Tizenöt év után ismét Williams-Renault száguld az F1-ben

Az utolsó Williams-Renault, Jacques Villeneuve-vel a volánnál még világbajnoki címet hozott a Williams-istállónak, amely akkor hat évből ötször megnyerte a konstruktőri vb-t, s ez idő alatt a kanadai pilótán kívül Nigel Mansell, Alain Prost és Damon Hill is első lett egyéniben. Az idei Williams-Renault-tól nemhogy a vb-cím, még egy dobogós helyezés is óriási bravúr lenne, tekintve, hogy a gárda utolsó sikerkorszaka óta tartó hanyatlás tavaly az eddigi mélypontjára ért: a csapat öt pontot szerzett, amivel csak a három új istállót tudta megelőzni, a középcsapatok közül a közvetlenül előtte záró Toro Rossóval szemben is 36 pont volt a hátránya.

A csapat megvált Rubens Barrichellótól, akinek ezzel véget ért 1993 óta tartó, az F1 történetében a legtöbb versenyt (322 nagydíjrajt) számláló pályafutása, s helyette másik brazilt, Bruno Sennát szerződtette Pastor Maldonado mellé. Bár Ayrton Senna unokaöccse még nem bizonyította, hogy jobb lenne Barrichellónál, több szponzort is a csapathoz tudott csábítani, ami az anyagi gondokkal küszködő Williams esetében fontos szempont.

Ugyanakkor ez a választás azzal jár, hogy a középcsapatok közül a Williams párosa tűnik a leggyengébbnek.

A csapat szakmai stábjában számos változás történt, Sam Michael, az eddigi technikai igazgató tavaly elhagyta a grove-iakat (a McLarennél folytatja), s új arcok érkeztek. A műszaki stáb vezetője Michael Coughlan, a McLaren 2007-es kémbotrányának központi szereplője lett, aki eltiltása után tért vissza az F1-be.

Az autó orrán ugyanaz a lépcső látható, mint a McLarent leszámítva valamennyi versenygépen. A Williams megtartotta tavalyról az alacsonyra helyezett, kis méretű váltóját, amelynek köszönhetően igen keskeny az FW34 fara.

A kocsit kedden és szerdán Maldonado, csütörtökön és pénteken Senna vezeti Jerezben.