Márton Viviana elárulta, miért ünnepelt két zászlóval olimpiai bajnoki címe után

– Ez volt a tökéletes döntő?
– Azt hiszem, igen, a legnagyobb álmom volt, hogy eljussak idáig. Az volt a célom, hogy a nap során lépésről lépésre haladjak, és végül meglett az eredménye.

– A döntő előtt olyan könnyedén vonult be, mintha csak egy hétvégi buliba indult volna. Honnan jött ez a lazaság, hol vesztette el az olimpiával kapcsolatos terheket?
– Amikor bejut az ember a döntőbe, akkor ledob bizonyos súlyokat, én viszont mindenképpen akartam ezt az aranyérmet! Az első perctől az utolsóig élveztem ezt a napot, csodálatos verseny volt ebben a hatalmas létesítményben.

– Úgy tűnt, sikerült tökéletesen feltérképeznie a szerb ellenfelet, aki szinte akciót sem tudott kezdeményezni.
– Igen, végig azt éreztem, hogy erősebb vagyok és az történik a páston, amit szerettem volna, szerencsére nem tudott mit kezdeni velem.

– Sikerült aludnia a döntő előtt?
– Előbb egy kicsit megmasszíroztattam a lábam, mert szükség volt rá, aztán aludtam egy kicsit, de nem sokat, körülbelül egy fél órát.

– A testvére, Luana végig itt segítette a nap folyamán. Milyen tanácsokat kapott tőle?
– Minden meccs előtt elmondta, hogy nagyon figyeljek oda, legyek erős, gyors, koncentráljak végig, ne hibázzak egyet se, és azt is, hogy én vagyok a legjobb! Nagyon boldog vagyok, az volt a gyerekkori álmom, hogy olimpiai bajnok legyek és sikerült.

– Luana azt mondta, reggel úgy ébredt, hogy sikerül megszereznie az olimpiai aranyat. Ön is ezzel az érzéssel kelt?
– Én egyszerűen felébredtem és bíztam magamban. Nem tudtam, mi történik majd, csak odaálltam, és igyekeztem a legjobb tudásom adni minden mérkőzésen. Éreztem, hogy jól mennek a dolgaim és jött az eredmény.

– A győzelmek utáni tánc ösztönösen jött?
– Természetesen. Szeretem, ha a közönség megőrül és táncol velem. Most meg olyan boldogság ért, hogy nem is tudtam volna megállni tánc nélkül.

– Az ünneplés során két zászló is előkerült, a magyar, illetve a Kanári-szigeteké.
– Mindkettő nagyon fontos számomra. A testvéremmel együtt Tenerifén születtünk, úgy gondolom, ezt is magammal kellett hoznom.

– Édesanyja különleges ebéddel készül majd, vagy jöhet a szokásos rántott hús krumplipürével?
– Én biztos vagyok benne, hogy a kedvencemet csinálja, de most leginkább egy jó hamburgerre vágyom. Az nagyon jó lesz!

– Ezzel a győzelmével sikerült Magyarországon a tekvandóra fordítani a figyelmet. Mennyire fontos ez önnek?
– Nagyon! Valóban, a tekvandó még nem annyira népszerű, kevesen nézik, de talán most több kislány és kisfiú kezdi majd el ezt a sportágat.

– Melyik volt a legnehezebb mérkőzése?
– Talán az elsőnél kellett a leginkább koncentrálnom, és az elődöntőben fáradtam el a legjobban. A másodikon az amerikaival nagyon hasonló volt a stílusunk, mégis a belga lány ellen éreztem, hogy nem szabad hibáznom.    

Márton Viviana világbajnok testvére, Luana is nyilatkozott húga olimpiai bajnoki címe után: „Nagyon rossz volt végignézni, életemben nem izgultam ennyit, egész meccs után fájt a fejem, majdnem infarktust kaptam, de jó lett a vége... Én már reggel éreztem, hogy ez jó lesz! Ha jól versenyzel és nem hibázol, meg lehet verni mindenkit...”

Márton Viviana edzője, Suvi Maarika Mikkonen szintén boldogan és elégedetten értékelt a nap végén. Mint az MTI-nek mondta, kemény meccsei voltak tanítványának, aki végig nagyon koncentráltan és remekül küzdött. Arra a kérdésre pedig, hogy egy nappal ezelőtt gondolta-e volna, aranyéremmel zárul a péntek, egyértelmű igen volt a válasza.

„Vivianán már régóta látszik, hogy nagyon sok van benne. Tehetséges és jó értelemben vett őrült” – jegyezte meg a korábbi kiváló versenyző.

TEKVANDÓ
Női 67 kg 
Nyolcaddöntő: Márton Viviana–Ruth Gbagbi (elefántcsontparti) 2:1 – Márton továbbjutott
Negyeddöntő: Márton Viviana–Kristina Teachout (amerikai) 2:1 – Márton elődöntőbe jutott
Elődöntő: Márton Viviana–Sarah Chaari (belga) 2:0 – Márton döntőbe jutott
DÖNTŐ: Márton Viviana–Alekszandra Perisics (szerb) 2:0