Vívás: Magasra tettük a lécet – Szirmai Benedek

– Amikor bejutottak a négy közé, azt üvöltötte a pást mellett: érmet akarunk! És látszott, komolyan is gondolja, amit mond.
– Amikor tizenöt évvel elkezdtük, szinte csak ketten voltunk Dósa Danival, és az volt a célunk, hogy legyen egy világbajnoki érmes versenyzőnk és csapatunk – Tbilisziben mindkettő sikerült. A fiúk nagyon komoly munkát tettek bele ebbe az egészbe az elmúlt években, idén pedig már annyira tudatosan készültek a világversenyre, annyira alárendeltek mindent a vívásnak, hogy azt kell mondanom, meg is érdemelték ezt a bronzérmet. Eddig is tudtuk, hogy ha mélypont van, ezek a fiúk összefognak. Ezt ezen a vébén is megmutatták: az épphogy elveszített elődöntőt hamar kiheverték, a bronzmeccsre olyan hittel és olyan magabiztosan álltak fel, hogy a franciák azt sem tudták, hol vannak…

– Mikor érezte az évek során, hogy az a másfél évtizede megálmodott cél valóra válhat?
– Lépésről lépésre haladtunk. Ebben a csapatban Dósa Dani képviseli a rutint, Szemes Gergő, Mihályi Andor és Tóth Gergely még az U23-as korosztályba tartozik. Minden évben megvolt és megvan a cél. Az első az olimpiai kvóta megszerzése volt, ezt Dani teljesítette, ott volt Párizsban, a következő nyilvánvalóan az, hogy a csapattal is kvalifikáljunk. A fiúk megértették, hogy nem kiugró teljesítmények kellenek, hanem fokozatosan kell haladnunk, néha bizony el is kell bukni, mert csak így építhetjük fel magunkat. Tbilisziben kétségkívül magasra tettük a lécet, de most már szeretnék is itt tartani.

– Az interjú közben többször elfordult, könnyes a szeme: nagy utat járt be ön is, most a felszínre tört minden önből?
– Tizenöt éve olyan hangokat is hallottunk, hogy a férfi tőrvívást meg kellene szüntetni Magyarországon, mi azonban nem adtuk fel! A kollégák és a versenyzők is beálltak mögénk, elfogadták azt az utat, amelyet kijelöltem – úgy látszik, ez nem is olyan rossz út.