„Végre itt vagyok! Argentínán át jöttem Melbourne-be, de Buenos Airesben tizenöt órán át kellett várakoznom – magyarázta Barrichello. – A magángépemről leszállítottak, és átültettek a menetrendszerű járatra, amelyen már pizsamában feküdtem, amikor három óra után szóltak, hogy az irányítótorony meghibásodása miatt lezárták a repülőteret, és nem megyünk sehová."
„Taxiba ültem, és a kikötő felé vettem az irányt, hogy áthajózzak Uruguayba, ahonnan Santiagón át Melbourne-be repülhettem volna, de szóltak, hogy ne tegyem, mert 24 órán belül mindenképpen megoldódik a helyzet. Végül 15 órát vártam, olyan voltam, mint a magányos hős a filmekből, aki ott ül, és várakozik, az emberek meg elsétálnak mellette, némelyik odaszól. Rémálom volt."
„Meg sem fordult a fejemben, hogy lemaradjak a futamról, ha kell, átúszom Ausztráliába. Az átállás nehéz lesz, de 19 év rutinjával mondhatom, hogy vasárnapra jól leszek, a legrosszabb a mai nap. És hogy valami jót is mondjak, legalább nem kellett részt vennem a promóciós rendezvényeinken" – mosolygott fáradtan Barrichello.
