100 nap a vb-ig: a brazilok a bírói támogatásra is számíthatnak
– Emelkedik Brazíliában a világbajnoki láz?
– Erre nehéz válaszolni, mert ketté kell választani a válogatottal és a tornával kapcsolatos érzéseket. A mi országunk más, mint Anglia vagy Skócia, itt nem a futballt szeretik. Itt a győzelmet szeretik! Amíg a brazil csapat sikeres, a lelkesedés garantálva van, és a Konföderációs Kupa megnyerése óta ez az állapot folyamatos, a világbajnoki várakozás a tavalyi diadallal minden korábbi szintet felülmúlt. De ha nem győzött volna a csapat...
– Ahogyan elképzelhető, hogy a vébén sem győz.
– Mi nem vagyunk olyanok, mint a németek, akik kétezer-hatban boldogan ünnepelték a vébébronzérmet. Nekünk csak az aranyérem jelent sikert, minden más kudarc.
– És valóban a brazil csapat a nagy esélyes?
– Szerintem nem. Nem a mi válogatottunk a legjobb, de ne felejtsük, hogy otthon játszik. Ha más országban rendeznék a vébét, azt mondanám, reálisan a negyeddöntőig, legfeljebb az elődöntőig juthat az együttes. De így sokkal szebbek a kilátások. Rengeteget számít a hazai pálya, a játékosok ismerik a klímát, a szurkolói környezetet, és hát ne legyünk álszentek, a bírói támogatásra is lehet számítani. Mert azért a rendező segítésének van hagyománya a vébéken.
– Alakulhatnak úgy az események, hogy a brazil drukkertömegek szorítása nyomássá válik?
– Ezen már én is gondolkodtam. Az biztos, hogy a Konföderációs Kupa-győzelem a mentális doppingnak, a szurkolók támogatásának volt köszönhető. Megint csak azt tudom mondani, hogy amíg megy a válogatottnak, nincs baj, és a kétezer-tizenhármas tornán nem volt zökkenő. Különösen fontos, hogy miként kezdjük a mérkőzéseket – ha az elején elkapjuk a ritmust, könnyebb tartani a tempót.
– Kit tart a torna legerősebb csapatának?
– Németországot.
– Mennyire kritikusak a brazil sportújságírók?
– A Konföderációs Kupa óta mérsékeltebb a hangnem. Előtte úgy tűnt, hogy Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány kinevezése visszalépés, hiszen hiába tekintettük őt a legjobb brazil edzőnek, mielőtt átvette a tisztséget, nagyon rossz eredményei voltak a Palmeirasszal. Mostanra mégis sikerült elhitetnie a közvéleménnyel, hogy felkészítette a csapatot.
– És tényleg?
– Két erős kétség maradt a válogatottal kapcsolatban, két poszt ugyanis lyukasnak látszik. Az egyik a kapusé. Júlio César összesen egy mérkőzésen játszott az idény során a Queens Park Rangersben, aztán a Major League Soccerbe, a Toronto FC-be szerződött. Nem túlságosan megnyugtató történet. A másik problémás pozíció a középcsatáré, hiszen Fred állandó erőnléti gondokkal küzd a Fluminensénél.
– Neymar szerepét miként látja? Bírja a vezér felelősségét a csatár?
– Nem hiszem, hogy gondot okoz neki. Vele kapcsolatban néha az az ember érzése, mintha más bolygóról jött volna, nem nagyon érdeklik a körülötte zajló események. A közösségi oldalakon előszeretettel kommentálja a történéseket, sőt nehezményezi, ha valaki előítélettel közelít hozzá, de valahogy igazán mégsem veszi fel. Az már jelentősebb aggály, hogy amíg a Santosban körülötte forgott minden, a Barcelonában nem ilyen egyszerű a helyzet, márpedig a brazil válogatottnak főszereplőre, húzóemberre van szüksége.
„A korrupció az igazi veszélyforrás." Tüntetések, megkérdőjelezhető pénzmozgások, a vb-felkészülés öt főbűne. 100 nap a vb-ig – keresse a teljes interjút a Nemzeti Sport keddi számában!
