Javult a Barcelona pénzügyi helyzete, de januárig bravúr kell, hogy megtarthassa új játékosait

CSÜTÖRTÖKÖN ISMERTETTE a spanyol első és másodosztályt irányító és felügyelő LaLiga a klubokra vonatkozó legfrissebb bérköltségkereteket (LCPD), amelyek a koronavírus-járvány óta a legfontosabb keretszámok közé tartoznak. A mindenkori értékek nemcsak a profi játékosok fizetésére vonatkoznak, de az arányokat tekintve, mégiscsak az ő bértömegük teszi ki a teljes állomány legnagyobb hányadát. Az egészséges költségvetések érdekében ugyanakkor ideszámolják a társadalombiztosításnak fizetendő tételeket, a prémiumokat, az ügynöki jutalékokat és az amortizációt is – az edzői, az utánpótlás és az egyéb alkalmazotti fizetéseken túl –, azaz végső soron valóban szigorú keretek közé igyekeznek terelni az egyesületeket, hiszen mindezt a bevételekhez arányosítják.

A csütörtöki előadáson Javier Gómez Molina, a LaLiga vezérigazgatója és Javier Tebas elnök vázolta fel a szeptemberi állapotokat, és természetesen ezúttal is a Barcelona helyzete jelentette a legfőbb beszédtémát. A katalán óriás már évek óta küzd azért, hogy egyenesbe tegye a költségvetését a klubot megtépázó belső viharok, valamint a túlfinanszírozott kései Messi-éra után, és ugyan a legutóbbi, év eleji LCPD-jelentéshez mérten több mint a kétszeresére tornázta fel az engedélyezett bérköltségét (204-ről 426 millió euróra), továbbra sem éri el az úgynevezett 1:1-es normát (annyiért lehet igazolni, amennyiért eladott a klub), így az elkövetkező hónapokban ismét egyfajta gazdasági zsonglőrködést kell előadnia, hogy az újonnan érkező játékosokat január elseje után is nevezhesse a bajnokságba. Ez elsősorban Dani Olmóra vonatkozik, tekintve, hogy tulajdonképpen csak érte adott ki pénzt a Barcelona (a friss Európa-bajnok játékos 55 millióért érkezett az RB Leipzigtől, és természetesen a bértáblán is előkelő helyet foglal el).

Nem meglepő módon továbbra is a Real Madridnak a legmagasabb a bérköltségkerete (754 millió euró), az viszont még a spanyol sajtó képviselőit is mellbe vágta, hogy az elmúlt években az Európa-liga egyeduralkodójává növő Sevillánál nem egészen 2.5 millió euró a limit (messze ez a legalacsonyabb érték az élvonal csapatai között), ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy a gárda legutóbb nem jutott ki a kontinentális kupaporondra, a visszaeső bevételek mellé pedig az elmúlt időszak magas bértömege társult.