Balogh Gábor: Én látom az öttusát a következő három olimpián is

– Már az idei első világkupaversenyhez képest is jelentősen megnőtt a nevezési létszám: Kairóban ötvennyolc férfi és harminckilenc nő indult, Budapestre pedig rekordszámú nevezés érkezett, kilencvenhat férfi és hetven nő mérte össze tudását a héten. Minek köszönhető ez?
– Egyfelől többen nálunk próbálták ki először, kísérleti jelleggel az akadálypályával lebonyolított új sportágat. Például a kuvaiti csapat már a múlt hetet is hazánkban töltötte, és a megbeszéltek szerint részt vett a központi edzéseken, melyeken Kasza Róbert mentorálta a versenyzőiket. Másfelől pedig: mindig itt volt a legnagyobb nevezőszám, a korábbi években is, Magyarország, Budapest jó rendező. Rekordnagyságú mezőny érkezett hozzánk, ebben mindenképp közrejátszik a megújuló sportág.

– Időrendileg a márciusi fedett pályás nemzetközi bajnokság volt az első verseny, melyen bemutatkozott az új sportág hazánkban, de kétségkívül az e heti világkupa volt az első jelentős lehetőség arra, hogy szélesebb közönség előtt is megmutathassa magát a megreformált öttusa – melyet a szervezők igyekeztek is különlegessé tenni a hét során fényjátékkal, hangtechnikával, dj által biztosított hangulattal. Hogyan zajlott erről a közös gondolkodás?
– Az említettekben a kollégáimat illeti a dicséret, többek mellett Hanzély Ákos sportigazgatót és Gondár Andrást, akivel a Magyar Diáksport Szövetség által szervezett eseményeken is már több mint tíz éve együtt dolgozunk, mint külsős eseményszervező. Szeretnénk segíteni a Nemzetközi Öttusaszövetséget (rövidítve UIPM – a szerk.) a jövő versenyeit illetően, jó példát akartunk mutatni – mindennek az a célja, hogy Brisbane-ben is az olimpiai programban tartsuk az öttusát, és ha valamikor, hát a következő években nagyot kell durrantania az új sportágnak.

– Hogyan vélekedik a mieink teljesítményéről a viadalon?
– Versenyben vagyunk! Igazán megsüvegelendő teljesítmény, hogy Gulyás Michelle nyolc hónappal olimpiai bajnoki címe után világkupaversenyt nyer meg egy új sportágban, de a többi lány is fantasztikusat nyújtott a döntőben, Bauer Blanka ötödik helyezése szintén óriási eredmény. Megmutatták a magyar női öttusa jelenlegi erejét, Koleszár Mihály kiegyensúlyozottsága pedig ugyancsak remek. A versenyrendezés is boldoggá tett, nagyszerű érzés, hogy utat mutattunk, innovatívak voltunk egy új sportág versenyének megrendezésében.

– Számított-e előzetesen egy-egy éremre – melyek közül az egyik a legfényesebb?
– Azért számítottam hasonlóra, mert a magyar öttusa mindig is az élmezőnybe tartozott, de az én figyelmem elsősorban az idei világbajnokságra összpontosul. A sportág továbbra is átalakulóban van, figyelnünk kell a változásokat, és hogy miben tudjuk segíteni a versenyzőinket – minden arról szól, hogy igyekszünk nem lemaradni, mert három év múlva itt a következő olimpia, melyen két érem megszerzése a célunk. Ezért is lényeges, hogy sikerült pozitív hangulatot, kohéziót megteremteni a klubokkal, versenyzőkkel, amely mindenkinek pluszlöketet ad, és amelyben mindenki ki tudja hozni magából a maximumot.

– Hogyan látja a mieink átállását az OCR-re?
– Nagyjából együtt fejlődünk a többi országgal. A legelőrébb Gulyás Michelle, Guzi Blanka és Koleszár Mihály tart, ők rendkívül rövid idő alatt át tudtak állni. Michelle esetében a korábbi, hatéves szertorna múltját nem felejthetjük el, és Misi is nagyon rátermett alkatilag az akadálypályára. A fiatalok közül például Tamás Botond és Bauer Blanka is jól áll, de nekik kisebb-nagyobb tapasztalatuk már van az akadálypályán a junior versenyekről. A többi olimpikonunkban, Bőhm Csabában és Szép Balázsban van még tartalék, de ők is ütemszerűen haladnak.

– A múlt szerdai sajtótájékoztatón úgy is fogalmazott, a következő években szeretnénk a szabályváltozások alakítói között részt venni. Ezt hogyan kell elképzelni, hogyan tudunk aktívan részt venni a sportág további formálódásában?
– Én azt szeretném elkerülni, hogy még egyszer ilyen sokk érje a magyar öttusát, mint a lovaglás kivétele. Ehhez intenzív párbeszédet kell folytatnunk a nemzetközi szövetséggel, benne vagyunk a különböző bizottságokban, döntéshozói fórumokban, sokat beszélgetünk Robert Stull UIPM-elnökkel – így van esélyünk, hogy ne elszenvedői, hanem alakítói legyünk a folyamatoknak. Nem az a cél, hogy előnyöket szerezzünk, azt viszont egyértelműen szeretnénk, hogy hátrányt se szenvedjünk el. Számos szabályváltozás nagyon billegett még a legutóbbi kongresszuson is tavaly novemberben, többhöz nem adtuk a nevünket, azóta viszont erősebb lett a kapcsolatrendszerünk. Látjuk, mikben jók a versenyzőink, ezért lényegi kérdésnek számítanak a későbbi szabályváltozások, melyekre nagyon oda kell figyelnünk.

– Igen, erre is kíváncsi vagyok, mely területek szorulhatnak még módosításra.
– A vívás még eléggé húsba vágó kérdés, de szerintem az egyenes kieséses lebonyolítással is inkább nyertünk. Jó szakembereink vannak, például Halla Péter, a válogatott vívóedzője, és rajta kívül is rengeteg jó vívóedzővel dolgozunk együtt, valamint a vívóválogatott is sokat segít a felkészülésünkben – ahogy Párizsban Siklósi Gergely beadta az utolsó tust, mellyel a párbajtőrcsapat aranyat nyert, az megmutatta, igenis fel lehet készülni pszichológiailag az ehhez hasonló éles helyzetekre. Az öttusában már nem egy tusra mennek a fél percig tartó asszók, mint a bónusz vívásnál, hanem öt tusig egy perc alatt, ebben pedig jobban kijön a vívótudás, ha a különböző szituációs gyakorlatokat megfelelően átveszik a versenyzőink, ebben a számban is előrelépünk, bizakodó vagyok.

– Szóba került még a sajtótájékoztatón a hazai világkupadöntő kétezerhuszonhatban. Hogyan sikerült megszerezni a rendezési jogot?
– Volt már korábban egy megnyert pályázatunk a kétezerhuszonhatos UIPM-kongresszusra, de megfogadva Schmidt Gábor sportért felelős helyettes államtitkár tanácsát, inkább a versenyrendezés irányába mozdultunk el, mert a kormány is szívesebben ad erre forrást. Felvettük a kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel, hogy szívesen beszállnánk valamelyik viadal megtartásába, ekkor került szóba a világkupadöntő, amelynél még bizonytalan volt a rendező kiléte. Ugyanakkor mi tudtuk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jövő nyáron dönt a brisbane-i olimpia előzetes programjáról, vagyis mi mutathatnánk meg a NOB-nak a világkupadöntővel, milyen fogyasztható sportág is ez – ráadásul akkor már abban a lebonyolításban, szabályrendszerben, ahogy majd a Los Angeles-i olimpián is láthatjuk az öttusát. Vízkeleti Péter ügyvezető igazgatót illeti a dicséret, szép prezentációt állított össze, melyet aztán bemutatott egy online ülésen, egyezkedtünk a UIPM-mel, a bizottság pedig bizalmat szavazott nekünk.

– Elképzelhető, hogy hosszabb távon elköteleződünk a világkupadöntőre?
– Ehhez nem ragaszkodunk, sőt, kétezerhuszonhétben a világkupa-fordulóhoz sem annyira, mert abban az évben világbajnokságot fogunk rendezni, és arra szeretnénk…

– Bocsánat, hogy közbevágok: fogunk?
– Én azt mondom, hogy igen! Pozitív felfogású és hozzáállású ember vagyok, nincs is más variáció a fejemben a jövőt illetően, a különlegességét pedig az is adja, hogy abban az évben lesz az első magyarországi öttusaverseny százéves évfordulója. A pályázatot még nem írták ki, de a nemzetközi szövetségen belül már mindenki tudja, hogy bejelentkeztünk és igényt tartunk az az évi vébérendezésre, szerintem jó esélyünk lesz a rendezési jog megszerzésére – mi már elkezdtük a kormánygaranciához szükséges egyeztetéseket.

– A közelmúlt híre, hogy a NOB hetvenkettőről hatvannégyre csökkentette a Los Angeles-i kvóták számát. Mit gondol erről?
– Erre az a válaszom, hogy kevesebb versenyző közül kell megnyernünk az olimpiát! Az elmúlt években számos sportág ennél durvább vágásokat szenvedett el, és épp a napokban beszélgettem erről Fürjes Balázzsal (aki NOB-tag – a szerk.), aki elmondta: ne higgyem ettől azt, hogy az öttusa helyzete ettől meggyengült volna. Én látom a következő három olimpián is a sportágat – azt, hogy nemenként nem harminchatan, hanem harmincketten fognak versenyezni, lehet negatív üzenetként felfogni, de én nem vélem nagy tragédiának. Az már inkább elgondolkodtató – amiről szintén döntés született –, hogy az öttusa egy helyszínen lesz a városi sportokkal, de még ezt sem értékelném mindenképpen negatívan: lehet, pont ez fog betalálni, hogy az utcai sportok iránt érdeklődő fiatalok figyelmét az akadálypályával lebonyolított öttusa is bevonzza.