Szenvedés után katarzis: a kvalifikáció nem egyenlő a kvalitással

Mint minden tornán, ezen az Eb-n is akadt pár meglepetéscsapat, és ilyenkor meg szokták említeni szurkolók, szakértők, hogy „Bezzeg, amikor a selejtezőkben botladoztak, ki hitte volna?!”. Így lett pár hét alatt egy fél ország által szidott „arrogáns, nagyképű, slendrián” edzőből „korunk nagy varázslója” például Murat Yakin. De mi a svájciak, a kvalifikációs csoportjukban a negyedik helyen végző grúzok vagy a törökök korábbi szenvedése a görögök 2004-es Eb-aranyérmük előtti teljesítményéhez képest?

Otto Rehhagel első meccsén, amikor a görög válogatottat vezette, 5–1-re kikaptak Finnországban egy világbajnoki selejtezőn, és a soron következő Eb kvalifikációt is hasonló jó formában kezdték: nagyon simán vereséget szenvedtek odahaza a spanyoloktól, majd szintén kettő nullára „leégtek” Ukrajnában, azaz máris nagyon messzire kerültek még a pótselejtezős második helytől is. 

Finoman szólva is megingott a kispad a német mester alatt.

A későbbi „I. Otto” ezt követően levonta a következtetéseket: a kereten és a kezdőn sem igazán tudott változtatni, mert adott volt a legjobb görög futballisták halmaza, ezért a szemléleten változtatott: ha nem tudnak jól futballozni a görögök, akkor majd elrontják más futballját, és a „Cipőt a cipőboltból!” szlogent a másik végéről alkalmazva a „Ha sok a cipőd, nyiss cipőboltot!” elven a stabil, agyonbiztosított védekezés és az olykor igencsak kósza kontrák mellett tette le a drachmát. 

Telitalálatnak bizonyult: a következő hat mérkőzésüket megnyerték, és ugyan csak nyolc gólt lőttek, tehát nem éppen diadalmenet volt ez, de egyetlen gólt sem kaptak! A sorozat azzal indult, hogy odahaza 8 ezer néző előtt legyűrték az örményeket; de végül kiejtették az ukránokat, pótselejtezőre kényszerítették a spanyolokat, akikkel az Eb-n aztán ikszeltek, és ebből a csoportból végül már ki is estek Raúlék. A görögök végső győzelmét 1:150-hez adták az Eb előtt, a szövetség csak a negyeddöntőt látta maximumnak a premizálás terén, minden másban is maximum eddig terveztek, később kellett osztani-szorozni – a német mester nagyon szerény volt, az aranyérem megszerzése után csak azt kérte, hogy innentől kezdve használhassa Athénben a buszsávokat. 

Ugyan erre engedélyt nem kapott, de ki merte volna megbüntetni őt?!