Világbajnoki cím nélkül is a legnagyobb versenyzők egyike volt

Gilles Villeneuve esetében felejtsük el a számokat! A 67 futamon aratott hat futamgyőzelme, emellé megszerzett két pole pozíciója és nyolc leggyorsabb köre mit sem mond arról a zseniről, akit minden idők legjobb olyan pilótájának tartanak, aki sohasem lett világbajnok a Formula–1-ben (az F1 Racing legújabb számában közölt 100-as listán a kilencedik helyre sorolják, míg a négyszeres vb-második Stirling Moss a 13., míg fia, az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve csak a 41.). Gilles Villeneuve-öt látni kellett.

„Mit ér egy világbajnoki cím, ha Ronnie Peterson sohasem nyerte meg?” – tette fel a kérdést 1979-ben, hónapokkal a hozzá hasonlóan gyors és virtuóz svéd halála után. Sohasem érdekelték a számok, csupán a versenyzés, sokkal jobban örült egy hatalmas csatában megszerzett második helynek, mint egy sima győzelemnek. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy a Formula–1 történetének egyik legemlékezetesebb képsora az ő és René Arnoux dijoni csatáját idézi fel. Kevesebben emlékeznek arra, hogy viadalon Jean-Pierre Jabouille révén első győzelmét aratta a Renault gyári csapata, mint az utolsó három körben a ferraris Villeneuve és a másik Renault elképesztő küzdelmére.

Az olykor tankra emlékeztető Ferrarikat is olyan zseniális érzékkel tartotta az úton, amit azóta sem igen láthatott a nagyérdemű. Kanadában hómobilon tanult meg vezetni, azaz a csúszós felületen sohasem jött zavarba. Egyszer egy esős amerikai edzésen kilenc másodpercet vert a második leggyorsabb pilótára, a versenyzők többsége inkább megállt, és a boxból vagy a pálya széléről csodálta a kanadait.

Az autót ellentmondást nem tűrően vezette, azon kívül viszont úriember volt, 1979-ben szívesen vb-címhez segítette csapattársát, Jody Schecktert, és kézséges volt vetélytársaival és az újságírókkal is. A számára végzetes 1982-es Belga Nagydíj előtt is felajánlotta a sajtó munkatársainak, hogy kiviszi őket a pályára magánhelikopterével. Mégis egy nagy összeveszése az, ami örökké emlékezetes marad, a San Marinó-i Nagydíjon, két héttel a halála előtt csapattársával, Didier Pironival rúgta össze a port, miután a francia a Ferrari elveinek ellentmondva az utolsó körökben megelőzte. Többé nem szóltak egymáshoz, nem lehetett idejük a kibékülésre.

Belgiumban ugyanis az időmérő edzés utolsó percében a gyors körön lévő Villeneuve utolérte a levezető körét lassan megtevő Jochen Masst, és miután a két autó kerekei összeértek, a Ferrari a levegőbe emelkedett. A repülő gépből Villeneuve az üléssel együtt kiszakadt, és az autótól távol landolt, esélye sem volt a túlélésre.

Az esetre emlékeztetett az idei Malajziai Nagydíj időmérőjének vége, amikor Nick Heidfeld és Fernando Alonso a levezető körüket lassan teljesítő autók között szlalomozva száguldottak a mért körükben. Ők szerencsésebbek voltak, és ezúttal az FIA is gyorsan reagált, és megakadályozta, hogy több ilyen eset előforduljon.