Dobi Dorina türelmesebb játékos lett

– Nem unatkozott az elmúlt hetekben: a bajnoki bronzpárharc után elbúcsúztatták Dunaújvárosban, másnap bemutatták a BVSC-nél, aztán munkába állt a válogatottal. Hogyan élte meg a váltást?
– Érzelmesen, mert erősen kötődöm Dunaújvároshoz és nagyon szeretem a csapattársaimat, a barátságaim életre szólnak – kezdte a 22 éves Dobi Dorina, aki 2022 óta erősítette az újvárosiakat. – Voltam fent és lent is, de összességében nagyon sokat köszönhetek a klubnak. Három év alatt három különböző edzőm volt, mindhárman eltérő habitusúak, más szemléletet képviselnek. Anélkül, amit tőlük tanultam, most nem lennék válogatott játékos.

– Kívülről nézve tehetséges kislányból érett felnőtté vált a DFVE-ben. A játéka is sokoldalúbb lett?
– Valóban, még szinte kislányként mentem oda, és bár mindig van hova fejlődni, már kialakult a gondolkodásmódom, a világnézetem. Ami a játékomat illeti, még mindig jellemzőek rám a váratlan, ravasz húzások, de megtanultam, mikor legyek higgadt, mikor ne kapkodjak. Nagyot lendített a teljesítményemen, hogy lenyugodtam. Az orosz edzőnk, Makszim Kordonszkij révén belekóstolhattam egy másik vízilabda-kultúrába is, megtanultam még jobban kihasználni a gyorsaságomat, előnyt szerezni általa.

– Miért érezte mégis úgy, hogy lépnie kell, miért döntött a BVSC mellett?
– Nagyon jól éreztem magam Dunaújvárosban, kimondottan családias volt a közeg, de ki akartam lépni a komfortzónámból. Azt nem mondanám, hogy megrekedtem, de mindenképpen új impulzusokra volt szükségem a további fejlődésemhez – ez volt az egyik ok, amiért a fővárosba igazoltam. Szinte teljesen kicserélődik a BVSC kerete, olyan elképzelés rajzolódik ki, amely által még jobb játékos lehetek.

– Mintha ugyanezt mondta volna, amikor három éve beszélgettünk – akkor szülővárosából, Egerből igazolt Dunaújvárosba.
– Tényleg így volt: amikor eljöttem Egerből, úgy éreztem, készen állok a váltásra, az élet pedig igazolta a döntésemet. Most hasonló helyzetben vagyok, újabb lépést teszek meg a pályafutásomban, de a szívem egy darabja mindig kék-narancssárga marad.

– Éveken át a küszöbön állt, az idén már utazhatott a világkupára a válogatottal, most pedig a világbajnokságra készül. Hogyan tovább?
– A személyiségemből adódóan sohasem vagyok elégedett, mindig többet szeretnék. Ez visz előre, de sokszor ez is hátráltat mentálisan – mondogatom magamnak, hogy álljak meg egy pillanatra, hogy értékeljem, ahol tartok. Egyébként az elmúlt években ebben is fejlődtem, de azért még van hova. Ugyanígy vagyok a teljesítményemmel is: mindig lehet jobb és jobb az ember, szóval nem tervezek megállni, minden edzésen igyekszem keményebben dolgozni, mint az előzőn.

Bevezették a világranglistát, mindkét válogatottunk az első négyben

Jobb későn, mint soha: hiánypótló újítást vezetett be a vizes sportokat tömörítő nemzetközi szövetség (World Aquatics), amely nyilvánosságra hozta a sportág pillanatnyi erősorrendjét tükröző világranglistát. A rangsorolási módszer jó néhány szempontot figyelembe vesz, a különböző matematikai képleteket tartalmazó, kilencoldalas dokumentumot az ínyencek letölthetik a szövetség oldaláról. Dióhéjban a lényeg: a 2024 januárja óta lejátszott mérkőzések számítanak, a különböző világversenyek eltérő súlyozást kapnak. A férfiaknál a világbajnoki címvédő és olimpiai ezüstérmes Horvátország az első, az Európa-bajnok és vb-bronzérmes Spanyolország a második, míg a magyar válogatott a harmadik helyen áll – többek között a görögöket, a szerbeket és az olaszokat megelőzve. A nőknél az olimpiai bajnok spanyolok toronymagasan vezetnek, Keszthelyi Ritáék az Európa-bajnok hollandok és a világbajnok amerikaiak mögött a negyedikek. A rangsor alapján tehát mindkét válogatottunk elődöntős lenne a szingapúri világbajnokságon…