Tovább kísért a múlt – Zsoldos Barna jegyzete

Az elmúlt tíz év leforgása alatt negyedszer alkotott annyira gyors autót a Ferrari, amellyel reális esélye lenne megnyerni a Formula–1-es világbajnoki címet, ám ha nem kapja össze magát sürgősen, lehet, hogy negyedszer is a fájó vereség jut neki osztályrészül. A katasztrofális hétvégi azeri vereség – kettős kiesés, kettős Red Bull-diadal – és a nyolcvanpontos konstruktőri hátrány ismeretében már szinte megmosolyogtató, hogy két hónapja sokan még a maranellóiak nyomasztó dominanciájától féltették az F1-et, hiszen azóta homlok­egyenest megváltozott a helyzet.

A csapat színeiben Fernando Alonso 2012-ben 42, Sebastian Vettel 2017-ben 25, 2018-ban pedig 17 ponttal is vezetett a későbbi világbajnokkal szemben, ebben az évben pedig Charles Leclerc 46 pontos előnye fordult 34 egységnyi hátrányba az éllovas Max Verstappenhez képest. És bár minden egyes idénynek megvannak a maga sajátosságai, az elmúlt tíz év három bajnoki vereségében, illetve az idei megtorpanásban is közös, hogy elsősorban nem az autó teljesítményével volt probléma.

A lefelé ívelő időszakokban gyakran a technikai, a műveleti és a stratégiai hibák miatt siklott félre a Ferrari bajnoki hadjárata, melyeket 2012-ben a Red Bull, 2017-ben és 2018-ban pedig a Mercedes használt ki könyörtelenül. Ahhoz, hogy az idei kiemelkedő nyitány után ne az energiaitalos cég csapata örüljön a végén, most már nemcsak hibátlan teljesítményre, hanem szerencsére is szükség lesz – jó hír a maranellóiak szurkolóinak, hogy a hátralévő 14 nagydíj ehhez bőségesen elegendő lehetőséget ad.

A kérdés már csak az, megvan-e még a Ferrariban az a bajnoki DNS, amely annyi dicsőséget hozott a Schumacher-érában. Sokan úgy érvelnek, akkoriban a csapat nemzetközi összetétele (francia csapatfőnök, brit technikai igazgató, dél-afrikai főtervező, német vezérpilóta stb.) volt a sikerek kulcsa, Mattia Binotto azonban nem hisz ebben a teóriában. A jelenlegi csapatfőnök motormérnökként volt tagja annak a szuperbrigádnak, és biztos benne, hogy az akkor szerzett tapasztalatait ebben a jóval „olaszabb” istállóban is kamatoztatni tudja.

A legfontosabb feladatot elvégezte, hiszen erre az évre sikerült gyors konstrukciót alkotniuk, ám a különböző jellegű bosszantó hibák mintha csak a múltból kísértenék tovább a csapatot. Vajon a Ferrari képes lesz átlépni a saját árnyékát?

A csapat színeiben Fernando Alonso 2012-ben 42, Sebastian Vettel 2017-ben 25, 2018-ban pedig 17 ponttal is vezetett a későbbi világbajnokkal szemben, ebben az évben pedig Charles Leclerc 46 pontos előnye fordult 34 egységnyi hátrányba az éllovas Max Verstappenhez képest. És bár minden egyes idénynek megvannak a maga sajátosságai, az elmúlt tíz év három bajnoki vereségében, illetve az idei megtorpanásban is közös, hogy elsősorban nem az autó teljesítményével volt probléma.

A lefelé ívelő időszakokban gyakran a technikai, a műveleti és a stratégiai hibák miatt siklott félre a Ferrari bajnoki hadjárata, melyeket 2012-ben a Red Bull, 2017-ben és 2018-ban pedig a Mercedes használt ki könyörtelenül. Ahhoz, hogy az idei kiemelkedő nyitány után ne az energiaitalos cég csapata örüljön a végén, most már nemcsak hibátlan teljesítményre, hanem szerencsére is szükség lesz – jó hír a maranellóiak szurkolóinak, hogy a hátralévő 14 nagydíj ehhez bőségesen elegendő lehetőséget ad.

A kérdés már csak az, megvan-e még a Ferrariban az a bajnoki DNS, amely annyi dicsőséget hozott a Schumacher-érában. Sokan úgy érvelnek, akkoriban a csapat nemzetközi összetétele (francia csapatfőnök, brit technikai igazgató, dél-afrikai főtervező, német vezérpilóta stb.) volt a sikerek kulcsa, Mattia Binotto azonban nem hisz ebben a teóriában. A jelenlegi csapatfőnök motormérnökként volt tagja annak a szuperbrigádnak, és biztos benne, hogy az akkor szerzett tapasztalatait ebben a jóval „olaszabb” istállóban is kamatoztatni tudja.

A legfontosabb feladatot elvégezte, hiszen erre az évre sikerült gyors konstrukciót alkotniuk, ám a különböző jellegű bosszantó hibák mintha csak a múltból kísértenék tovább a csapatot. Vajon a Ferrari képes lesz átlépni a saját árnyékát?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!