Pórázon túrázik Bodhi, az óriásmacska

Vágólapra másolva!

2019.10.03. 15:13

Címkék

A közel hét kilogrammos Maine Coon macska gazdájával rendszeresen kirándul a Sziklás-hegység kanadai részén. Ha kell, kenura száll vagy úszik a vízben, de amint veszélyt érez, azonnal megdermed.

Abban, hogy a kutyák szívesen túráznak együtt gazdájukkal, nincsen semmi meglepő. Manapság egyre többen járják négylábú kedvencükkel az erdőt, egy korábbi cikkünkben mi is összegyűjtöttük, mire figyeljünk, ha rendszeresen magunkkal szeretnénk vinni házi kedvencünket.

A macskákkal más a helyzet. A maguk feje után mennek, azt csinálják, amit kedvük tartja, nem követik feltétel nélkül mindenhová az embert. A szabályt erősítő kivételt Bodhi, egy Maine Coon macska jelenti, aki gazdájával folyamatosan a Sziklás-hegység kanadai részének túraösvényeit járja.

A Maine Coon az Egyesült Államok Maine tagállamának nemzeti macskája, különleges tulajdonságai miatt. Eredetét tekintve meglepő és valószerűtlen elméletek láttak napvilágot, voltak, akik a genetikai képtelenségnek számító macska-mosómedve kereszteződésre gyanakodtak. Valójában őseik egyrészt a vikingekkel érkezett norvég erdei macskák lehettek, másrészt az Amerikába érkező európai tengerészek által a hajókon utaztatott hosszú szőrű macskák, amelyek képesek voltak elviselni a zord körülményeket. Bundája fényes, selymes, vízálló, nem hasonlít egyetlen másik fajtához sem. Hosszabb a hasán és a hátsó lábain, hogy védjen a nedvességtől és a hótól, rövidebb a háton és a nyakon, hogy ne gubancolja össze az aljnövényzet. A kandúrok tömege általában 8–9 kg, de elérhetik a 10–12 kg-ot is, a nőstények ennél kisebbek, általában 6–8 kg-ra nőnek. A Maine Coon későn érő fajta, kifejlett méretét 3-5 éves kora körül éri csak el, gyermeki természetét azonban egész életén át megtartja. Szelíd, kedves óriás, angyali természettel megáldva.

„A macskák nem olyanok, mint a kutyák, nem csinálják egyből, amit mondasz nekik. Egy tapodtat sem mozdulnak, amíg meg nem sikerül győzni őket, hogy amit vársz tőlük, az jó lesz nekik – véli Bodhi gazdája, Michelle Gagnon, aki a CTV News televíziós csatornának mutatta be kedvencét. – Sok idő kellett hozzá, mire alkalmazkodott a sziklás környezethez, a nehéz terephez és a pórázhoz, de mostanra nagyon jól összecsiszolódtunk. Évszaktól függetlenül viszem magammal.”

„Mivel a környék ragadozóihoz képest a maga hét kilogrammos súlyával eltörpül, túrázás közben mindig éberen figyeli a környezetet. Ha hiúzt, medvét vagy pumát érez a közelben, lelassítja lépteit és megmerevedik. Néha csak úgy jön tovább, ha felveszem a vállamra, ott biztonságban érzi magát. Ha kerékpározni megyek, akkor is velem tart, speciális kosárban utazik. Az emberek időnként gyanúsan méregetnek és megkérdezik, mit csinálok idekinn a macskámmal. Ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy a macskám legalább annyira élvezi a kirándulást, mint az ő kutyáik.”