Két aranyat vár Pekingben a kapitány

Ennek elérése érdekében újabb és újabb erőfeszítéseket tesz a sportág: minden eddiginél hosszabb melegvízi edzőtáborokban készülhettek a mieink az elmúlt időszakban (Janics Natasáék több hetet töltöttek Kaliforniában – a WADA persze ott is "utolérte" őket), itthon pedig egy kicsit központosítottabb lesz a felkészülés ebben az esztendőben.

Példának okáért a gyengébben húzó kenus szakág fiatal, ám a vártnál lassabban felzárkózó tehetségeinek felzárkóztató programot készítettek, ahol együtt, rutinos edzőkkel készülhetnek – mindez remélhetőleg az eredményekben is visszaköszön.

A kajak-kenu válogatott A-kerete jelenleg 39 tagot számlál, valamennyien igen kemény feltételeknek feleltek meg annak érdekében, hogy olimpiai kerettagnak mondhassák magukat. Természetesen zajlik a fiatalítás is: többek között külön csapatban, szintén központosítva készítik fel azokat, akik a londoni olimpián lehetnek majd a magyar küldöttség sztárjai (őket egyébként már pszichológusok is tesztelik, hogy közülük kik igazán alkalmasak a későbbi nagy tettek végrehajtására).

Természetesen az élet itt sem fenékig tejfel, Schmiedt Gábor főtitkár jelezte, az egy esztendővel ezelőttihez képest visszaesett az olimpiai műhelytámogatás, valamint a hazai edzőtáborozási keret összege. Angyal Zoltán pedig azt tette szóvá, hogy elképesztően le vagyunk maradva a világ élvonalához képest a sportorvosi és sporttudományos háttérmunkában.

„Spanyol és olasz tapasztalataim alapján mondhatom, ott külön ember foglalkozik ezzel a szakterülettel, míg nálunk sajnos nincs arra keret, hogy a sportorvos teljesen otthagyja a kórházat. Pedig ma a mobil tejsavszint-mérés, pulzusmérés már alap, állandóan frissített adatbankból tájékozódnak a szakemberek, nem csupán negyedévente levett adatok alapján igyekeznek valamilyen képet rajzolni” – mondta Angyal Zoltán, aki szerint az volna az ideális, ha az illető orvos az évben húsz hetet tudna a válogatott mellett tölteni.

Manapság olykor még az is nehézségekbe ütközik, hogy az itthoni edzőtáborban a táplálkozástudományi szakértő által előírt ételeket főzzék meg a konyhán – jóllehet ez utóbbival kapcsolatban Géczi Gábor, a Nemzeti Sportközpontok illetékes vezetője azonnal jelezte, hogy többé ez nem lehet gond, mindent a kajak-kenusok szája íze szerint fognak készíteni. Géczi egy másik problémával kapcsolatban azt is elmondta, már tárgyalnak a horgászokkal arról, hogy a szegedi Maty-éren megnyissák a most lezárt pályákat, így nem csupán félcsapat készülhet a szűkös vízfelületen.

Füleky András, a Nemzeti Sporthivatal elnök-helyettese – aki hosszú időn át a kajak-kenusok főtitkára volt – hozzászólásában megemlítette, hogy összességében sokkal több állami pénz jut a sportágra, mint korábban, azt pedig kifejezetten üdvözölte, hogy a kapitány a központosított felkészítésre voksolt, minthogy „bizonyos edzői műhelyek az utóbbi időben túlzottan nagy befolyásra tettek szert.” A drasztikusabb változtatás igénye a tavalyi zágrábi világbajnokságot követően érthető is, elvégre ott a németek kétszer annyi pontot szereztek, mint a magyar gárda tagjai.

Ami a közelebbi olimpiai jövőt illeti: Molnár Zoltán ügyvezető igazgató ígéretet tett arra, hogy a MOB, akárcsak a korábbi játékok előtt, már az idén megelőlegezi a kajakosok külön pekingi szállásának költségeit (amire az állam csak 2008-ban ad pénzt), hogy legjobbjaink a lehető legjobb körülmények között lakhassanak az olimpián.

A távolabbi kilátásokkal kapcsolatban egyelőre nem lehet tudni, miként alakul át a londoni program, az azonban bizonyosnak látszik, hogy a NOB nyomásának engedve a férfi és női számok kiegyenlítődnek 2012-re. Észak-Amerika erőlteti a női kenut, ez azonban aligha „megy át” az ICF-en, az azonban bizonyos, hogy a férfi kajakosok és kenusok egy-két számát be kell áldozni, minthogy a kiosztható aranyak száma ugyanúgy 12 lesz.

Ezt követően „újoncavatás” volt a MOB-konzultációkon: az elmúlt ősszel olimpiai számmá „emelt” hosszútávúszók (másképp: nyíltvízi úszók) először számoltak be sportágukról. Amint szakmai igazgatójuk, Németh Zsolt elmondta, szerencsére már elmúltak azok az idők, amikor a hosszútávúszók „eltiltandó állatfajnak” számítottak, akik csak „elvonják a figyelmet a lényegről” – jelenleg azon dolgoznak, hogy éljenek az új lehetőséggel.

A szövetség képviselői úgy vélik, jó esély van arra, hogy teljes csapattal lehessenek ott Pekingben – azaz színeinket két-két magyar képviselje a 25-25 főt felvonultató 10 km-es mezőnyben –, sőt, a magát az olimpia okán reaktiváló Kovács Rita a vezérkar álmaiban dobogóra is állhat 2008-ban. Németh szerint a 35 éves kor nem akadály az Európa-bajnok Kovácsnál, a hosszútávúszók mezőnye nem a fiatalok terepe, a hollandok női világbajnoka is 35 esztendősen ért a csúcsra tavaly Montrealban.

A felkészülés körülményei természetesen nem ideálisak: hónapokon át a túlzottan békés medencékben tudnak csak edzeni a magyarok, holott a sportágnak éppen az a lényege, hogy ki tud alkalmazkodni a többé-kevésbé mostohább körülményekhez (sós víz, hideg, hullámzás). A szövetség mindent elkövet, hogy a válogatott keret minél jobban felkészüljön, Egyiptomba, Dubaiba utazik Vk-versenyre, később Tunéziába edzőtáborba, és persze sokat akarnak profitálni szakmailag a hazai rendezésű Európa-bajnokságból is. (A kevés pénzüket beosztják: a MÚSZ-on belül alszövetségként működő sportágban jelenleg egyetlen fizetett alkalmazott sincs!)

Németh Zsolt elmondta, nem tartanak attól, hogy az olimpiai programra kerülés miatt „átözönlő” ezerötszázasok bővítik a konkurenciát: teljesen más egy hosszútávúszó felkészülése, a versenyek pedig leginkább ott dőlnek el, hogy ki mennyire bírja a medencétől teljesen eltérő viszonyokat.