– Szívesen gratulálnék, de állítólag egész Glasgow zengett, annyira mérgesen kiabált az öltözőben a Rangers elleni meccs után. Ennyire rossz eredménynek számít a döntetlen?
– Dehogy! A mérkőzés előtt kiegyeztem volna az eredménnyel, és akkor sem gurulok dühbe, ha történetesen mi egyenlítünk, és úgy szerzünk egy pontot. A pohárban így is, úgy is félig áll a víz, de ezúttal félig üres, nem pedig teli.
– Azaz jobbak voltak?
– A híres Rangers erejéből hazai pályán csupán egy veszélyes szabadrúgásra és egyetlen helyzetre futotta, utóbbihoz is csak a mi hibánkból jutott. Az utolsó húsz percben tízen játszottunk, így is vezetést szereztünk, és semmi sem utalt rá, hogy pontokat fogunk veszíteni, de a kilencvenedik percben egy húszméteres lövés kipattant a kapusról, és az ellenfél könnyen egyenlített.
– Tehát a kapusra haragudott?
– Egyáltalán nem. Marián Kello hetek óta jól véd, nem okolom én semmiért. Azon akadtam ki, hogy a lövőhelyzet fegyelmezetlenség következtében alakult ki, és ha az nincs, Kello sem hibázhat. A hiba mindig benne van a játékban, de a fegyelmezetlenség megbocsáthatatlan. Azért emeltem fel a hangomat, hogy ott, azonnal átérezzék a játékosok, mennyi minden múlik a taktikai fegyelmen. Ha betartják, ha mindenki átérzi a felelősségét, és tudását a csapat érdekében hasznosítja, akkor kihozhatjuk magunkból a maximumot. Egy olyan állandó Bajnokok Ligája-résztvevő, mint a Rangers, kíméletlenül kihasználja az egyetlen hibádat is. Nekünk ez két pontunkba került.
– Az utóbbi fél évben több hír is felröppent önnel kapcsolatban, az újságok esélyesként emlegették a nevét a dél-afrikai és a skót szövetségi kapitányi posztra is. Mennyi volt ezekből az igazság?
– A skót szövetségtől senki sem keresett meg hivatalosan, inkább csak a média dobta fel a nevemet. Egy szavazáson a szurkolók többsége rám voksolt, engem láttak volna legszívesebben a poszton, de ennél több nem történt. Dél-Afrikából viszont megfontolandó jelzést kaptam. A szövetség elnöke hívott fel, hogy ugyan a brazil Parreira az első számú jelöltjük, ám ha vele nem sikerül megegyezniük, érdekelne-e a feladat, én pedig igent mondtam. Pár nappal később ismét hívott, hogy megállapodtak a brazillal, azonban csak a világbajnokság végéig, utána hajlandó lennék-e tárgyalni velük. Azt feleltem, miért ne, de nemcsak velem, hanem a Hearts tulajdonosával is meg kell alkudniuk, hiszen még másfél éves szerződés köt a klubhoz. Ezenkívül megkeresett egy klub a Bundesligából is – nem sokon és nem rajtam múlott, hogy végül Skóciában maradtam.
– Szívesen váltana?
– Rengeteget tanultam Skóciában, és egyelőre arra összpontosítok, hogy elérjük a már említett céljainkat. Májusban lesz vége a bajnokságnak, és akkor feltétlenül le kell ülnöm a tulajdonossal, mert többre vágyom, mint amennyit most megengednek a lehetőségeink. Ő korábban sűrűn cserélgette az edzőket, én tizenkilenc hónapja háborítatlanul dolgozhatom, tehát érzem a megbecsülést, de majd meglátjuk, hogyan alakul a sorsom.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK.
