Kerékpározik, tornázik és verseket tanul a 95 éves Pap Kornélia

Versenyzőként 1958 és 1961 között legyőzhetetlen volt az Európa-bajnokságokon, háromszor az év sportolónőjének is megválasztották idehaza. Balszerencséjére a világbajnokságokon csak 1974-től, az olimpiákon pedig 1976-tól szerepelhettek a nők ebben a sportágban, így ilyen eseményeken nem bővíthette sikereit. Sportolói pályafutása végén a Népsport újságírója lett, s 26 évig, nyugdíjba meneteléig volt lapunk munkatársa. Ma Ráckevén él, szerencsére kitűnő fizikai és szellemi állapotnak örvend. 

„Férjem halála óta, több mint öt éve vagyok egyedül. Ráckevén, a Duna mellett egy nyugdíjasotthonban élek – mondta el érdeklődésünkre Pap Kornélia – Mindennap felülök a kerékpáromra és eltekerek a közelben, az ugyancsak a folyó partján lévő házamig, gondozom a kertet és szépítgetem a házat. Két hete sajnos két bosszúság is ért: egyrészt defektet kapott a biciklim, és úgy kellett hazatolnom, másrészt a vihar nagy károkat okozott a kertben és a tetőn is. Most ezeket próbálom helyrehozni, de a leszakadt ágak sajnos több helyen is eléggé felsértették a bőrömet, úgyhogy a karom most tele van sebbel.”

Mint kiderült, Kori néninek (mert mindenki így szólítja) már nem élnek rokonai, azaz nincs segítsége. A barátokkal is csak telefonon tudja tartani a kapcsolatot. 

„Azért ma már nem úgy megy, hogy csak felpattanok a HÉV-re és elmegyek látogatóba. Ráadásul sajnos egyre kevesebben vannak a barátok is, egyre több nevet kell kihúznom a noteszemből. Viszont éppen a hétvégén látogatott meg felköszönteni az a négyes, amelynek én voltam az edzője annak idején.”

Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, mi a titka annak, hogy még 95 évesen is nagyszerűen tartja magát.

„Több összetevője is van. Az egyik a mindennapos kerti munka, ami lelkileg is nagyon sokat jelent. Emellett naponta kétszer fél órát tornázom, meg ugye a biciklizés. De nagyon sokat olvasok, és mostanában a verstanulás lett az egyik hobbim, nagy boldogsággal tölt el, amikor egy-egy verset sikerül megtanulnom.”

Amint arról már bevezetőnkben is említést tettünk, több mint negyed évszázadon keresztül volt lapunk újságírója. Megkérdeztük tőle, mennyire figyeli az evezést, illetve a sporteseményeket.

„Fogalmazzunk úgy, hogy tisztes távolból. Őszintén szólva két jelenség van, ami miatt nem igazán tetszik a mostani sportvilág. Az egyik a dopping: az én időmben szerencsére még nem volt, legalábbis Magyarországon nem. Mert a riválisoknál már akkor is láttunk érdekes dolgokat. Mostanra pedig ez már sajnos az egészet behálózza. A másik, ami nem tetszik, a sport elüzletiesedése. Ma már teljesen másról szól az egész, mint amikor még mi sportoltunk. Ugyan a párizsi eredményeket figyelemmel kísértem, volt olyan olimpia, amelyről azt sem tudtam, hogy hol van, annyira nem érdekelt.”