Reynold Hoover, a szervezőbizottság projektfelelőse a The New York Times című újság The Athletic rovatának adott interjújában kiemelte, Dél-Kalifornia szerte tartanak majd ötkarikás viadalokat, és ugyan első pillantásra egy „szétszórt kirakósnak” tűnhet a helyszínválasztás, valójában mindez egy gondosan kigondolt terv része. Hangsúlyozta: a helyszíneket csoportosították, hét sportparkot hoztak létre, hogy az olimpiai élmények az egész metropoliszban átélhetők legyenek. Hozzátette, hogy a stratégia egyértelmű volt: el kell kerülni azt a fajta extravagáns, központosított olimpiai parkot, amely a 2012-es londoni vagy – kisebb mértékben – a 2021-es tokiói játékokat jellemezte.
„Egyes zónák tömörek, mások meglehetősen szétterülőek. Szándékosan kerültük az egy helyszínes gondolkodásmódot” – jegyezte meg Hoover. Elmondta, hogy az egyes parkok között – Long Beach, Carson, Anaheim, Inglewood, Pasadena és Los Angeles belvárosa – a legnagyobb távolság átlagos forgalom mellett két-három óra is lehet. Szerinte az olimpiai „gigantizmustól” való eltérésük nemcsak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új politikájában gyökerezik, amely inkább a fenntarthatóságot támogatja, hanem abban is, hogy a játékokat magánfinanszírozási modellen belül valósítják meg. A központi olimpiai falut a Kaliforniai Egyetem (UCLA) kampuszára tervezik, míg Hoover azt is megerősítette, hogy a távolabbi helyeken a versenyzőknek lesz lehetőségük a viadalukhoz közelebb is lakni.
Gyulay Zsolt: Számomra nagyon közel van már Los Angeles
