bele a tiszateleki futballéletbe, tizenkét évesen, 1980-ban, Ambrus József néven már játszott „svarcban” öt percet a felnőttek között, és a Gávavencsellő elleni bemutatkozás izgalmai közepette még az sem zavarta, hogy a kelleténél négy számmal nagyobb cipő lötyögött a lábán. A későbbi csúcsot talán a megyei I. osztályú Nagyhalászi Textilesben töltött időszak jelentette, ekkoriban a helyi zsákgyár erősáramú berendezéseit kellett volna felügyelnie, de sportállásról lévén szó, a legtöbbször még a villanykörte kicserélését is félve bízták rá.

Pályafutásának emlékezetes epizódja marad a Savaria laktanya katonacsapatánál töltött „futballszolgálat”, a közös meccsek a nyolcvanas évekbeli szombathelyi legendákkal, Elekes Attilával, Bodnár Zoltánnal és Novák Dezső edzővel. És hogy a családi történet teljes legyen: a hajdani szombathelyi sorkatona ma két gyermek boldog édesapja, 28 éves lánya, Eszter Dombrádon dolgozik, 29 éves fia pedig Budapesten – keresztnevét kitalálhatják.

„Ez a vereség úgy hiányzott nekünk, mint őstermelőnek az áfás számla.” (Fabók István)

Főnökével a futball hozta össze, a Tiszakanyár csapatának szponzoraként ismerte meg őt akkor, amikor még magánvállalkozóként saját IFA-jával szállította a terményt, műtrágyát a dombrádi mezőgazdasági szövetkezetbe. A tehetős nyírségi üzletember aztán felvette a fuvarozó sportolót magánsofőrjének, a döcögős orosz teherautót felváltották az újabbnál újabb Mitsubishik és Audik, igaz, az átállás nem ment zökkenőmentesen.

„Az IFA-ból átülni automata váltós autóba érdekes volt, eleinte fennállt a veszély, hogy fékezésnél lestukkolom a szélvédőt.” Munkaköri kötelességeként felettesével több időt tölt, mint feleségével, a bizalmi munkahelyzetről szólva nejét átölelve mondja mosolyogva: „Elfogadjuk a másságot, csak ne tegyék kötelezővé.”

„Szeretnénk megnyugtatni mindenkit, hogy Messivel ellentétben kéki labdarúgó nem érintett az offshore-botrányban.” (Fabók István)

Korábban edzősködött Újdombrádon („Az ég kék, a fű zöld, sajnos az Újdombrád még mindig nulla...”) és Pátrohán is („Kezdem magam úgy érezni, mint Kolumbusz, amikor felfedezte Amerikát. Hogy a túróba jutottunk el idáig?”), Kékre a helyi polgármester hívta. Heti két edzést tart, havi 30 ezer forint a fizetsége, elmondása szerint a játékosok fejenként 7000 forintot kapnak győzelmenként. Hogy a nyíregyházi kórházban szurkolnak-e a kékieknek, erősen kétséges, általános megfigyelés szerint ugyanis a vereséget könnyebb frappánsan kommentálni: „A mai meccs után úgy érzem magam, mint az ember, aki muraközi lóval szeretne gátat ugrani.” Vagy hogy maradjunk a lovas hasonlatnál: „Megbuktunk, mint Overdose a honosítási listán...”

„A jövőre nézve: alig várjuk már az új sporttörvényt, hogy Mariska néni, a helyi tökmagárus vállalkozó végre befizesse iparűzési adóját.” (Fabók István)

Különös ízt ad az edzői nyilatkozatnak, ha helytörténeti utalások olvashatók ki belőle („Záhonyban legutóbb akkor szereztünk pontot, amikor még Taki bácsi sorszámért állt sorba a Merkúrnál”), ám sokszor már a meccs előtti előrejelzésre is érdemes élesíteni a figyelmünket: „Hétről hétre erősebbek és jobbak vagyunk. Ráadásul a szertárosunk megtalálta azt a labdát, amellyel utoljára gólt lőttünk, így bizakodva várom a mérkőzést.”

A Fabók-szövegek nyomokban taktikai értékeléseket is tartalmaznak („Egyedül a labdakihozatalt sikerült megvalósítanunk, igaz, azt is csak a saját hálónkból”), kitérnek a fiatalok öltözködési kultúrájára („Igazi szomszédvári rangadó volt, amelyen a labdarúgás néhány szép elemét is felvonultattuk. Gondolok itt a mezre, a cipőre és a frizurára”), és a futball konyhafilozófusainak igényei is maradéktalanul kielégítik („Valaki szerint a kudarc jellemet nevel, a hibákból pedig tanulni lehet – én inkább lennék jellemtelen és hülye...”).

És hogy miként értékelte Fabók István látogatásunkkor a Kék Mezőladány elleni, két kiállítással színesített, 2–1-re megnyert mérkőzését? „Castingot tartottunk a falunapi erősember-virtusvetélkedőre, a győzteseket ímélben értesítjük. Remélem, tovább jutnak majd, mint Pápai Joci Izraelben...”

(Az idézetek forrása Margitay Zsolt Aranyköpések a futball világából című könyve, Bodnár Tibor kollégánk „Paris Hilton gumicsizmájától Laci bá horkolásáig” című, a Hajrá, foci! mellékletben közölt januári Nemzeti Sport-cikke, valamint a szon.hu oldalon megjelent nyilatkozatválogatások.)

A meccs előtt Poór Sándort, Kék polgármesterét kérdeztük a különös településnév eredetéről. „Nem tudni pontosan, mi a név magyarázata. A legenda szerint a boldogság kék madarát a környéken lőtte le egy vadász, kék tollait itt hullatta el, gégéje a közeli Gégénynél maradt, képzelt potroha pedig Pátrohán. Valószínűbb magyarázat, hogy a Tisza szabályozása előtti sáros, vizenyős területen errefelé kanyargó útra utal a név, a kék eredete a hajlatot, görbeséget jelentő kák szó lehet.”

Az egy lakosra jutó adóerő-képességet tekintve Kék a környék legszegényebb települése, a korszerű bölcsődét, óvodát, idősek otthonát működtető önkormányzat számít a legnagyobb foglalkoztatónak. A futballcsapat működtetése itt a település első embere számára presztízskérdés. A kéki pálya füvesítési munkái miatt a csapat semleges helyszínen, Újdombrádon játssza a hazai mérkőzéseit. „Versenyszerűen nem futballoztam, de mindig is elkötelezett szurkolója voltam a kéki együttesnek. Vezetőségi tag vagyok ma is a sportegyesületben, elnöki tisztséget sok más polgármesterrel ellentétben nem vállaltam, nehéz lenne a két feladatkört összeegyeztetni. Miként döntsem el, hogy éppen az asztal melyik oldalán ülök? Ha adok pénzt, akkor nem jó, mert magunknak adom, ha nem adok, akkor meg az a baj. Budapesten élő Bálint fiam ma is a csapat játékosa, a fővárosból ingázik a meccsekre.”

Taktikai tanács a Kék–Ladány meccsen... „Lacika, rég a tizenhatoson belül vagy, ess már el, az ég szerelmére!”

Szárnyal az öltözői költészet. „Igazából tiszta izom vagyok. Csak kicsit lezsírozva, hogy ne nyikorogjak.”

„Egyetlen jó megmozdulásomra emlékszem, még a 26. másodpercben. Mondjuk az is les volt...”

A feszült ütközet második félidejében olyan eset történt, amilyent még a megyei másodosztályban is ritkán látni. Játékvezetői jelentés, idézet a Kék 2–1-es győzelmével végződő, Mezőladány elleni bajnoki mérkőzésének jegyzőkönyvéből...

„Vendég: a mérkőzés 65. percében 21-es számú Berecz Zsolt egy általa vitatott szituáció után, mikor a labda elhagyta a játékteret az oldalvonal mentén, a következő megjegyzést tette felém: »Te f.sz köcsög, ezt miért nem fújod le?!« Ezért piros lappal kiállítottam. Ezt követően, mikor könyveltem az eseményeket, felém futva homlokon fejelt, ettől én a földre estem. Ezután a játékosok és az 1. számú kollégám segített fel a földről, majd a kiállított játékos vonakodott elhagyni a játékteret, és ezeket mondta felém: »A mérkőzés végén megvárlak és agyonverlek!« Majd a mérkőzés lefújása után elém állt, és nem engedett az öltöző felé, csak a rendezők segítségével tudtunk az öltözőbe vonulni.”

A 44 éves játékos a helyszínen lapunknak nyilatkozva azzal védekezett, hogy a kritikus megjegyzést nem a bírónak, hanem az ellenfélnek szánta, és különben is, érzése szerint először a játékvezető fejelte le őt. Utóbbi kifogását az általunk látottak nem támasztják alá. A megyei igazgatóság három nappal később fegyelmi határozatot hozott az ügyben, a Mezőladány vétkes labdarúgóját három évre, 2022. május 20-ig eltiltotta.

A feldühödött mezőladányiak jó ideig várakoztak az öltözőépület mellett, a játékvezetők sokáig nem tudták elhagyni az újdombrádi meccshelyszínt. Ha van pozitív részlete az eseményeknek, talán csak annyi, hogy a hármas végül rendőri közbeavatkozás nélkül, épségben elindulhatott hazafelé.

Szótlanul öltözködött a vérmes hangulatú mérkőzés után Ari, teljes nevén Jean-Arnaud Doue Gueho Gnonsoakla, a Kék 32 éves elefántcsontparti csatára, érezhetően vibrált körülötte a levegő. Nehezen emésztette meg az ellenféltől kapott sértéseket, igaz, ezen a délutánon ő sem tudta türtőztetni indulatait. Még kissé töri a magyart, a pálya hangjai azonban eljutnak hozzá.

Csapattársai Drogbának, a kedvesebb mezőladányi szurkolók Fatusinak szólították, a kevésbé kedveseket jobb nem idézni. Hozzászokott a bekiabálásokhoz?

Néha felidegesítem magam, ami például ma történt, túltett az eddigieken. Tudom persze, hogy csak néhányan próbálnak bosszantani, nem szabad általánosítani.

Mi az oka az ellenséges megjegyzéseknek?

Nem akarok mások fejébe belelátni, nem tudhatom, miért bántanak a bőrszínem miatt. Amikor azt mondják, menj haza a saját országodba, eszembe jut, hogy talán nálunk, Elefántcsontparton is bizalmatlanul fogadnák az idegeneket.

Mióta él Magyarországon?

Tíz éve lassan. Ivett-tel, későbbi feleségemmel internetes társkeresőn találtunk egymásra, először ő utazott ki hozzám, Afrikába, aztán én jöttem el hozzá, és maradtam aztán vele. A közeli Balkányban házasodtunk meg, Budapesten élünk három és fél éves fiunkkal, Bendegúzzal, egy informatikai vállalatnál dolgozom a vevőszolgálaton.

Gyakran jár haza, Elefántcsontpartra?

Régóta nem voltam sajnos. Nyugalmazott csendőrkapitány édesapám, segédpatikus édesanyám és nyolc testvérem ott él, remélem, minél hamarabb újra láthatom őket.

Emlékszik, miként élte meg az elefántcsontparti válogatott történelmi sikerét, amellyel az országot sújtó polgárháború idején, 2005-ben kiharcolta első világbajnoki részvételét?

Máig a szemem előtt van a kép, ahogyan az ünnep pillanataiban Didier Drogba élő adásban könyörög az öltözőben a katonai vezetőknek, hogy tegyék le a fegyvert. A csapat az egység szimbóluma volt, hiszen a kettészakadt ország minden részéről érkeztek játékosok.

Miként került Kékre?

Felhívtam a polgármestert, és megkérdeztem, hogy lehet-e itt játszani. Korábban futballoztam Balkányban, Kótajon, Demecseren is. Szeretem az itteni légkört, a csapat olyan, mint egy család. Nem tagadom, motivál a meccsprémium is.

Hogy érzi magát Magyarországon?

Szeretem az országot, mert a nehéz pillanatok ellenére azt tapasztalom, rendes emberek élnek itt.

Suttogóra fogta Hegyes Balázs bácsi, a kéki csapat 75 éves törzsszurkolója, úgy árulta el titkát még a meccs közben, az újdombrádi pálya melletti padocskán.

„Szoktam ám én patronálni a fiúkat, de nem pénzben. Krumplit, zöldséget, vetőmagot adok nekik, olyasmit, amiből a családjuk is hasznot lát. Ha odanyomnék nekik két- vagy háromezer forintot, talán hazáig sem bírná ki.”

A leghűségesebb kéki drukkernél csupán egy évvel fiatalabb Farkas Imre, az 1966-ban újjáalakított falusi együttes alapítója és csapatkapitánya. Később ő kaszálta a füvet, szórta a vonalak helyén a fűrészport, bokszolta ki lelkiismeretesen a falubeli negyven játékos stoplisát vagy vitte a negyven sportorvosi papírt a „bejáratott” orvos pecsétje alá. Állítja, volt olyan bajnoki szezon, amely során hátvédként 45 szabadrúgásgólt lőtt, és élőben látta a jelenetet, amikor „...Hajnal Miki felköpött a levegőbe, aláállt, aztán addig erősködött a bírónak, hogy őt leköpték, míg végül csak kiállították róla az ellenfelet.”

Imre bácsit a településen ma is becenevén, Füriként ismerik, és persze ennek is megvan a magyarázata. „Gyerek voltam még, a nagyok nem akartak bevenni, csak egymással játszottak a dzsungelben. Így hívtuk az itteni pályát. Aztán egyszer nem voltak meg, mire valamelyik rám mutatott: »Itt a kicsi, vegyük be őt!« A lábuk közt csalinkáztam, szaladgáltam, és rajtam ragadt, milyen fürge vagyok. Innen a Füri… Többé nem hagytak ki a csapatból.”

A Farkas név itt amúgy is márkát jelent, előfordult, hogy Kék kezdő tizenegyében kilenc Farkas nevű lépett pályára. Itt született és futballozott a ZTE 31 éves csatárának, a korábban a Dinamo Kijevben is megforduló Farkas Balázsnak azonos nevű édesapja, a kéki kemény Farkas-klán erejét jelzi, hogy az egykori helyi aranycsapat hátvédsorát a Farkas Ferenc (Futos), Farkas István (Pipi), Farkas Sándor (Sanka), Farkas Imre (Füri) négyes alkotta, a bal szélen pedig Farkas László (Cipó) szaladgált. A középpályás becenevét édesapjától kapta, aki így szólt rá kedvesen a kenyérsütés közben lába alatt sertepertélő kis kölyökre: „Eridj innen, te kis cipó Jankó!”

A Farkas-falka két tagja, Cipó és Sanka segít feleleveníteni a kéki futball legendás történeteit, a helyszín Farkas László pince-presszója, az egykori híres-hírhedt meccs utáni bográcsozások színtere. Itt fogadták a kilencvenes évek végén a Magyar Kupa-mérkőzésre érkező Vasast a második aranycsapat játékosai, köztük a megyehármas csapat félelmetes kupamenetelésének tanúja, a meccs előtti rántott húsok veszedelmes ellenfele, a nagy időket ma is kedvtelve emlegető Czubók Ferenc.

Meg kell jegyezni az angyalföldiek hármas birkasütéssel végződő látogatásáról, hogy bár a Végh – Mónos, Herczeg, Tóth, Gricajuk – Tari, Zombori, Nyerges, Sallai – Koltai, Pál felállásban kezdő budapestiek 3–0-ra nyertek végül, Kék a meccs elején két kapufával rájuk ijesztett. És a faluban még ma is lelkesen találgatják, mi történt volna, ha az a két lövés bemegy...