Mint arról beszámoltunk, nagyszerűen szerepeltek, és összesen négy érmet nyertek a magyar leány birkózók a szkopjei U17-es Eb-n. A vasasos Sillei Janka (46 kg) mellett
a pesterzsébeti Zsitovoz Mária (53 kg) is felállhatott a dobogó legfelső fokára,
és az észak-macedón fővárosban újabb aranyéremmel gyarapította a világversenyeken nyert éremkollekcióját. Az ESMTK-KIMBA reménysége – akit a sportágban mindenki csak Másának szólít – három éve az U15-ös korosztályban Eb-bronzérmes volt, míg egy évre rá, 2023-ban Európa-bajnoki címet szerzett. Azonban az említett sikerek után tavaly az utolsó serdülőéve korántsem úgy alakult, ahogyan szerette volna. A súlyos vállproblémái miatt 2024-ben a versenyszezon érdemi részét kihagyni kényszerült, tehát a világeseményeken sem indulhatott. Felépülve és korosztályt váltva azonban idén újra csúcsformában birkózik, magabiztosan nyerte a hazai U17-es válogatókat, s emellett Wolfurtban, Zágrábban, Tallinnban és Bukarestben is aranyérmet szerzett rangos nemzetközi versenyen.
Mindezek fényében nagy reményekkel vághatott neki a korosztályos kontinensviadalnak Szkopjéban, ahol végül meg sem állt a végső sikerig.
Sorrendben lengyel, orosz, horvát és török versenyzőt legyőzve U17-es Európa-bajnoki címet ünnepelhetett. Jól jelzi, hogy Zsitovoz milyen domináns teljesítményt nyújtott, hogy a négy meccsén csupán két pontot csináltak rajta a riválisai, míg a lengyel, a horvát és a döntőben a török versenyzőt is nullára, engedett pont nélkül verte.
Tényleg minden úgy alakult az Eb-n, ahogyan szerettem volna, mi több, az igazat megvallva, még annál is jobban
– mondta Zsitovoz az Utánpótlássportnak. – Élveztem a birkózást, végig jókedvű voltam, és nagyon jól bírtam a meccseket.
Előzetesen nem gondoltam volna, hogy egy évnyi kihagyás után az U17-es Eb-n ilyen versenyképes lehetek, és majd egymásutánban fogom tudni nyerni a meccseket.
Azt hittem, a vállam is fáradékonyabb lesz, de hálistennek nem volt vele gond, és nem igazolódtak be a félelmeim, sőt ellenkezőleg, végül minden álomszerűen történt. Nyilván, azok után, hogy idén még nem kaptam ki itthon és külföldön sem, úgy indultam neki az Eb-nek, hogy jó lenne mindenképpen érmet nyerni, és lehetőleg minél fényesebbet. Ugyanakkor az is egyértelmű volt, előzetesen hiába esélyes az ember, az önmagában semmit nem jelent, a szőnyegen aztán jól is kell teljesíteni. A lengyel lány ellen a nyolcaddöntőben sikerült egy gyors tusgyőzelemmel indítanom, ami megadta az alaphangot a verseny folytatására. Éreztem, hogy jó erőben, jó formában vagyok; örülök, hogy utána a folytatásban is sikerült megmutatni, hogy így van. A negyeddöntőben az orosz lány volt a legnehezebb ellenfelem. Legalább olyan erős volt, mint én, de talán még nálam is erősebb, és rendkívül ügyesen, technikásan birkózott. Kemény, küzdős meccs volt, de szerencsére sikerült megoldanom a végén, és 5–2-re nyernem. Az elődöntőben a horvát elleni talán egy fokkal könnyebb meccsnek ígérkezett, de ott is oda kellett figyelni, mert idén már ötödjére birkóztam vele, így nagyon jól ismert engem, illetve az erősségeimet.
Azzal, hogy biztossá vált az éremszerzés, a másnapi döntőben már gyakorlatilag egyfajta örömbirkózást tudtam bemutatni. Felszabadultan küzdöttem, élveztem a finálé minden másodpercét. Szerintem az Európa-bajnoki döntő volt idén a legszebb meccsem, belülről is úgy éreztem, hogy a legjobb birkózásomat tudtam nyújtani.
Július végén-augusztus elején a görögországi Athénban rendezik meg az U17-es korosztály világbajnokságát, amelyen majd az Európa-bajnok Mását is láthatjuk szőnyegre lépni.
Természetesen, rendkívül boldog vagyok, hogy megnyertem az Eb-t, de nem szeretnék itt megállni. Ez mindenképpen egy jó visszajelzés, hogy jó úton járok, és nem hiába dolgoztam olyan sokat a rehabilitáció során, illetve az edzéseken a mindennapokban.
Ezek után különösen motiváltan várom a világbajnokságot! Ez lesz az első vébém, így nem tudom pontosan, hogy mire számítsak, de egy dolog biztos: szeretném a legjobbamat hozni, és meglátjuk, hogy ez mire lehet elég.”
(Kiemelt kép forrás: UWW/MBSZ)