Sznúker: Mark King 319 tornát várt arra, hogy király legyen

Mark King az 1991 óta íródó profi pályafutása legnagyobb sikerét érte el, hiszen korábban még nem lett első sehol. Most olyan mezőnyben bizonyult a legjobbnak, amelyben Ronnie O'Sullivan, John Higgins, vagy Ting Csün-huj (angolul Ding Junhui) szerepeltek. Ez volt a 319. tornája.

A győzelemhez vezető úton King olyanokat győzött le, mint a kínai Liang Ven-po (angolul Liang Wenbo), vagy a Ronnie O'Sullivant és Mark Williamset is kiejtő angol Kyren Wilson. Győzelméért 70 ezer fontot kapott.

„Arról álmodoztam, hogy egyszer nyerjek egy tornát, és hogy utána a családom odajöjjön hozzám, hogy átölelhessem őket – mondta King a könnyeivel küszködve. – A feleségem mindig sziklaként állt mellettem, és édesapámnak is hálás vagyok. Ő 83 éves, minden pénzét ránk költötte, ezt a trófeát neki viszem haza.”

„Nem tudom elhinni, mi történt. »Álmodom?« – ilyeneket kérdeztem magamtól. A közönségtől fantasztikus támogatást kaptam, pedig nem is vagyok északír. Ha soha többé nem nyerek semmit, akkor is elmondhatom, hogy ez az enyém. Meg kell köszönnöm a hatszoros világbajnok Steve Davisnek is, nagyon sokat segített nekem a pályafutásom során.”

Az utolsó frém

A győzelemhez vezető úton King olyanokat győzött le, mint a kínai Liang Ven-po (angolul Liang Wenbo), vagy a Ronnie O'Sullivant és Mark Williamset is kiejtő angol Kyren Wilson. Győzelméért 70 ezer fontot kapott.

„Arról álmodoztam, hogy egyszer nyerjek egy tornát, és hogy utána a családom odajöjjön hozzám, hogy átölelhessem őket – mondta King a könnyeivel küszködve. – A feleségem mindig sziklaként állt mellettem, és édesapámnak is hálás vagyok. Ő 83 éves, minden pénzét ránk költötte, ezt a trófeát neki viszem haza.”

„Nem tudom elhinni, mi történt. »Álmodom?« – ilyeneket kérdeztem magamtól. A közönségtől fantasztikus támogatást kaptam, pedig nem is vagyok északír. Ha soha többé nem nyerek semmit, akkor is elmondhatom, hogy ez az enyém. Meg kell köszönnöm a hatszoros világbajnok Steve Davisnek is, nagyon sokat segített nekem a pályafutásom során.”

Az utolsó frém