Nem kell túracipő, bakancs: túrázzunk mezítláb!

Ahogy a világban, hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a mezítlábas sportolás. Na de túrázni? Sokan biztosan meglepődnek, hiszen a sziklás, kavicsos terepen, faágak és szúrós növények között nem tűnik épeszűnek, aki cipő nélkül gyalogol. Pedig hogy lehetséges, az is mutatja, hogy a Kinizsi Százas száz kilométerén már többször is akadt mezítlábas induló, aki végig is ment a távon. Arról nem is beszélve, hogy aki elsajátítja ezt a módszert, annak élete során sokkal kevesebbet kell túracipőre költenie…

De térjünk a lényegre: hogyan vágjunk neki a mezítlábas túrázásnak?

Először is, töltsünk el egy kis időt mezítláb olyan helyen, amit jól ismerünk, például a kertünkben vagy egy parkban. Próbáljuk ki, milyen érzés különböző felületeken sétálni. Ne lépkedjünk gyorsan, hagyjuk, hogy talpunk hozzászokjon a környezethez. Elsőre biztosan nagyon furcsa lesz, hogy a megszokottól teljesen eltérő módon érzékeljük a terepviszonyokat, de ne ijedjünk meg. A ráhangolódás nagyjából tíz percet vesz igénybe, utána sokkal otthonosabban mozgunk az új közegben, így megéri kitartónak lenni.

Annak érdekében, hogy a mezítlábas gyaloglás hosszú távon is megvalósítható legyen, fontos ügyelnünk rá, hogy talpunk minden lépésnél egyenesen lefelé érje a talajt. Ne csoszogjunk, ne húzzuk magunk után a lábfejünket, mert azzal nagyban növeljük az esélyét, hogy valamilyen durvább felületen megsértjük a bőrünket. Legalább ennyire fontos, hogy mindig nézzünk a lábunk elé, figyeljük meg jól az ösvényt, amin járunk. Próbáljunk két-három lépéssel előre gondolkodni, ennek megfelelően tervezzük meg, merre haladjunk. Mindenképp könnyű terepen kezdjük az ismerkedést a mezítlábas túrázással, a kövesebb, nehezebb útvonalakat hagyjuk meg későbbre.

Minden lépésnél igyekezzünk testsúlyunkat lábfejünk elülső részére helyezni, ne a sarkunkra. Ennek főként az az oka, hogy talpunk ezen része sokkal strapabíróbb, és jobban elnyeli a rezgéseket, mint a sarok. Az út kellemetlen akadályait (például kavicsok, szikla) próbáljuk meg kikerülni. Persze előfordulhat, hogy nem lehetséges, ahogy az is, hogy valami szúrósba lépünk. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy azonnal levesszük testsúlyunkat az érintett részről. Ha már késő elhúzni a lábunkat, próbáljuk talpunk más részével érinteni a talajt, és tehermentesítsük azt a felületet, ahol a szúrást éreztük. Ez főleg kezdetben okozhat problémát, idővel talpunkon vastagabbá válik a bőr, és rutinosabbak is leszünk.

Ha az első alkalom nem vette el a kedvünket, igyekezzünk minél többet gyakorolni a mezítlábas túrázást. Nem fontos hosszú szakaszokat bejárnunk, sokkal hatékonyabb, ha rövidebb útvonalat választunk, de olyat, ahol a terep kellően változatos. Kitartásunktól függően egyre nagyobb távokra vállalkozhatunk, idővel pedig észre sem vesszük, hogy megint cipő nélkül indultunk útnak.

(A cikkben található képek: wikihow.com)

Ebben a cikkünkben pedig egy olyan csodálatos helyet ajánlottunk, ahol még a vízen, konkrétan a Dunán is át lehet sétálni – természetesen mezítláb.