Vívás: rögös a Pekingig vezető út

A GP-versenyekhez viszont pénz kell, a szövetségnek nincs elég, ezért, mint azt Kovács Tamás szakmai igazgató jelezte, többször is az egyesületeknek kell fedezniük a kiutazás költségeit – arról nem is beszélve, hogy egyre hatalmasabb teher nehezedik a versenyzők családjaira.

Kovács Tamás szerint már az is segítség lenne, ha az athéni doppingügy folyományaként bevezetett szövetségi „különadót” eltörölnék az olyan szervezetek esetében, amelyeknél hébe-hóba sem akadnak pozitív esetek: a teljesen doppingmentesen készülő fegyverforgatók méltánytalannak tartják, hogy mások bűnei okán tőlük a teljes állami támogatás három százalékát (ez több millió forint) vonják el, amely hozzájárulás a doppingellenes küzdelem kasszájához. A klub kontra szövetség asszóban pedig előfordult például, hogy a Vasasnál a klubedzők fizetéséből levonják azt a pénzt, amit a válogatottaknál vállalt pluszmunkáért kapnak, ami legalábbis feszültséget kelt.

Ami a kvalifikációt illeti, a pekingi program átalakult, sajnálatos módon a férfi tőr mellett a női párbajtőrt ejtette ki a FIE a csapatversenyek sorából, ezáltal a rendszer is átalakult.

Ahol van csapatverseny, ott az az egyéni részvétel alapja: amelyik ország bekerül, az három vívót vihet az adott fegyvernemben – a többieknek marad a minél jobb világranglista-helyezés elérése.

„Műfaji” bontásban jelenleg a párbajtőrözőknél a legrózsásabb a helyzet. Egészen pazar évük volt, hiszen Kovács Iván Európa-bajnok lett, a férficsapat is remekelt, Nagy Tímea (képünkön) világbajnok lett, Boczkó Gábor a világranglista élén zárt – és az utánpótlás is szállítja a kiváló eredményeket.

A kardozóknál nagy bravúr lenne a maximális létszám (három plusz három) elérése, természetesen a férfiaknak van jobb esélyük. A tőrözőknél a legnehezebb a helyzet: ez a fegyvernem jut a legkevesebb pénzhez, ami pedig a sikeres szereplés alapja lenne.